BH 2006.8.240 I. Életveszélyt okozó testi sértés és emberölés kísérletének elhatárolása [Btk. 166. § (1) bek., 16. §, 170. § (1) bek. és (5) bek. I. ford.].

II. Közlekedés biztonsága elleni bűntettet és rongálás vétségét is megvalósítja, aki a közlekedő kamion szélvédőjét kővel bedobja és a szélvédő összetörésével 100 000 forint kárt okoz [Btk. 184. § (1) bek., 324. § (1) bek. és (2) bekezdés a) pont].

Az elsőfokú bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó, román állampolgár Sz. K. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi, végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte. Rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a bűnjelekről. A felmerült 49 724 forint bűnügyi költségből a vádlottat 31 372 forint megfizetésére kötelezte, míg 18 352 forint vonatkozásában megállapította, hogy azt az állam viseli.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:

A vádlott egy román cégnél nemzetközi gépkocsivezetőként dolgozik. Havi jövedelme 50 000 forintnak megfelelő összeg. Nős családi állapotú, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Vagyontalan, büntetlen előéletű. Az árufuvarozó cég alkalmazásában munkáját több éve munkáltatója legnagyobb megelégedésére látta el.

2001. november 8-án Ausztriából a hegyeshalmi határátkelőhelyen át belépve, Magyarországon keresztül Romániába tartott az általa vezetett kamionnal.

Az ártándi határátkelőhelyre 2001. november 9. napján 13 óra körül érkezett. A határátkelőhelyen a Romániába tartó kamionok több kilométer hosszan várakoztak.

18 óra körüli időben érkezett a határátkelőhelyre a szintén Romániába tartó H. M. F. G. sértett Olaszországból, az általa vezetett Scania típusú kamionnal, váltótársával M. I.-vel.

A sértett kamionjával megelőzve a kocsisort lassan a határátkelőhely felé tartott azért, hogy a határátkelőhely előtt lévő fizető parkolóba beálljon pihenés céljából.

Sz. K. vádlott látta a gépkocsisort megelőző kamiont, s mivel semmi jel nem utalt rá, hogy élőállatot, veszélyes anyagot szállítana és nem is hűtőkamion volt (mely kategóriák elsőbbséget élveznek), felvett a földről egy kb. 3 cm átmérőjű kődarabot, amivel a lassan haladó kamion szélvédőjét megdobta, amitől az behorpadt. A szélvédőüvegben kb. 100 000 forint kár keletkezett.

A sértett, észlelve a történteket, a kamionból kiszállt, eközben már közeledett felé a vádlott. Köztük hangos szóváltás alakult ki, majd a vádlott a kezében tartott 8,8 cm pengehosszúságú zsebkéssel egy hirtelen mozdulattal a sértett felé szúrt, és a nyakán egy 3 cm hosszúságú szúrt sérülést okozott, amely erősen vérzett.

Ezt követően a sértett 2 alkalommal megütötte a vádlottat, elsőként ököllel az állánál, azután megrúgta a comb- vagy fenéktájékán, aminek következtében a vádlott egyik cipője leesett a lábáról. Ezután a vádlott a helyszínről elmenekült, a sértett pedig utánaszaladt.

A történteket - a szúrás utáni cselekménysort - időközben észlelte a sértett váltótársa is, aki kiszállt a kamionból és bekapcsolódott az üldözésbe, de előzetesen a vádlott elhagyott cipőjét az útról az árokba rúgta. A vádlottat azonban szem elől tévesztették, ezért üldözésével felhagytak. A sértett nyakára törülközőt csavartak és a váltótársa a kamiont vezetve a határátkelőhelyre hajtott, ahol orvosi, illetve rendőri segítséget kértek és kaptak.

A sértettet mentővel szállították a területi kórházba, ahol műtéti ellátásban részesült. A bántalmazás következtében az alábbi sérüléseket rögzítették:

A nyak területén 3 cm hosszú szúrt sérülés bemeneti nyílását. A szúrcsatorna a nyaki gerincig sértette a nyakizmokat, egy visszéren és a pajzsmirigy egyik lebenyének alsó pólusán okozott folytonossági megszakítást.

Az elszenvedett sérülések közvetlenül életveszélyesek voltak, orvosi ellátás nélkül feltétlenül halálos kimenetellel kellett volna számolni. Az elszenvedett sérülések gyógytartama, tekintettel annak jellegére és kiterjedésére, 8 napon túli, ténylegesen 4 hétre tehető volt, várhatóan maradandó következmények nélkül.

A sértett 2001. november 12. napjáig állt a kórházban gyógykezelés alatt.

Az alap orvosi dokumentumok hiányosságaira tekintettel a sérülés elszenvedéseinek körülményei, a testhelyzet, a szúrás iránya szakértői szempontból nem volt megállapítható.

A vérgyanús szennyeződést tartalmazó - lefoglalt - 8,8 cm-es pengehosszúságú zsebkés emberi élet kioltására alkalmas, vele szúrt, metszett, illetve szúrt-metszett sérülés okozható.

A vádlottat rövid időn belül az O.-i Határőr Igazgatóság és a B.-i Rendőrőrs bevonásával folytatott kutatás során gépjárművében feltalálták. Igazoltatása során lefoglalásra került az elkövetéskor viselt Schmitz feliratú mellény, az elvesztett fél pár cipő, egy pár nedves, fűszállal szennyezett zokni, valamint a vérgyanús szennyeződést tartalmazó - az elkövetés eszközéül használt 8,8 cm-es zsebkés is -, amely egy rejtekhelyen volt fellelhető.

A vádlottat a sértett, valamint váltótársa fényképfelvételről, bajuszról, valamint a Schmitz feliratú mellényről egyértelműen felismerték.

Sem a vádlott, sem a sértett nem fogyasztott szeszes italt.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosításért, a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése érdekében.

A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlansága miatt bizonyítás elrendelését, a sértett másodfokú tárgyaláson való kihallgatását indítványozta. A bizonyítás lefolytatását követően a vádlott életveszélyt okozó testi sértésként értékelt cselekményét emberölés bűntette kísérletének indítványozta minősíteni, továbbá indítványozta a vádlott bűnösségének megállapítását közlekedés biztonsága elleni bűntettben és rongálás vétségében. Mindezek figyelembevételével halmazati büntetésként indítványozta a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának súlyosítását.

A védő az elsőfokú ítélet helybenhagyása mellett indítványozta annak megállapítását, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett.

A módosított ügyészi fellebbezés részben alapos. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor H. M. F. G. sértettet a vádlotti védekezésben előadottakra figyelemmel tanúkihallgatását megelőzően nem figyelmeztetette a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott relatív mentességi jogára, ugyanakkor vallomását bizonyítékként értékelte. A törvénysértően beszerzett bizonyíték nem vehető figyelembe, és ezáltal az elsőfokú ítélet részben megalapozatlanná vált. Az ítélőtábla a megalapozatlanságot eredményező eljárási szabálysértést akként küszöbölte ki, hogy tanúként megidézte a sértettet. A román állampolgárságú sértett idézése nem vezetett eredményre. Az ítélőtábla ezért a Be. 296. § (1) bekezdés a) pontja alapján a sértett nyomozati vallomását a tárgyalás anyagává tette, tekintettel arra, hogy e vallomás megtételekor a nyomozó hatóság őt kioktatta a fent megjelölt mentességi jogára.