BH 2003.2.75 A bíróság hivatalos tudomásával szemben is lehet helye az ellenkező bizonyításnak [Pp. 163. § (1)-(2) bek., Ptk. 339. § (1) bek., 345. §, 1995. évi LIII. tv 4. §, 21/1986. (VI. 2.) MT r., 4/1986. OKTH r.].

A felperes tulajdonosa a perbeli házas ingatlannak. A felépítmény az 1979-81-es évek között épült, pinceszintből, földszintből és tetőtérből áll. A földszinti rész 80%-os készültségű, a tetőtér szerkezetkész. A tetőszerkezet nyeregtetős, cserép tetőhéjalással, amely nincs lezárva.

A felperes módosított keresetében a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésére alapítottan 306 017 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte részben a károkozás bizonyításának hiánya, részben a követelés elévülése okából.

Az elsőfokú bíróság keresetnek túlnyomórészt helyt adó ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, és a keresetet - a másodfokú eljárásban felemelt keresetre is kiterjedően - elutasította.

Megállapította, hogy az alperes 1990. decemberében leállította az erősen porkibocsátó Lepol kemencéket, majd 1991. év végén a kevésbé szennyező, Dopel kemencét is. Ezt követően a felperes lakókörnyezetében porzás nem volt. Az üzembe helyezett új kemencék nem bocsátanak ki határértéket meghaladó pormennyiséget. A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény 4. §-a, valamint a kibocsátási határértéket meghatározó 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 4/1986. (VI. 2.) OKTH rendelet értelmében akkor valósulhatott volna meg az alperes részéről környezetveszélyeztetés, ha a kibocsátási határértéket meghaladó a kiszálló por mennyisége. Ez nem állapítható meg. A másodfokú bíróságnak ugyanis más perekből hivatalos tudomása van arról, hogy a KDV. Környezetvédelmi Felügyelőség Környezetvédelmi Mérőállomása 1992. január 7-én lezárt egy szakértői vizsgálatot, és a szakértői vélemény szerint az elektrofilter-szűrő felszerelését követően a porzás a kibocsátási határérték alá süllyedt. A bíróságnak ugyancsak hivatalos tudomása van arról, hogy a perben kirendelt szakértő véleményében is említett további pontforrásokból kizárólag az üzemi területen ülepedő por távozik.

A határérték alatti porzás folytán a Ptk. 345. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók, az alperes e jogszabály alapján csak 1992. január 7-ig tartozott kártérítési felelősséggel. Ebből következően a keresetlevél benyújtásáig eltelt az igényérvényesítésre nyitva álló határidő. A felperesnek a Ptk. 345. §-ára alapított követelése tehát elévült.

Az alperes kártérítési felelősséggel csak a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján tartozna, de a felelősség alól kimentette magát, mert az üzem rekonstrukciójának elvégzésével úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte. A jogszabálysértést a Pp. 163. §-ának (3) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Álláspontja szerint, ha a bíróság hivatalos tudomása alapján tekint egy bizonyítékot irányadónak, akkor lehetőséget kell adni az ellenbizonyításra annak a peres félnek, akire nézve ez a bizonyíték terhelő lehet. Ezen túlmenően is okszerűtlenül és iratellenesen mérlegelte a bíróság a bizonyítékokat, mert más perben azzal indokolta a döntését, hogy 1992-ben 59 pontforrásból 20 darab pontforrásnál volt káros szennyezés kibocsátása, és ezért még 1996-ban is komoly összegű környezetvédelmi bírsággal sújtották az alperest. Az alperesnél üzembe helyezett elektrofilter tehát nem szüntette meg a porkibocsátást, és az nem maradt a határérték alatt. Az alperes tehát 1992 után is fokozott veszéllyel járó tevékenységet végez. Kérte ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.