A Fővárosi Törvényszék P.25290/2007/2. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §]

éáFővárosi Bíróság

24.P.25290/2007/2.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a

a dr. Nagy Viktor (1137 Budapest Szent István körút 18. szám) ügyvéd által képviselt

xy1 (...) I. rendű és

xy2. (...) II. rendű felpereseknek

a dr. Mátyusné dr. Lampert Friderika (1055 Budapest Szent István körút 17. III/5 szám) ügyvéd által képviselt

xx. (...) alperes ellen

kártérítés iránt indított perében -amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében

xb.. (...) beavatkozott-

meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A bíróság a felperesek keresetét elutasította.

Kötelezi a bíráság a felpereseket, hogy 15 nap alatt alperesnek külön-külön fizessenek meg 114.800.- (Egyszáztinnégyezernyolcszáz) + Áfa perköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy a felperesek személyes költségmentességére tekintettel a le nem rótt 275.400.- (Kettőszázhetvenötezernégyszáz) forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve ennél a bíróságnál kell 5 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A.§ (1) bekezdés a-d.) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

I n d o k o l á s:

A felperesek és a néhai évtizedek óta ismerték egymást, köztük szinte napi találkozásokra kiterjedő kapcsolat állt fenn.

Ennek keretében kölcsönösen segítették egymást, így a lakásukhoz kulccsal rendelkező néhai vigyázott a felperesek négy gyermekére és a család számára megfőzte az ebédet.

Amikor pedig az örökhagyó szorult támogatásra azt felperesektől kapta meg.

A néhai I. rendű felperessel egyidős egyetlen fiúgyermeke ugyanis 1973-ban külföldre távozott, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le.

A 2001 tavaszától betegeskedő örökhagyót gyógykezeltetésében az I. rendű felperes támogatta.

Miután 2001 szeptemberében kiderült, hogy a néhai rákos beteg kórházi ellátásának ideje alatt, azt követően pedig otthonukban a felperesek gondoskodtak róla akként, hogy I. rendű felperes minden este hazavitte örökhagyót saját lakásába.

Egy év múlva, 2002 szeptemberében az örökhagyó egészségi állapota olyan mértékben megromlott, hogy felperesek úgy döntöttek ápolását állandó jelleggel a lakásukban folytatják.

A néhainak az volt a szándéka, hogy hagyatékát a felperesek kapják meg.

Ennek érdekében ügyvéd közreműködésével a felperesekkel tartási szerződést kívánt kötni. A 2002 szeptember 24.-i dátummal elkészült szerződést azonban csak olyan olvashatatlan és beazonosításra nem alkalmas kézírással tudta ellátni, amelyet a szerződést szerkesztő ügyvéd nem tartott megfelelőnek.

Így merült fel annak lehetősége, hogy a néhai akaratának kivitelezésében közjegyző vegyen részt.

Alperes -már tudva arról, hogy az ügyvéd által készített szerződés aláírása nem volt megfelelő- 2002 szeptember 30.-án a felperesek lakásában tartózkodó örökhagyót azzal kereste fel, hogy öröklési szerződést fog kötni.