BH 1998.2.65 A személyi szabadság megsértése bűntettének az alapesetét megvalósítják, akik a gyermekkorú sértettet a gépkocsijukba segítik, majd utóbb engedik, hogy a sértett a lakásánál a gépkocsiból kiszállhasson [Btk. 175. § (1) bek.].

A kerületi bíróság az 1995. november 16-án kelt ítéletével az I. r. terheltet a személyi szabadság megsértésének bűntette miatt 5 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a II. r. terhelt elkövette bűnsegédként a személyi szabadság megsértésének bűntettét, és ezért őt 2 évre próbára bocsátotta. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. és a II. r. terhelt a közösen üzemeltetett közért üzlethelyiséget F. I.-től bérelték. A bérleti időszak folyamán a vádlottak és a bérbeadó közötti viszony megromlott. A közértbe több esetben történt betörés, így 1995. január 8-ról 9-re virradó éjjel is, mely eset kapcsán a terheltek arra gyanakodtak, hogy azt a bérbeadó, illetve annak 1982-ben született fia követte el. Ilyen előzmények után az I. r. terhelt ötletére a terheltek 1995. január 9-én 13 és 14 óra között gépkocsival a bérbeadó fia elé mentek az iskolához. A hazafelé induló sértetthez az I. r. terhelt ment oda, az iskolatársait elküldte, míg a gyermekkorú sértettet rövid beszélgetés után a karját érintve besegítette a személygépkocsiba, melyben a vezetőülés melletti ülésen a II. r. terhelt ült. Ezt követően a terheltek az autóval elindultak. A gépkocsit az I. r. terhelt vezette, és útközben ő közölte a sértettel, hogy a rendőrségre mennek, mivel hozzájuk éjszaka betörtek, és a sértett szülei már ott vannak. Az I. r. terhelt többször megkérdezte a sértettet, hogy ő mit tud a betörésről. A gépkocsival 10-15 percet utaztak, amikor a sértettet a lakásánál kiszállni engedték. A cselekmény során a II. r. terhelt nem bocsátkozott beszélgetésbe, ő a gépkocsiban csupán jelen volt.

Az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint a bíróság bizonyítottnak találta, hogy a terheltek a Btk. 175. §-ának (1)kezdésébe ütköző személyi szabadság megsértésének a bűntettét elkövették, a II. r. terhelt bűnsegédként. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alaptényállás megvalósításánál indifferens az erőszak alkalmazása, mint ahogy annak sincs jelentősége, hogy a sértett esetlegesen a gépkocsiból elmenekülhetett volna, amikor a jármű rövidebb időre megállt.

A másodfokú bíróság az 1996. április 9-én kelt ítéletével a terhelteket a személyi szabadság megsértésének a bűntette miatt az ellenük emelt vád alól felmentette. A másodfokú határozat indokolása szerint az elsőfokú ítélet tényállása megalapozott, tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor annak alapján a vádlottak bűnösségére vont következtetést. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a tényállásszerű magatartás többnyire valamiféle erőszakot tartalmaz, habár az erőszak a bűncselekmények nem tényállási eleme, így a cselekményt el lehet fondorlattal, megtévesztéssel és számos más módon követni, ám legkevésbé azzal, hogy a sértettet autóval az iskolából végül is hazaviszik. Ezen túlmenően az elkövetők tudatában fel sem merült, hogy cselekményükkel a sértettet a személyi szabadságától megfosztják, egyetlen céljuk az volt, hogy a kb. 10 percig tartó autózás során a sértettel a betörésről beszélgessenek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az adott esetben bűncselekmény nem valósult meg, ezért a vádlottakat az ellenük emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.

Az ügyben a főügyész 1996. június 14-én nyújtott be felülvizsgálati indítványt mindkét vádlott terhére a bíróság másodfokon meghozott ítélete ellen, az anyagi jog megsértése miatt. A főügyész álláspontja szerint az adott tényállás alapján a másodfokú bíróság jogi érvelése téves, a vádlottak a személyi szabadság megsértése bűntettének a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésében meghatározott törvényi tényállását maradéktalanul megvalósították, így a bűncselekmény hiányában történt felmentésük törvénysértő. Ezért indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására.

A legfőbb ügyész átiratában a főügyész felülvizsgálati indítványát fenntartotta, és azzal egyező indítványt terjesztett elő, ugyanakkor az átiratban súlyos eljárási szabálysértés megvalósulását is megállapíthatónak vélte.

A felülvizsgálati indítvány alapos.