62015TJ0619[1]

A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2017. július 20. Bureau d'achat de diamant Centrafrique (Badica) és Kardiam kontra az Európai Unió Tanácsa. Közös kül- és biztonságpolitika - A közép-afrikai köztársasági helyzetre tekintettel egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések - Pénzeszközök befagyasztása - Az eredeti felvételről szóló határozat - Olyan személyek és szervezetek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre alkalmazandó a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása - A felperesek nevének jegyzékbe vétele - Az ENSZ határozatának végrehajtása - Indokolási kötelezettség - Védelemhez való jog - Az ártatlanság vélelme - Nyilvánvaló értékelési hiba. T-619/15. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2017. július 20. ( *1 )

"Közös kül- és biztonságpolitika - A közép-afrikai köztársasági helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések - Pénzeszközök befagyasztása - Az eredeti felvételről szóló határozat - Olyan személyek és szervezetek jegyzéke, akikre és amelyekre alkalmazandó a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása - A felperesek nevének jegyzékbe vétele - Az ENSZ határozatának végrehajtása - Indokolási kötelezettség - Védelemhez való jog - Az ártatlanság vélelme - Nyilvánvaló értékelési hiba"

A T-619/15. sz. ügyben,

a Bureau d'achat de diamant Centrafrique (Badica) (székhelye: Bangui [Közép-afrikai Köztársaság]),

a Kardiam (székhelye: Antwerpen [Belgium]),

(képviselik őket: D. Luff és L. Defalque ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. B. Driessen és P. Mahnič Bruni, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

az EUMSZ 263. cikken alapuló és a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 224/2014/EU rendelet 17. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2015. szeptember 2-i (EU) 2015/1485 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 229., 1. o.) megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: S. Gervasoni elnök, L. Madise (előadó) és K. Kowalik-Bańczyk bírák,

hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. április 3-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A felperesek, azaz egy, a közép-afrikai jog szerint létrehozott társaság, a Bureau d'achat de diamant Centrafrique (Badica) és testvérvállalata, a belga jog szerint létrehozott Kardiam gyémántadásvétellel foglalkozik.

2 A Közép-afrikai Köztársaság fejlődő ország, amely erőforrásainak egy részét a gyémánt- és aranyexport adja. A gyémánt konkrétan a Közép-afrikai Köztársaság exportja értékének 40%-át teszi ki.

3 2013 márciusában Francis Bozizét, a Közép-afrikai Köztársaság elnökét leváltotta egy muzulmán koalíció, a Séléka. Politikai ellenfele, Michel Djotodia vált a Közép-afrikai Köztársaság elnökévé. Ez az esemény a Séléka és a főként keresztényekből és animistákból álló, ún. anti-Balaka csoportok között erőszakot váltott ki.

4 Annak elkerülése érdekében, hogy "a konfliktusban szerepet játszó gyémántok" ne táplálják a fegyveres konfliktusokat azáltal, hogy bevételi forrásként szolgálnak a rivális csoportok számára, bevezettek egy nyersgyémánt-tanúsítási nemzetközi rendszert, a kimberley-i folyamatot. Konkrétan a kimberley-i folyamat 4. szakaszának a) pontja értelmében valamennyi részes fél köteles "a területére behozott, illetve az onnan kivitt nyersgyémánt-szállítmányokból a konfliktusban szerepet játszó gyémántok kizárására tervezett belső ellenőrzési rendszert felállítani". A "konfliktusban szerepet játszó gyémántokat" a kimberley-i folyamat akként határozza meg, hogy azok "a lázadó mozgalmak vagy azok szövetségesei által a törvényes kormányok gyengítésére irányuló, az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatai értelmében vett konfliktusok finanszírozására felhasznált nyers gyémántok". A kimberley-i folyamatban meghatározott feltételeknek megfelelő gyémántok számára tanúsítványt állítanak ki.

5 2013 májusában a Közép-afrikai Köztársaságot ideiglenesen felfüggesztették a kimberley-i folyamat tanúsítási rendszeréből. A közép-afrikai gyémántok exportját e felfüggesztés miatt megtiltották. 2014 júliusában a kimberley-i folyamat keretében egy, a közép-afrikai gyémántok legális kereskedelemből való kizárására irányuló igazgatási határozatot tettek közzé.

Az ENSZ által bevezetett intézkedések

6 2013. december 5-én a Közép-afrikai Köztársaságban zajló polgári háborús helyzetre adott válaszként az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) elfogadta a 2127. (2013) sz. határozatot, amelyben kijelentette, hogy "komolyan aggasztja a Közép-afrikai Köztársaság biztonsági helyzetének - a közrend teljes összeomlásával, a jogállamiság hiányával és a vallási feszültségekkel jellemzett - folyamatos romlása". Az említett határozat 16. pontjában "elítél[te] a Közép-afrikai Köztársaságban található természeti erőforrások illegális kiaknázását, amely hozzájárul a konfliktus állandósulásához, továbbá hangsúlyoz[ta], hogy többek között a fegyveres csoportokra, a kereskedőkre és minden más szereplőre való szükséges nyomásgyakorlással kell véget vetni ezeknek az illegális tevékenységeknek".

7 A Biztonsági Tanács ebben a kontextusban a 2127. (2013) sz. határozat 54. pontjában embargót vezetett be a fegyverekre. Az említett határozat 56. pontjában emellett kifejezte "azon eltökélt szándékát, hogy a célzott intézkedéseket gyorsan előírja, amely intézkedések körébe tartozik többek között azon személyek utazási tilalmának megállapítása és vagyonának befagyasztása, akik cselekményeikkel különösen oly módon veszélyeztetik a békét, a stabilitást és a biztonságot, hogy [...] illegális fegyveres csoportoknak vagy bűnszövetkezeteknek nyújtanak támogatást a Közép-afrikai Köztársaság természeti erőforrásainak - köztük a gyémántok - illegális kiaknázása révén".

8 A fenti 7. pontban említett intézkedések keretében a Biztonsági Tanács a 2127. (2013) sz. határozat 57. pontjában előírt egy, a Közép-afrikai Köztársasággal foglalkozó, az ezen intézkedések felügyeletével megbízott szankcióbizottságot (a továbbiakban: szankcióbizottság). A Biztonsági Tanács e határozat 59. pontjában emellett arra kérte az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) főtitkárát, hogy - a szankcióbizottsággal folytatott konzultáció mellett - kezdetben tizenhárom hónapra hozzon létre egy legfeljebb öt szakértőből álló csoportot (a továbbiakban: szakértői csoport), amely a szankcióbizottság irányítása alatt áll, és amelynek egyebek mellett az a feladata, hogy információk nyújtásával segítse a szankcióbizottságot feladatának ellátásában. A 2127. (2013) sz. határozat 59. pontjának c) alpontja többek között előírta, hogy a szakértői csoport "a [szankció]bizottsággal egyetértésben legkésőbb 2014. március 5-ig a [Biztonsági] Tanács elé terjeszti a helyzet felmérését, továbbá legkésőbb 2014. július 5-ig egy tevékenységi jelentést, legkésőbb 2014. november 5-ig pedig egy végleges jelentést nyújt be a Tanácsnak".

9 2014. január 28-án a Biztonsági Tanács elfogadta a 2134. (2014) sz. határozatot, amely szerint "az e határozat elfogadásától számított kezdeti egyéves időszakra minden tagállamnak haladéktalanul be kell fagyasztania a 2127. (2013) sz. határozat 57. pontjában létrehozott [szankció]bizottság által megjelölt személyek vagy szervezetek tulajdonában, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló, és a tagállamok területén található pénzeszközeiket, más pénzügyi eszközeiket és gazdasági erőforrásaikat." Pontosította, hogy az előírt intézkedések azokra a személyekre és szervezetekre is vonatkoznak, akiket és amelyeket a szankcióbizottság a következőként jelölt meg: "a Közép-afrikai Köztársaság természeti erőforrásainak (a gyémánt, az állatok és a vadon élő fajokból készült termékek) illegális kiaknázása vagy kereskedelme révén támogatást nyújt[anak] fegyveres csoportoknak vagy bűnszövetkezeteknek".

10 2014. június 26-án a szakértői csoport - a 2127. (2013) sz. határozat 59. pontja c) alpontjának megfelelően - elkészítette a Közép-afrikai Köztársaságra vonatkozó tevékenységi jelentését. A természeti erőforrások kereskedelmét illetően ekként foglalta össze a helyzetet:

"Fegyveres csoportok vesznek részt a természeti erőforrások - különösen az arany és a gyémánt - kereskedelmében és illegális kiaknázásában. [...] Keleten a Séléka egységei továbbra is egyeduralmuk alatt tartják az aranybányákat, például Ndassimában (Ouaka tartomány). A bányák vezetése lassanként visszaszerzi az ellenőrzést a Bria és a Sam-Ouandja (Haute Kotto tartomány) körüli gyémántkitermelő területek felett, a Banguival folytatott hivatalos kereskedelem részben újraindult. [...] A Közép-afrikai Köztársaságnak a kimberley-i folyamat tanúsítási rendszeréből való ideiglenes felfüggesztése miatt májusban megtiltották a hivatalos gyémántexportot. Ezután azonban Banguiban házak vásárlására került sor, hogy ezekben vegyék meg és tárolják hivatalosan a valamennyi kitermelő területről származó gyémántot, miközben segítjük a Banguin vagy a szomszédos államokon áthaladó gyémánt forgalmának növelését. [...]"

11 2014. október 28-án a szakértői csoport - a 2127. (2013) sz. határozat 59. pontja c) alpontjának megfelelően - elkészítette a Közép-afrikai Köztársaságra vonatkozó végleges jelentését (a továbbiakban: az Egyesült Nemzetek végleges jelentése). A természeti erőforrások kereskedelmét illetően ekként foglalta össze a helyzetet:

"Azóta, hogy a Közép-afrikai Köztársaságot 2013-ban felfüggesztették a kimberley-i folyamatból, becsléseink szerint 24 millió USD értékben 140000 karátnyi gyémántot exportáltak titokban. 2014 májusában a belga hatóságok 6634 karátot foglaltak le, amelyeket Kinshasán, majd Dubain keresztül küldtek az antwerpeni (Belgium) székhelyű társaságnak, a Kardiamnak, amely gyémántkereskedelemmel foglalkozó közép-afrikai társaság, a Badica belga fióktelepe.

A szakértői csoport úgy véli, hogy a Belgiumban lefoglalt bizonyos gyémántok az ország keleti részén fekvő Sam-Ouandjából és Briából (Haute Kotto tartomány) származtak, ahol is a Séléka egykori tagjai megadóztatják a gyémántszállító repülőgépeket és védelmi pénzeket szednek a gyémántkitermelőktől. [...]

Az évi nagyjából 2 tonnára becsült közép-afrikai aranykereskedelem elsősorban Kamerunon halad át. Ez a kereskedelem yalokéi (Ombella-Mpoko tartomány) és bodai (Lobaye tartomány) kitermelők részvételével zajlik, akik Kamerunba menekültek, hogy elkerüljék azokat a vallási indíttatású támadásokat, amelyeket az anti-Balaka csoportok 2014 januárja óta végeznek, és amelyek eredményeként megszerezték az ellenőrzést a Yaloké környéki aranybányák felett. [...]"

12 2015. január 22-én a Biztonsági Tanács elfogadta a 2196. (2015) sz. határozatot, amelyben többek között meghosszabbította a 2134. (2014) sz. határozattal bevezetett, a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedéseket. Az említett határozat 7. pontjában jelezte, hogy "2016. január 29-ig minden tagállamnak továbbra is be kell fagyasztania a [...] [szankció]bizottság által megjelölt személyek vagy szervezetek, illetve az ezen utóbbiak javára vagy utasítására eljáró, illetve tulajdonukban vagy ellenőrzésük alatt álló bármely szervezet tulajdonában, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló, és a tagállamok területén található pénzeszközeiket, más pénzügyi eszközeiket és gazdasági erőforrásaikat". Az említett határozat 12. pontjának d) alpontjában pontosította, hogy "a [7. pontban] előírt intézkedések azokra a személyekre és szervezetekre is vonatkoznak, akiket és amelyeket a szankcióbizottság akként jelöl meg, hogy a Közép-afrikai Köztársaság természeti erőforrásainak (a gyémánt, a vadon élő állatok és az ezen állatokból készült termékek) illegális kiaknázása vagy kereskedelme révén támogatást nyújtanak fegyveres csoportoknak vagy bűnszövetkezeteknek".

13 2015. március 11-én a felperesek "ellenjelentést" (a továbbiakban: ellenjelentés) küldtek a Biztonsági Tanács elnökének és tagjainak, amellyel az volt a céljuk, hogy "más megvilágításba helyezzék a Badicával és a Kardiammal szemben felhozott vádakat [és] orvosolják [az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének] hiányosságait és pontatlanságait", valamint hogy elérjék, hogy a szakértői csoport helyesbítse az Egyesült Nemzetek végleges jelentésében szereplő állítólagos tényeket.

14 2015. április 8-án és 27-én, valamint június 2-án a felperesek írtak a szankcióbizottságnak, hogy kifogásolják a szakértői csoport által lefolytatott vizsgálat szabálytalanságait. Emellett 2015. április 27-i levelükben az iratokhoz való hozzáférést is kérték.

15 2015. április 28-án a szakértői csoport koordinátora (a továbbiakban: koordinátor) levélben jelezte a szankcióbizottságnak, hogy a vizsgálatot szabályszerűen, az ENSZ szabályainak megfelelően folytatták le, valamint hogy tiszteletben tartották a felperesek védelemhez való jogát. E tekintetben megjegyezte, hogy a szakértői csoport a felpereseket - vonakodásuk ellenére - meghallgatta.

16 2015. augusztus 20-án a 2127. (2013) sz. határozat 59. pontja d) pontjának megfelelően a szankcióbizottság közzétette az ENSZ honlapján a "Személyek és szervezetek nevének a szankciós jegyzékbe való felvételével kapcsolatos indokok összefoglalását" (a továbbiakban: a szankcióbizottság indokainak összefoglalása), köztük a felperesek nevének felvételével kapcsolatos indokok összefoglalását. A szankcióbizottság indokai összefoglalásának szövege a következő:

"A jegyzékbe való felvételt megelőző indokok:

2015. augusztus 20-án a 2196. (2015) sz. határozat [12. pontjának d) alpontja] alapján a [Badicát és a Kardiamot] felvették »a [Közép-afrikai Köztársaság] természeti erőforrásainak (a gyémánt, a vadon élő állatok és az ezen állatokból készült termékek) illegális kiaknázása vagy kereskedelme révén [a] fegyveres csoportoknak vagy bűnszövetkezeteknek [támogatást nyújtó] személyek és szervezetek jegyzékébe«.

További információk:

A [Badica és a Kardiam] a természeti erőforrások, többek között a gyémánt és az arany illegális kiaknázása és kereskedelme révén támogatást nyújtott fegyveres csoportoknak - különösen a Séléka egykori tagjainak és az anti-Balakának - a Közép-afrikai Köztársaságban.

A [Badica] 2014-ben is vásárolt gyémántot a Közép-afrikai Köztársaság keleti részén fekvő Briából és Sam-Ouandjából (Haute Kotto tartomány), ahol is a Séléka egykori tagjai adót rónak ki a gyémánt légi úton történő kereskedelmére, és védelmi pénzt szednek a gyémántkitermelőktől. A [Badica] több briai és sam-ouandjai beszállító-gyűjtője is szoros kapcsolatban áll a Séléka egykori parancsnokaival.

A belga hatóságok 2014 májusában két csomag, a [Badica] - Belgiumban K[ardiam] név alatt bejegyzett - antwerpeni képviseletére küldött gyémántot foglaltak le. A szakértők szerint a lefoglalt gyémántok nagy valószínűséggel a Közép-afrikai Köztársaságból származnak, és jellegzetes sam-ouandjai és briai jegyeket viselnek magukon, sőt az ország délnyugati részén fekvő Nolából (Sangha Mbaéré tartomány) származó gyémántok jellegzetességei is megfigyelhetők rajtuk.

A Közép-afrikai Köztársaságból - többek között az ország nyugati részéről - a külföldi piacokra illegális úton eljuttatott gyémántokat megvásárló kereskedők Kamerunban tevékenykednek a [Badica] nevében.

A B[adica] 2014 májusában Yalokéban (Ombella-Mpoko) kitermelt aranyat is exportált, ahol az aranybányák a Séléka ellenőrzése alatt álltak 2014. február elejéig, amikor is az anti-Balaka csoportok vették át az ellenőrzést felettük."

17 2015. augusztus 24-én a felperesek a szankcióbizottsághoz intézett levelükben tudomásul vették a 2196. (2015) sz. határozatban előírt szankciók jegyzékébe való felvételüket. Amellett, hogy a szakértői csoport által lefolytatott vizsgálat szabályszerűsége tekintetében emlékeztettek "élénk aggályaikra", megismételték az iratokhoz való hozzáférés iránti kérelmüket.

18 2015. szeptember 23-án a felperesek - a szankcióbizottság titkárával ugyanezen a napon tartott találkozót követően - tudomást szereztek arról, hogy az iratokhoz való hozzáférés iránti kérelmüket a szankciók előírását eredményező folyamat "diplomáciai" jellege miatt elutasították.

19 2015. október 16-án a koordinátor információkat kért a felperesektől a Biztonsági Tanács 2196. (2015) sz. határozatának elfogadása óta az általuk a Közép-afrikai Köztársaságban folytatott tevékenységekre, és különösen a Badica által - kitermelői biztonságának garantálása céljából - a Séléka egykori tagjainak Briában (Közép-afrikai Köztársaság) és Sam-Ouandjában (Közép-afrikai Köztársaság) teljesített kifizetésekre, valamint a Badica igazgatóságának a Badicát gyémánttal ellátó kitermelők és bányászok által a Séléka egykori tagjai számára teljesített említett kifizetésekkel és adókkal kapcsolatos ismereteire vonatkozóan.

20 2015. október 23-án a felperesek válaszoltak a koordinátor kérdéseire. Számos kifogást is megfogalmaztak a szakértői csoport által lefolytatott vizsgálattal szemben. Többek között arra hivatkoztak, hogy a szakértői csoportnak hozzáférést kellett volna biztosítania a következtetései alapjául szolgáló dokumentumokhoz, hogy a szakértői csoport nem hallgatta meg a Badica vezetőit, valamint hogy anonim tanúktól származó szóbeszédekre támaszkodott. A felperesek azt is hangsúlyozták, hogy a szakértői csoport a vizsgálatot olyan harmadik személyekkel együtt folytatta le, akik személyazonossága nem ismert, valamint hogy kizárólag terhelő jellegű vizsgálatot végzett.

21 2015. december 7-én a koordinátor válaszolt a felperesek 2015. október 23-i levelére. Annak tudomásul vételét követően, hogy a felperesek az Egyesült Nemzetek végleges jelentésében ismertetetteken felül további dokumentumokat kívánnak beszerezni a szakértői csoporttól, jelezte többek között, hogy az ellenjelentésre utaló bizonyos konkrét elemek a szakértői csoport következő jelentésében fognak szerepelni, amelynek közzétételére várhatóan 2015. december 31. előtt fog sor kerülni.

22 2015. december 21-i levelében a szakértői csoport újabb jelentést bocsátott ki a Közép-afrikai Köztársaságra vonatkozóan (a továbbiakban: az Egyesült Nemzetek 2015. december 21-i jelentése), amelyben megerősítette az Egyesült Nemzetek végleges jelentésében szereplő következtetéseket (lásd a fenti 11. pontot).

23 A szankcióbizottsághoz intézett 2016. március 2-i levelükben a felperesek megfogalmazták az Egyesült Nemzetek 2015. december 21-i jelentésével kapcsolatos észrevételeiket.

Az Unió által előírt intézkedések

24 A Biztonsági Tanács 2134. (2014) sz. és 2196. (2015) sz. határozatának végrehajtása céljából az Európai Unió Tanácsa korlátozó intézkedéseket hozott a 2015. május 7-i (EU) 2015/734 tanácsi rendelettel (HL 2015. L 117., 11. o.) módosított, a Közép-afrikai Köztársasággal szemben többek között a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 10-i 224/2014/EU rendelet (HL 2014. L 70., 1. o.; a továbbiakban: alaprendelet) elfogadásával.

25 Az alaprendelet 5. cikke ekként rendelkezik: "(1) Az I. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, ezek tulajdonában lévő, illetve ezek által birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást [helyesen: erőforrást] be kell fagyasztani. (2) Az I. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy testületek [helyesen: szervek] számára vagy javára közvetve vagy közvetlenül egyaránt tilos rendelkezésre bocsátani bármilyen pénzeszközt vagy gazdasági erőforrást. (3) Az I. melléklet azokat a természetes vagy jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, akik vagy amelyek a szankcióbizottság megállapítása szerint részt vesznek a Közép-afrikai Köztársaság békéjét, biztonságát vagy stabilitását veszélyeztető cselekményekben vagy támogatják azokat, ideértve az átmeneti megállapodásokat veszélyeztető vagy megsértő cselekedeteket, a politikai átmenet folyamatát - mint például a demokratikus, szabad és tisztességes választások felé való átmenetet - veszélyeztető vagy akadályozó, vagy az erőszakot tápláló cselekedeteket is, és: [...] [...]"

d) a természeti erőforrásoknak - többek között a gyémántnak, az aranynak, a vadon élő állatoknak és növényeknek, valamint az ezekből készült termékeknek - a Közép-afrikai Köztársaságban történő illegális kiaknázása vagy a Közép-afrikai Köztársaságban vagy a Közép-afrikai Köztársaságból történő kereskedelme révén támogatást nyújtanak fegyveres csoportoknak vagy bűnszövetkezeteknek;

26 Az alaprendelet 17. cikke értelmében:

"(1) Amennyiben [a Biztonsági Tanács] vagy a szankcióbizottság valamely természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet jegyzékbe vesz, és a jegyzékbe vételt indokolta, a Tanács felveszi az adott természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet az I. mellékletbe. A Tanács a határozatáról és az indokairól tájékoztatja az adott természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet, vagy közvetlenül, amennyiben a cím ismert, vagy hirdetmény közzétételével, lehetőséget biztosítva az adott természetes vagy jogi személy, szervezet vagy szerv számára észrevétel tételére.

(2) Észrevétel, vagy új érdemi bizonyíték benyújtása esetén a Tanács felülvizsgálja a határozatát, és megfelelően tájékoztatja az adott személyt, szervezetet vagy szervet.

(3) Amennyiben az ENSZ valamely személynek, szervezetnek vagy szervnek a jegyzékből való törléséről, vagy a jegyzékben szereplő személyt, szervezetet vagy szervet azonosító adatok módosításáról határoz, a Tanács ennek megfelelően módosítja az I. mellékletet."

27 2015. szeptember 2-án a Tanács elfogadta egyrészről a Közép-afrikai Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/798/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2015. szeptember 2-i (KKBP) 2015/1488 tanácsi végrehajtási határozatot (HL 2015. L 229., 12. o.), másrészről pedig az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló (EU) 2015/1485 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 229., 1. o., a továbbiakban: megtámadott jogi aktus)

28 A megtámadott jogi aktus 1. cikke jelzi, hogy "[a]z e rendelet mellékletében felsorolt személyeket és szervezetet fel kell venni [az alaprendelet] I. mellékletében foglalt jegyzékbe".

29 A megtámadott jogi aktus mellékletében szereplő jegyzék B.1 pontja felveszi a felpereseket az alaprendelet mellékletében szereplő jegyzékbe. Az említett pontban található indokolás - "A szankcióbizottság által a jegyzékbe vétellel kapcsolatban nyújtott indokolás szöveges összefoglalásából származó információ" és a "További információk" címet viselő részben - átveszi a szankcióbizottság által az e jegyzékbe való felvétellel kapcsolatban elfogadott indokokat (lásd a fenti 16. pontot). A fent hivatkozott első rész e tekintetben pontosítja, hogy "[a] [Badicát és a Kardiamot] 2015. augusztus 20-án vették jegyzékbe [a 2196. (2015) sz. határozat] 12. pontjának d) alpontja alapján mint olyan szervezetet, amely a természeti erőforrások - többek között a gyémánt, az arany, a vadon élő állatok és növények, valamint az ezekből készült termékek - illegális kiaknázása vagy kereskedelme révén támogatást nyújt fegyveres csoportoknak vagy bűnszövetkezeteknek a Közép-afrikai Köztársaságban".

30 2015. október 2-án a felperesek levélben jelezték a Tanácsnak, hogy semmiféle értesítést nem kaptak a megtámadott jogi aktusról, holott címüket a Tanács ismerte. Egyebekben pedig kifogásolták az Egyesült Nemzetek végleges jelentését és az abból eredő szankciókat, valamint kérték a Tanácstól az említett jelentést alátámasztó dokumentumok közlését.

31 2015. december 16-án a Tanács válaszolt a felperesek 2015. október 2-i levelére. Jelezte, hogy az iratokhoz való hozzáférés iránti kérelmet közölte a szankcióbizottság elnökével, és csatolta a szankcióbizottság elnökének 2015. október 8-i válaszát. Válaszában a szankcióbizottság elnöke jelezte, hogy az ellenjelentést továbbította a szankcióbizottság tagjainak. A felperesek által a nevük jegyzékbe vételével kapcsolatban kért információkként utalt továbbá az Egyesült Nemzetek végleges jelentésére és a szankcióbizottság indokainak összefoglalására.

Az eljárás és a felek kérelmei

32 A Törvényszék Hivatalához 2015. november 6-án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

33 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

- az őket érintő részében semmisítse meg a megtámadott jogi aktust;

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

34 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

35 A keresetlevélben a felperesek három jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első a védelemhez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén, a második a tényekkel kapcsolatos értékelési hibán, a harmadik pedig az ügy körülményei vizsgálatának Tanács általi elmulasztásán alapul. A válaszban a felperesek egy, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított új jogalapra hivatkoznak.

36 Mindenekelőtt az indokolási kötelezettség megsértésére alapított új jogalapot, majd a védelemhez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapot, ezután a tényekkel kapcsolatos értékelési hibára alapított jogalapot, végezetül pedig az ügy körülményei vizsgálatának Tanács általi elmulasztására alapított jogalapot kell megvizsgálni.

Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

37 A felperesek álláspontja szerint a Tanács a megtámadott jogi aktus jogszerűségét az e jogi aktus elfogadásának időpontjánál későbbi ténybeli és jogi elemeknek - azaz az Amnesty International 2015. szeptember 30-án készült jelentésének, a szakértői csoport által a felpereseknek 2015. december 7-én adott válasznak és az Egyesült Nemzetek 2015. december 21-i jelentésének - az ellenkérelem mellékletében való előterjesztésével igazolja.

38 Márpedig a felperesek szerint a valamely uniós intézmény által elfogadott jogi aktus jogszerűségét a jogi aktus elfogadásának időpontjában meglévő ténybeli és jogi helyzet alapján kell értékelni. Ez az álláspont nem változik a Bíróság ítélkezési gyakorlatában. A felperesek e tekintetben előadják, hogy az indokolásnak magában a jogi aktusban kell szerepelnie, valamint hogy ennek teljesüléséhez nem elegendő, hogy az indokolás az iratokból kikövetkeztethető, és hogy ez még kevésbé teljesül akkor, ha az későbbi a jogi aktus elfogadásának időpontjánál.

39 Következésképpen a Tanács - azzal, hogy a megtámadott jogi aktust az elfogadásának időpontjánál későbbi és az eljárás során felmerülő jogi és ténybeli elemekkel indokolta - megsértette a rá háruló formális indokolási követelményt.

40 A felperesek pontosítják, hogy ezt a jogalapot - újszerű jellege ellenére - fel lehet hozni, amennyiben a Törvényszék eljárási szabályzata 84. cikke (1) bekezdésének megfelelően új jogalap felhozása megengedett akkor, ha az olyan jogi és ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, a jelen ügyben pedig ez a helyzet.

41 A Tanács vitatja ezeket az érveket.

42 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az indokolás hiánya vagy elégtelensége az EUMSZ 263. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértését jelenti, és olyan imperatív jogalapot képez, amelyet az uniós bíróság hivatalból figyelembe vehet, sőt köteles figyelembe venni (lásd: 2009. december 2-iBizottság kontra Írország és társai ítélet, C-89/08 P, EU:C:2009:742, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43 E körülmények között a Törvényszék anélkül bírálhatja el a felpereseknek az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapját, hogy szükség lenne annak vizsgálatára, hogy az eljárási szabályzat 84. cikke (1) bekezdésének megfelelően ez a jogalap "olyan jogi és ténybeli helyzeten" alapul, "amely az eljárás során merült fel".

44 A jelen ügyben a felperesek lényegében előadják, hogy a Tanács - azzal, hogy az ellenkérelemben a megtámadott jogi aktust az e jogi aktus kidolgozásánál későbbi ténybeli és jogi elemekkel indokolta - megsértette az indokolási kötelezettséget.

45 Mindazonáltal a felperesek egyrészről egyáltalán nem vitatják a megtámadott jogi aktusban szereplő indokolás megfelelő jellegét.

46 Másrészről - amint arra maguk a felperesek emlékeztetnek (lásd a fenti 38. pontot) - az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset keretében az uniós jogi aktus jogszerűségét az e jogi aktus elfogadásának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni (lásd: 2005. június 15-iCorsica Ferries France kontra Bizottság ítélet, T-349/03, EU:T:2005:221, 142. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy még annak feltevése esetén is, hogy a jelen bírósági eljárás során a Tanács további indokokat kísérelt meg előterjeszteni a megtámadott jogi aktussal kapcsolatban, ez önmagában nem módosíthatja az említett jogi aktus jogszerűségét, amennyiben az nem azt támasztja alá, hogy a megtámadott jogi aktusban az elfogadásának időpontjában szereplő indokok nem voltak megfelelőek (lásd ebben az értelemben: 2005. június 15-iCorsica Ferries France kontra Bizottság ítélet, T-349/03, EU:T:2005:221, 287. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47 E körülmények között a megtámadott jogi aktus elfogadásának időpontjánál későbbi ténybeli és jogi elemek Tanács általi, az ellenkérelem szakaszában történő előterjesztésére alapított érvet - a megtámadott jogi aktus megalapozottságának vizsgálata keretében az említett elemek elfogadhatóságának sérelme nélkül - mint hatástalant kell elutasítani, amennyiben az arra irányul, hogy a Bíróság megállapítsa az indokolási kötelezettség megsértését.

48 Következésképpen az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

Az első, a védelemhez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról

49 Az első jogalap két részre tagolódik, amelyek közül az első lényegében azon alapul, hogy a felperesekkel nem közölték egyedileg a megtámadott jogi aktust, a második pedig azon, hogy "nem közölték a bizonyítékokat, nem biztosítottak hozzáférést az iratokhoz, valamint megsértették a kontradiktórius eljárás és az átláthatóság elvét".

Az első jogalapnak a megtámadott jogi aktus felperesekkel való, egyedi közlésének hiányára alapított első részéről

50 Az első jogalap elő részében a felperesek az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megsértésére hivatkoznak, amennyiben a megtámadott jogi aktust a Tanács nem közölte velük, holott ismerte a címüket.

51 Meg kell azonban állapítani, hogy a felperesek érvelése nem megalapozott.

52 Egyrészről bár igaz, hogy a valamely személlyel vagy szervezettel szemben korlátozó intézkedéseket elfogadó vagy fenntartó aktust közölni kell ez utóbbival, és hogy ez a közlés a kezdete az arra nyitva álló határidőnek, hogy a személy vagy szervezet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújtson be a szóban forgó aktus ellen, e körülmény nem jelenti azt, hogy az ilyen közlés hiánya önmagában igazolja a szóban forgó aktus megsemmisítését (2013. szeptember 6-iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T-35/10 és T-7/11, EU:T:2013:397, 112. pont).

53 E tekintetben - amint azzal a Tanács érvel - a felperesek nem hivatkoznak az annak bizonyítására szolgáló érvekre, hogy a jelen ügyben a megtámadott jogi aktus egyedi közlésének hiánya a jogaik megsértésének következményével járt, ami igazolja e jogi aktus őket érintő részében történő megsemmisítését (lásd ebben az értelemben: 2014. november 5-iMayaleh kontra Tanács ítélet, T-307/12 és T-408/13, EU:T:2014:926, 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54 Másrészről, az ilyen sérelem fennállása egyébként nem derül ki az ügy irataiból sem, mivel mindenekelőtt a felperesekkel szemben a megtámadott jogi aktusban felhozott indokok megegyeznek a szankcióbizottság indokainak összefoglalásában szereplő, a felperesek által ismert indokokkal, azután megsemmisítés iránti keresetet tudtak benyújtani a megtámadott jogi aktussal szemben, és végül más forrásból tudomást szerezhettek a megtámadott jogi aktusról, és keresetükhöz csatolhatták annak egy másolatát (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 6-iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T-35/10 és T-7/11, EU:T:2013:397, 113. pont).

55 E körülmények között az első jogalap első részét el kell utasítani.

Az első jogalap arra alapított második részéről, hogy "nem közölték a bizonyítékokat, nem biztosítottak hozzáférést az iratokhoz, valamint megsértették a kontradiktórius eljárás és az átláthatóság elvét"

56 A felperesek elsősorban azzal érvelnek, hogy anélkül fogadtak el velük szemben nemzetközi és európai szankciókat, hogy ők hozzáfértek volna az iratokhoz, hogy az ENSZ figyelembe vette volna ellenjelentésüket, és hogy az ENSZ az ellenjelentést bármiféle válaszra méltatta volna.

57 A felperesek először is lényegében jelzik, hogy az iratokhoz nem fértek hozzá sem az ENSZ-nél, sem a Tanácsnál, ami sérti a 2008. szeptember 3-iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítéletet (C-402/05 P és C-415/05 P, EU:C:2008:461, 281-285. pont). A felperesek e tekintetben emlékeztetnek arra, hogy az iratokhoz való hozzáférés az uniós jog egyik alapvető követelménye, amely lehetővé teszi a védelemhez való jog tiszteletben tartásának biztosítását.

58 A felperesek másodszor azt állítják, hogy a szakértői csoport az ellenjelentésüket követően nem fogadott el új jelentést és nem folytatott le kiegészítő vizsgálatot, annak ellenére, hogy ők írásban javasolták az együttműködést. Márpedig az ellenjelentésben a felperesek hangsúlyozták, hogy az Egyesült Nemzetek végleges jelentése nem a tények szigorú vizsgálatán alapult, valamint hogy azt nem az általános nemzetközi jogi elvek, az ENSZ "2006. évi saját jelentésében" az ENSZ által javasolt szabályok, valamint az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének bevezetőjében maguk a szakértők által kimondott alapvető elvek tiszteletben tartása mellett dolgozták ki.

59 A felperesek harmadszor azt állítják, hogy az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének az őket érintő része - az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikke (3) bekezdése e) pontjának és a védelemhez való jog alapvető elveinek megsértésével -kizárólag az elmarasztalásukat tartalmazta. A felperesek hozzáfűzik, hogy a jelentés tervezetének szakaszában a Badica számára egyáltalán nem biztosították a válaszhoz való jogot, valamint hogy az Egyesült Nemzetek végleges jelentése nem említi a Badica szempontjából kedvező nyilatkozatokat. Végül jelzik, hogy a szankciók elfogadása után a szakértői csoport koordinátora kérte a Badicát, hogy öt munkanapon belül - a Badicáétól eltérő nyelven - nyújtson be negatív bizonyítékokat, anélkül, hogy ennek másolatát eljutatta volna a Badica ügyvédjeinek.

60 Másodsorban a felperesek azzal érvelnek, hogy a szakértői csoport által lefolytatott vizsgálat alapja az Antwerpenben (Belgium) a gyanú szerint a Közép-afrikai Köztársaságból származó két gyémántszállítmány lefoglalását követően a Kardiammal szemben megindított büntetőeljárás. Márpedig mivel ez az eljárás még mindig folyamatban van, a Kardiam nem ismerhette meg az iratokat és vonatkozik rá az ártatlanság vélelme. A felperesek e tekintetben a válaszban pontosítják, hogy a 2009. szeptember 2-iEl Morabit kontra Tanács ítéletben (T-37/07 és T-323/07, nem tették közzé, EU:T:2009:296, 48. pont) a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatot a Tanács egy nemzeti bíróság által hozott elmarasztaló ítélet alapján fogadta el. Márpedig a jelen ügyben Belgiumban még nem hoztak semmiféle elmarasztaló ítéletet, ily módon az intézkedés sérti az ártatlanság vélelmének elvét.

61 A felperesek harmadsorban azzal érvelnek, hogy amennyiben a Tanács elismerte, hogy a szankcióbizottság egyik irata sincs a birtokában, nem vélhette úgy, hogy mérlegelést nem engedő hatáskör helyzetében van, valamint hogy "az ENSZ határozatait" - a 2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet (C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518) megsértésével - automatikusan és anélkül kell végrehajtania, hogy előzetesen vizsgálta volna az említett határozatokat igazoló tények és körülmények pontosságát, valamint azt, hogy ezek a határozatok tiszteletben tartották-e az alapvető jogokat, különösen az iratokhoz való hozzáférési jogot és a meghallgatáshoz való jogot. A felperesek e tekintetben felróják a Tanácsnak, hogy a szankcióbizottság által az indokok összefoglalásában 2015. augusztus 20-án közzétett indokoláson túlmenően semmiféle információt vagy bizonyítékot nem szolgáltatott, és automatikusan ültette át a szankciókat.

62 A Tanács vitatja ezeket az érveket.

63 Elsősorban a felperesek azon érveire kell válaszolni, amelyek az iratokhoz való hozzáférés jogának megsértésén és a kontradiktórius eljárás elvének ENSZ általi megsértésén, valamint az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének kidolgozása keretében a szakértői csoport által lefolytatott vizsgálaton alapulnak.

64 E tekintetben - amennyiben a felperesek ezen alapvető jogoknak az ENSZ általi megsértésére hivatkoznak - a 2008. szeptember 3-iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítéletből (C-402/05 P és C-415/05 P, EU:C:2008:461, 326. pont) kitűnik, hogy az uniós bíróságoknak a Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, beleértve azt is, amikor az ilyen jogi aktusok a Biztonsági Tanács Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak végrehajtására irányulnak.

65 Ebből azonban nem következik, hogy az uniós bíróságok hatáskörrel rendelkeznek a Biztonsági Tanács által elfogadott jogi aktusok mint olyanok felülvizsgálatára, illetve az ENSZ szervei által lefolytatott vizsgálatok alapvető jogoknak való megfelelésének vizsgálatára.

66 Az EUMSZ 263. cikk (1) bekezdéséből és az EUMSZ 275. cikk (2) bekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy noha az uniós bíróság hatáskörrel rendelkezik az uniós intézmények jogi aktusai jogszerűségének - és különösen a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozatok jogszerűségének - felülvizsgálatára, nem rendelkezik hatáskörrel azon nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára, amelyeken az ilyen uniós jogi aktusok alapulnak.

67 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügybelihez hasonló kontextusban az uniós bíróság által biztosítandó jogszerűségi felülvizsgálat a szóban forgó nemzetközi megállapodás végrehajtására irányuló uniós jogi aktusra vonatkozik, nem pedig magára a nemzetközi megállapodásra mint olyanra. Ami még konkrétabban az olyan uniós jogi aktusokat illeti, amelyek a megtámadott jogi aktushoz hasonlóan a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására irányulnak, nem az uniós bíróság feladata tehát az e nemzetközi szerv által elfogadott határozat jogszerűségének (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 3-iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-402/05 P és C-415/05 P, EU:C:2008:461, 286. és 287. pont), vagy az annak alapjául szolgáló vizsgálatnak a felülvizsgálata.

68 E körülmények között a felperes érveit - amennyiben azok az ENSZ jogi aktusai jogszerűségének a fenti 63. pontban felsorolt alapvető jogokra tekintettel történő kifogásolására irányulnak - az azok elbírálására hatáskörrel nem rendelkező bíróság elé terjesztett érvekként el kell utasítani.

69 Másodsorban a felpereseknek az iratokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jog megsértésére és az ártatlanság vélelme elvének megsértésére alapított érveire kell válaszolni, amennyiben ezek az érvek a Tanácsra mint a megtámadott jogi aktust kibocsátó szervre irányulnak.

70 Egyfelől a felperesek arra alapított érvét illetően, hogy a Tanács a kérelmeik ellenére sem biztosított hozzáférést számukra az ENSZ irataihoz, emlékeztetni kell arra, hogy az, hogy - amint a jelen ügyben - a hatáskörrel rendelkező uniós hatóság nem teszi hozzáférhetővé az érintett személy számára a kizárólag a szankcióbizottság vagy az érintett ENSZ-tag birtokában lévő olyan információkat vagy bizonyítékokat, amelyek a szóban forgó határozat alapjául szolgáló indokolásban szerepelnek, mint ilyen nem alapozhatja meg a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésének megállapítását (2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 137. és 139. pont).

71 Másfelől az ártatlanság vélelmének a Tanács általi állítólagos megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy nem ütközik a Rómában 1950. november 4-én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (2) bekezdésében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdésében kimondott ezen elvbe - amely megköveteli, hogy a bűncselekménnyel gyanúsított minden személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították - a pénzeszközök befagyasztására irányuló ideiglenes intézkedések elfogadása, mivel azoknak nem az a céljuk, hogy büntetőeljárást indítsanak az érintett személlyel szemben (2013. szeptember 13-iAnbouba kontra Tanács ítélet, T-592/11, nem tették közzé, EU:T:2013:427, 40. pont; 2016. szeptember 20-iAlsharghawi kontra Tanács ítélet, T-485/15, nem tették közzé, EU:T:2016:520, 69. pont).

72 Az ilyen intézkedéseket ugyanakkor - tekintettel súlyosságukra - a törvénynek kell előírnia, azokat hatáskörrel rendelkező hatóságnak kell elfogadnia és azoknak időben korlátozottaknak kell lenniük (2009. szeptember 2-iEl Morabit kontra Tanács ítélet, T-37/07 és T-323/07, nem tették közzé, EU:T:2009:296, 40. pont; 2013. szeptember 13-iAnbouba kontra Tanács ítélet, T-592/11, nem tették közzé, EU:T:2013:427, 40. pont; 2016. szeptember 20-iAlsharghawi kontra Tanács ítélet, T-485/15, nem tették közzé, EU:T:2016:520, 69. pont).

73 Márpedig először is a szóban forgó korlátozó intézkedéseknek - még ha kötelező erejűek is - nem az a céljuk, hogy a felperesek bűnösségének megállapítására irányuló büntetőeljárást indítsanak. Ennélfogva nem lehet helyt adni az arra alapított érvnek, hogy a szóban forgó intézkedések alapját az Antwerpenben a Kardiammal szemben megindított, még mindig folyamatban lévő büntetőeljárás képezi.

74 Másodszor, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedéseket uniós jogszabály írja elő, és hogy a Tanács rendelkezett hatáskörrel azok elfogadására, amit ráadásul a felperesek nem vitatnak.

75 Harmadszor és végezetül azt is meg kell állapítani, hogy noha - amint azt a Tanács egy pervezető intézkedés következtében megerősítette - a megtámadott jogi aktus az Uniót illetően nem tartalmazza a jegyzékbe történő felvétel lejáratának időpontját, a jelen ügyben a szóban forgó intézkedés nem ölt végleges jelleget. A Tanács ugyanis köteles az intézkedést mindenkor uniós szinten felülvizsgálni, vagy az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése alapján "észrevétel, vagy új érdemi bizonyíték benyújtása esetén", vagy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján, amennyiben "az ENSZ valamely személynek [...] a jegyzékből való törléséről, vagy a jegyzékben szereplő személyt [...] azonosító adatok módosításáról határoz". E tekintetben a 2127. (2013) sz. határozat 61. pontjában a Biztonsági Tanács megerősítette, hogy "folyamatosan nyomon fogja követni a közép-afrikai köztársasági helyzetet, és kész lesz az e határozatban szereplő intézkedések célszerűségét - többek között [...] azok felfüggesztését vagy megszüntetését - megvizsgálni az ország stabilizálásában és az e határozat tiszteletben tartásában elért előrehaladás alapján".

76 Ennélfogva a jelen ügyben - figyelemmel a fentiekre - nem lehet megállapítani az ártatlanság vélelmének megsértését.

77 Harmadsorban a felperesek azon érvére kell válaszolni, amely szerint lényegében a Tanács "szinte mechanikusan" ültette át a jegyzékbe való felvételük alapjául szolgáló ENSZ-határozatot, anélkül, hogy vizsgálta volna a jegyzékbe való felvételre irányuló intézkedés alapjául szolgáló tényeket és körülményeket, valamint a szakértői csoport vizsgálata során az alapvető jogok említett intézkedés általi tiszteletben tartását.

78 A felperesek érvének megválaszolása céljából elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a korlátozó intézkedések jogi jellege olyan fontos tényező, amely meghatározza a jelen ügyben az ENSZ szankcióbizottsága által elfogadott bizonyítékokkal kapcsolatban a Tanács által esetlegesen elvégzett felülvizsgálat terjedelmét. Főszabály szerint az állandó ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy a pénzeszközöknek a Tanács által az EUSZ 21. és 29. cikkel rá ruházott hatáskörök alapján előírt befagyasztása nem rendelkezik büntetőjogi felhanggal. Ennélfogva - a felperesek által javasoltaktól eltérően - nem lehet a valamely tagállam nemzeti igazságügyi hatósága által az alkalmazandó büntetőeljárás keretében és az ezen eljárás által kínált garanciák tiszteletben tartása mellett meghozott, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozathoz hasonlítani (lásd: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79 E tekintetben meg kell állapítani, hogy valamely személy nevének a jegyzékbe való felvételére vagy a jegyzékben történő fenntartására vonatkozó határozat elfogadására irányuló eljárás keretében, amennyiben a Biztonsági Tanács releváns határozataival összefüggésben a szankcióbizottság előzetesen úgy határozott, hogy e személy nevét felveszi a saját jegyzékébe, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy az Unió hatáskörrel rendelkező hatósága közölje az érintett személlyel azokat az információkat, amelyekkel az említett személy tekintetében - határozatának megalapozásához - rendelkezik, tehát legalább a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolást, és ezt azért, hogy e személy a jogait a lehető legjobb feltételek mellett védhesse, valamint hogy az ügy teljes ismeretének birtokában dönthessen arról, hogy célszerű-e az uniós bírósághoz fordulni (lásd: 2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80 E közlés alkalmával az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságának lehetővé kell tennie e személy számára, hogy hasznosan ismertethesse a vele szemben felhozott indokokra vonatkozó álláspontját (lásd: 2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81 Az eredeti jegyzékbe vétel keretében azonban - ellentétben a személy nevének a jegyzékben való fenntartására irányuló eljárással - e kettős eljárási kötelezettség tiszteletben tartását nem előzheti meg a határozat elfogadása (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82 A jelen ügyben e tekintetben meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 17. cikke megkülönbözteti az eredeti jegyzékbe vételről szóló jogi aktus elfogadására irányuló eljárást az említett jogi aktus felülvizsgálatára irányuló eljárástól.

83 Az első esetben előírja, hogy "[a]mennyiben [a] Biztonsági Tanács [...] vagy a szankcióbizottság valamely természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet jegyzékbe vesz, és a jegyzékbe vételt indokolta, a Tanács felveszi az adott természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet az I. mellékletbe", valamint hogy "[a] Tanács a határozatáról és az indokairól tájékoztatja az adott természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet, [...] lehetőséget biztosítva az adott természetes vagy jogi személy, szervezet vagy szerv számára észrevétel tételére" (az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése).

84 E tekintetben az alaprendelet 5. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a jegyzékbe vételre "a szankcióbizottság megállapítása szerint" került sor.

85 A második esetben az alaprendelet előírja, hogy "[é]szrevétel, vagy új érdemi bizonyíték benyújtása esetén a Tanács felülvizsgálja a határozatát, és megfelelően tájékoztatja az adott személyt, szervezetet vagy szervet".

86 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Tanácsnak "a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolás alapján" kell meghoznia határozatát. Az ugyanis nincs előírva, hogy az említett bizottság spontán módon az Unió hatáskörrel rendelkező hatósága rendelkezésére bocsásson - a határozat ezen utóbbi általi elfogadása céljából - az indokoláson kívül más információkat (2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 107. pont; 2016. december 13-iAl-Ghabra kontra Bizottság ítélet, T-248/13, EU:T:2016:721, 73. pont).

87 Ebből következik, hogy amint az az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a jelen ügyben - a felperesek állításával ellentétben - a Tanács a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtásával összefüggésben nem volt köteles vizsgálni a felperesekkel szemben hozott, a jegyzékbe vételre való felvételre irányuló intézkedés alapjául szolgáló "tények és körülmények pontosságát".

88 Amikor ugyanis az érintett személy az indokolással kapcsolatban észrevételeket tesz, az Unió hatáskörrel rendelkező hatósága köteles az állítólagos indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálatára ezen észrevételek és az ezekhez csatolt esetleges mentő bizonyítékok fényében (lásd: 2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), azaz a jelen ügyben az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése alapján, amely előírja, hogy "[é]szrevétel [...] esetén a Tanács felülvizsgálja a határozatát [...]".

89 E körülmények között a Tanácsot a jelen ügyben nem lehet bírálni azért, hogy nem szerezte meg a felperesekkel szemben felhozott állításokat alátámasztó információkat vagy bizonyítékokat a szankcióbizottságtól, valamint azért, hogy emiatt - a felperesek szerint - "szinte mechanikusan hajtotta végre" a jegyzékbe való felvételre irányuló intézkedést, anélkül, hogy vizsgálta volna az annak alapjául szolgáló tényeket és körülményeket (lásd ebben az értelemben: 2016. december 13-iAl-Ghabra kontra Bizottság ítélet, T-248/13, EU:T:2016:721, 76. pont).

90 Azt sem lehet felróni a Tanácsnak, hogy anélkül "ültette át" a Biztonsági Tanács határozatát, hogy vizsgálta volna, hogy ez a határozat figyelembe veszi-e az alapvető jogok tiszteletben tartását. Amint az ugyanis egyrészről az alaprendelet 17. cikkének - az e rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett - (1) bekezdéséből, másrészről pedig a fenti 86. pontban említett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a Tanács a jegyzékbe való felvételre vonatkozó határozatot "a szankcióbizottság megállapítása" alapján fogadja el.

91 A fentiekre tekintettel az első jogalapot el kell utasítani.

A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról

92 A felperesek lényegében azt állítják, hogy a Tanácsnak a velük közölt indokolásban szereplő megállapításai pontatlanok, illetve mindenesetre nem kellőképpen alátámasztottak ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a fegyveres csoportok számára a közép-afrikai köztársasági természeti erőforrások illegális kiaknázása vagy kereskedelme révén nyújtott támogatást.

93 Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott jogi aktus melléklete B.1 pontjának a Tanács által elhatározott jegyzékbe való felvételre irányuló intézkedést igazoló "További információk" szakaszában említett körülmények között az alábbi öt indok szerepel:

"A [Badica és a Kardiam] a természeti erőforrások, többek között a gyémánt és az arany illegális kiaknázása és kereskedelme révén támogatást nyújt fegyveres csoportoknak - különösen a Séléka egykori tagjainak és az anti-Balakának - a Közép-afrikai Köztársaságban.

A [Badica] 2014-ben is vásárolt gyémántot a Közép-afrikai Köztársaság keleti részén fekvő Briából és Sam-Ouandjából (Haute Kotto tartomány), ahol is a Séléka egykori tagjai adót rónak ki a gyémánt légi úton történő kereskedelmére, és védelmi pénzt szednek a gyémántkitermelőktől. A B[adica] több briai és sam-ouandjai beszállító-gyűjtője is szoros kapcsolatban áll a Séléka egykori parancsnokaival.

A belga hatóságok 2014 májusában két csomag, a B[adica] antwerpeni képviseletére küldött gyémántot foglaltak le. A képviseletet Belgiumban hivatalosan K[ardiam] néven jegyezték be. A gyémántszakértők megállapították, hogy a lefoglalt gyémántok nagy valószínűséggel Közép-Afrikából származnak, és jellegzetes sam-ouandjai és briai jegyeket viselnek magukon, sőt az ország délnyugati részén fekvő Nolából (Sangha Mbaéré tartomány) származó gyémántok jellegzetességei is megfigyelhetők rajtuk.

A Közép-afrikai Köztársaságból - többek között az ország nyugati részéről - a külföldi piacokra illegális úton eljuttatott gyémántokat megvásárló kereskedők Kamerunban tevékenykednek a B[adica] nevében.

A B[adica] 2014 májusában Yalokéban (Ombella-Mpoko) kitermelt aranyat is exportált. A yalokéi aranybányák a Séléka ellenőrzése alatt álltak 2014. február elejéig, amikor is az anti-Balaka csoportok vették át az ellenőrzést felettük."

94 Elöljáróban és előzetesen meg kell állapítani, hogy a Tanács - a felperesekkel közölt indokok alátámasztása céljából - helytállóan támaszkodik az Egyesült Nemzetek végleges jelentésére. Azon körülmény alapján, hogy a felperesek kifogásolták az e jelentésben szereplő állításokat, önmagában nem lehet úgy vélni, hogy a Tanács ne hivatkozhatott volna arra (2015. január 14-iGossio kontra Tanács ítélet, T-406/13, nem tették közzé, EU:T:2015:7, 72. pont). A felperesek állításai egyebekben nem képezik akadályát annak, hogy a Törvényszék az Egyesült Nemzetek végleges jelentésére támaszkodjon.

95 Az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 7. pontjában a szakértői csoport által megfogalmazott kötelezettségvállalásnak megfelelően ugyanis a felperesek hozzáfértek a megtámadott jogi aktus alapjául szolgáló főbb bizonyítékokhoz, és különösen a jelentéshez, valamint annak mellékleteihez, amely jelentés ráadásul nyilvános. Az Egyesült Nemzetek végleges jelentéséből és a koordinátor 2015. április 28-i leveléből egyébként kitűnik, hogy a felpereseket a szakértői csoport legalább két alkalommal, azaz 2014 áprilisában és 2015 januárjában meghallgatta, valamint hogy a felperesek nem tettek eleget az említett csoport által 2014 júniusában megfogalmazott, meghallgatásra irányuló kérésnek. Végezetül e jelentés 5-8. pontjából kitűnik, hogy a szakértői csoport az ENSZ hatáskörrel rendelkező szerve által előre meghatározott szigorú módszertanra támaszkodott, és tiszteletben tartotta a védelemhez való jogot.

96 A szóban forgó határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálata kiterjed a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat indokolásaként felhozott tények és körülmények értékelésére, valamint azon bizonyítékok és információk vizsgálatára, amelyeken ezen értékelés alapul (2009. október 14-iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T-390/08, EU:T:2009:401, 37. pont).

97 Következésképpen az ezen a területen a Tanács rendelkezésére álló mérlegelési jogkör nem képezi akadályát annak, hogy az uniós bíróság a jogszerűség felülvizsgálata során vizsgálja azon tények tárgyi pontosságát, amelyekre a Tanács támaszkodott. Az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága ugyanis megköveteli többek között, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy a határozat, amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal bír, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények vizsgálatát, így a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy megalapozottak-e ezek az indokok, vagy legalább azok közül egy, az ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok (2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont; lásd még: 2015. április 21-iAnbouba kontra Tanács ítélet, C-605/13 P, EU:C:2015:248, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

98 Ily módon tekintettel a szóban forgó korlátozó intézkedések megelőző jellegére, amennyiben a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálata keretében az uniós bíróság úgy véli, hogy a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban említett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, alátámasztott, valamint hogy önmagában elegendő alapot képez e határozat alátámasztásához, nem igazolhatja az említett határozat megsemmisítését az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen (2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 130. pont).

99 Egy ilyen értékelést a bizonyítékok és az információk nem elszigetelt módon, hanem azon összefüggésben történő vizsgálatával kell elvégezni, amelybe azok illeszkednek. A Tanács ugyanis akkor tesz eleget a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kellően konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan együttesét mutatja be, amely lehetővé teszi a pénzeszközeinek befagyasztására vonatkozó intézkedéssel érintett személy és a megdönteni kívánt rezsim vagy - általánosságban - a leküzdeni kívánt helyzetek közötti elégséges kapcsolat fennállásának megállapítását (lásd ebben az értelemben: 2015. április 21-iAnbouba kontra Tanács ítélet, C-605/13 P, EU:C:2015:248, 51. és 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100 A fenti 99. pontban említett ítélkezési gyakorlat tükrében kell vizsgálni a fenti 93. pontban felidézett indokokat illetően a felperesek által hivatkozott érveket.

101 A felperesek elsősorban a második indokban említett vásárlások jogellenes jellegét vitatják, többek között a szóban forgó gyémántok exportja hiánya miatt.

102 Amint az azonban a fenti 99. pontból kitűnik, az információkat nem elszigetelt módon, hanem abban az összefüggésben kell értékelni, amelybe azok illeszkednek.

103 Márpedig a második indokot - amely legalábbis a fegyveres csoportok "támogatására" hivatkozik - különösen a harmadik és a negyedik indokkal összefüggésben kell értelmezni, amelyek a gyémánt illegális kiaknázására hivatkoznak. Ez annál inkább igaz, mert az Egyesült Nemzetek végleges jelentése kifejezetten összekapcsolja egyrészt a gyémántok felperesek általi, Briában és Sam-Ouandjában történt megvásárlását (második indok), másrészt pedig a felperesek részére Antwerpenbe küldött és valószínűsíthetően ezekről a területekről származó gyémántok lefoglalását (harmadik indok).

104 Ily módon az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 127. pontja jelzi, hogy "[a] szakértői csoport úgy véli, hogy a Séléka egykori tagjainak ellenőrzése alá kerülő Briából és Sam-Ouandjából származó, a Badica által vagy a javára illegálisan vásárolt gyémántok az Antwerpenben lefoglalt szállítmányokba kerültek".

105 Ez a kapcsolat egyébként egyértelműen szerepel az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének összefoglalásában, ahol is jelzik, hogy "[a] szakértői csoport úgy véli, hogy a Belgiumban lefoglalt bizonyos gyémántok az ország keleti részén fekvő Sam-Ouandjából és Briából (Haute Kotto tartomány) származtak, ahol is a Séléka egykori tagjai megadóztatják a gyémántszállító repülőgépeket és védelmi pénzeket szednek a gyémántkitermelőktől [...]". A felperesek beadványaikban egyébként nem vitatják ezt a kapcsolatot.

106 Ebből következik, hogy a felperesek által a vásárlások jogellenes jellegének hiányára alapított érvet el kell utasítani. A fentiekből következik ugyanis, hogy a második indokban említett gyémántokat ténylegesen exportálták, ekként pedig azok részt vettek az illegális kiaknázásban, amennyiben a kimberley-i folyamat értelmében a szóban forgó időszakban a gyémántok bármely exportja tilos volt.

107 E tekintetben a vásárlások állítólagosan elenyésző mennyisége, valamint a megbízható kitermelők számára kifizetett előlegek beszedésének és e kitermelők hálózata fenntartásának állítólagos szükségessége nincs hatással egyrészről a fegyveres csoportok támogatásának fennállására, másrészről pedig a szóban forgó kereskedelem illegális jellegére.

108 Egyebekben meg kell állapítani, hogy a második indokban említett azon körülmény, hogy "[a] [Badica] 2014-ben is vásárolt gyémántot" Bria és Sam-Ouandja területén - még elszigetelt értelmezésének feltételezése esetén is - szintén tükrözheti az illegális kereskedelmet, akkor is, ha a kimberley-i folyamat főszabály szerint csak a gyémántexportra terjed ki. Amint azt ugyanis a Tanács hangsúlyozza, a felperesek semmilyen érvre nem hivatkoznak a szakértői csoport 2014. július 1-jei tevékenységi jelentésének 60. pontjában szereplő azon megállapítást illetően, amely szerint:

"Márciusban a [Badicának] 760 karát gyémántja volt készleten. A Badica ügyvezetője bejelentette a szakértői csoportnak, hogy a társaság nem vásárol több gyémántot, mivel a Közép-afrikai Köztársaságot felfüggesztették a kimberley-i folyamat tanúsítási rendszeréből. [...] Mindazonáltal a Badica készleteinek 2014 áprilisában elvégzett második számbavétele során kiderült, hogy a társaság Briában és Sam-Ouandjában további 1698 karátot vásárolt, 292917 dollár értékben. A Badica által készleten tartott gyémántszállítmányokat a bányászati szolgálatok még nem látták el pecséttel, illetve dátummal, mint ahogyan azt meg kellett volna tenniük azon iránymutatás alapján, amelyet a közép-afrikai hatóságok nyújtottak be 2013 júniusában azzal a céllal, hogy visszaállíthassák a kimberley-i folyamatot."

109 Egyebekben a második indokkal összefüggésben - amely szerint a Séléka egykori hatóságai védelmi pénzeket fizetettnek meg a gyémántkitermelőkkel - a felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy a Séléka egykori tagjai számára az ezen összegek megfizetése révén biztosított támogatás nem róható fel nekik. E tekintetben megjegyzik, hogy a Séléka egykori tagjainak a közép-afrikai bányatörvény értelmében kifizetett védelmi pénzek mögött álló kitermelők és bányászok függetlenek. Következésképpen a Badicát nem lehet felelősségre vonni a gyémántkitermelők magatartásáért, amely magatartásról ráadásul nem is tudott. A második indok tehát önmagában nem megfelelő ahhoz, hogy a fegyveres erők támogatását jellemezze.

110 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a felperesek nem vitatják sem a gyémántok kitermelőktől való megvételét - akik maguk is a bányászoktól szerzik be a gyémántot -, sem adóknak a Séléka egykori tagjai részére történő, e gyémántkereskedelmi közvetítők általi megfizetését. E körülmények között meg kell állapítani, hogy figyelemmel a fentiekre, a felperesek - azzal, hogy a szóban forgó időszakban továbbra is vásároltak gyémántot a kitermelőktől, amit nem tagadnak - szükségszerűen támogatást nyújtottak a fegyveres csoportoknak.

111 E tekintetben nem érinti az említett csoportoknak nyújtott támogatás fennállását az, hogy a felperesek nem közvetlenül fizettek védelmi pénzeket a Séléka egykori tagjainak, még ha ez be is bizonyosodik. Az indokok összefoglalása ugyanis általánosságban a támogatásra, nem pedig a közvetlen támogatásra való hivatkozásra szorítkozik.

112 Ezen túlmenően nem lehet kizárni, hogy a Séléka egykori tagjai részére a gyémántkereskedelmi közvetítők által kifizetett adóknak legalább egy részét beleszámították a felperesek által a gyémántvásárlási tevékenységeik keretében kifizetett végleges árba.

113 Végezetül meg kell állapítani, hogy figyelemmel a szóban forgó kontextusra - amelyet egyfelől a Közép-afrikai Köztársaságban polgári háború kirobbanása, másfelől pedig a Közép-afrikai Köztársaság kimberley-i folyamatból való, ehhez kapcsolódó felfüggesztése jellemez -, nem fordulhatott elő, hogy a felpereseknek ne legyen tudomásuk arról, hogy a konfliktusban részt vevő fegyveres csoportok az ellenőrzésük alatt álló bányákban adót vetnek ki.

114 E körülmények között mint megalapozatlant kell elutasítani az arra alapított érvet, hogy a felpereseknek nem volt tudomásuk ezen adók gyémántkereskedelmi közvetítők általi megfizetéséről.

115 Emellett, amennyiben a felperesek úgy vélik, hogy az egyrészről a fegyveres csoportok védelmi pénzek kifizetése révén történő támogatására, másrészről pedig a leszállási díjakra való hivatkozás céljából a második indokban említett információk nem megfelelően alátámasztottak, meg kell állapítani, hogy ez az állítás nem megalapozott.

116 Mindenekelőtt a felperesek helytelenül hivatkoznak a Minair - a Badica leányvállalata - által fizetett leszállási díjak alacsony mértékére és arra a körülményre, hogy ezeket a díjakat a szóban forgó térségekbe járatokat küldő valamennyi vállalkozás megfizette. Egyrészről ugyanis az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 123. pontjából kitűnik, hogy e díjak összege minden egyes leszállás esetén a briai 75 USD és a sam-ouandjai 100 USD között mozgott. Márpedig függetlenül attól, hogy e díjak kifizetése mindenesetre a fegyveres csoportok támogatását jellemzi, ezek a díjak nem tekinthetők elhanyagolhatónak abban a drámai kontextusban, amely a Közép-afrikai Köztársaságban a polgári háború időszakában fennállt. Másrészről az a körülmény, hogy a díjakat valamennyi gazdasági szereplő megfizette, szintén nincs hatással arra, hogy az említett díjak megfizetése a fegyveres csoportok támogatását képezte.

117 Ezután meg kell állapítani, hogy a felperesek állításával ellentétben a szakértői csoport nem két hónappal a felperesek nevének - a leszállási díjaknak és védelmi pénzeknek a Séléka egykori tagjai részére való megfizetésére alapított kifogás alapján - a jegyzékbe való, a szankcióbizottság általi felvételét követően folytatta le vizsgálatát. Az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 90. és 91. lábjegyzetéből ugyanis kitűnik, hogy ez a kifogás a 2014 júliusában és szeptemberében, azaz a felperesek jegyzékbe való felvétele előtt csaknem egy évvel sorra kerülő meghallgatásokon alapul.

118 Végezetül - a felperesek állításával ellentétben - a Séléka egykori tagjainak védelmi pénzek és leszállási díjak kifizetése révén történő támogatásával kapcsolatos vádakat bizonyítékok támasztják alá.

119 Egyrészt a védelmi pénzek megfizetését illetően az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének - egy sam-ouandjai gyűjtő 2014. szeptember 4-i és a bangui (Közép-afrikai Köztársaság) különleges csalásellenes egység egy parancsnokának 2014. július 21-i egyező nyilatkozatán alapuló - 124. pontjából kitűnik, hogy "[a] sam-ouandjai kitermelők (gyémántkereskedelmi közvetítők) [...] napi védelmi pénzt fizetnek a Séléka egykori katonáinak, akik a helyiségeiket őrzik", hogy "Briában a szakértői csoport 2014 májusában megállapította, hogy a Séléka egykori katonái őrzik a főbb kitermelők és üzletemberek helyiségeit", valamint hogy "[a] különleges csalásellenes egység egy parancsnoka megerősítette, hogy Sam-Ouandjában a Séléka egykori tagjai a kitermelőkkel kialkudott biztonsági megállapodásoknak köszönhetően profitálnak a gyémántkereskedelemből". A Tanácsnak a védelmi pénzek megfizetésére vonatkozó megállapításai tehát kellőképpen alátámasztottak.

120 Másrészt a leszállási díjak megfizetését illetően a Badica azt állítja, hogy nem fizetett ilyen díjakat a Séléka egykori tagjainak, mivel ezeket a repülőtéri "hatóságoknak" fizette meg, valamint hogy a Minair "nem azonos a Badicával", ily módon az előbbi magatartását nem lehet az utóbbinak felróni.

121 Mindazonáltal, először is, az Egyesült Nemzetek végleges jelentéséből kitűnik, hogy a leszállási díjakat a Séléka egykori tagjai, nem pedig a repülőtéri "hatóságok" vetették ki. E tekintetben az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének - egy gyűjtő Sam-Ouandjában 2014. szeptember 4-én sorra kerülő meghallgatásán és a bangui repülőtér felelősének 2014. július 21-én sorra kerülő meghallgatásán alapuló - 123. pontja a következőket jelzi:

"[A]zelőtt, hogy a nemzetközi csapatok 2014 áprilisában Briába érkeztek volna, a Séléka egykori tagjai 75 dolláros díjat vetettek ki a leszállásra. [...] Sam-Ouandjában, ahol a műholdas felvételek tanúsága szerint a nyersgyémánt-kitermelés az elmúlt pár hónapban hirtelen megnövekedett, [...] semmilyen nemzetközi csapat nincs jelen. A Sélékának a Beya Djouma régió parancsnoksága alá tartozó egykori tagjai 100 dollárt fizettettek leszállási díjként. Kereskedelmi járatok csaknem minden héten közlekednek Briába és Sam-Ouandjába. A díjakat általában a járművet bérlő vállalkozás fizeti."

122 Másodszor - amint az az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 122. pontjából kitűnik - a Minair és a Badica ugyanazon csoport, azaz az Abdoul-Karim Dan Azoumi vezetése alatt álló Groupe Abdoulkarim tagjai. Márpedig meg kell állapítani, hogy a szóban forgó díjakat badicai gyémántok szállításával összefüggésben fizették meg. E tekintetben - amint az a fenti 111. pontból kitűnik - az indokok összefoglalása általánosságban a támogatásra, nem pedig a közvetlen támogatásra való hivatkozásra szorítkozik.

123 Másodsorban - ami a harmadik indokot illeti - a felperesek azzal érvelnek, hogy azt az értékelést, amely szerint "a lefoglalt gyémántok nagy valószínűséggel a Közép-afrikai Köztársaságból származnak, és jellegzetes sam-ouandjai és briai jegyeket viselnek magukon, sőt az ország délnyugati részén fekvő Nolából (Sangha Mbaéré tartomány) származó gyémántok jellegzetességei is megfigyelhetők rajtuk", megerősíti a Dubai Diamond Exchange elnöke nyilatkozatának sajtóátirata, amely szerint "[a] gyémántok származhattak Guineából, Dél-Afrikából, illetve számos más helyről" (az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 23. melléklete).

124 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy egyrészről a Dubai Diamond Exchange elnökének nyilatkozata a belga hatóságok által végzett lefoglalás alapjául szolgálóktól eltérő képeken alapult, másrészről pedig, hogy azt az értékelést, amely szerint "a lefoglalt gyémántok nagy valószínűséggel a Közép-afrikai Köztársaságból származnak" alátámasztják a kimberley-i folyamat gyémántszakértőiből álló munkacsoportnak az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 115. pontjában szereplő nyilatkozatai.

125 Ezen túlmenően - amint az az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 121. pontjából kitűnik - a Belgiumban a felperesekkel szemben a belga szövetségi hatóságok által indított eljárás keretében a gyémántok valószínűsíthetően közép-afrikai köztársasági eredetét levélben megerősítette a kimberley-i folyamat gyémántszakértőiből álló munkacsoport elnöke.

126 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 121. pontja szerint a belga szövetségi hatóságokkal folytatott levélváltás keretében "jelezték, hogy a lefoglalt csomagok fotóin szereplő bizonyos nyersgyémántok a Közép-afrikai Köztársaság nyugati részén fekvő Nolából (Sangha Mbaéré tartomány) származó gyémántok tipikus jegyeit hordozzák, míg a többi az ország keleti részén fekvő sam-ouandjai és briai (Haute Kotto tartomány) gyémántok jellemzőit hordozzák".

127 Egyebekben amennyiben a felperesek bírálják, hogy a szakértői csoport nem vette fel a kapcsolatot azzal a két dubai szállítóval, akiktől a Belgiumban lefoglalt gyémántküldemény származott, illetve a Belgiumban a vizsgálattal megbízott vizsgálóbíróval, meg kell állapítani, hogy a felperesek nem bizonyítják, hogy a kapcsolat felvételének hiánya mennyiben sérti az eljárást, illetve hogy egyáltalán fennállt-e ilyen kötelezettség a szakértői csoport által lefolytatott vizsgálat keretében.

128 Végezetül - ellentétben a felperesek állításával - az, hogy a vitatott szállítmányokat megelőző 18 szállítmány nem keltette fel a belga hatóságok gyanúját, nem érinti az említett hatóságok által meghatározott két vitatott szállítmányra vonatkozó értékelést.

129 Harmadsorban - ami a negyedik indokot illeti - a felperesek vitatják azon értékelés megalapozottságát, amely szerint "[a] Közép-afrikai Köztársaságból - többek között az ország nyugati részéről - a külföldi piacokra illegális úton eljuttatott gyémántokat megvásárló kereskedők Kamerunban tevékenykednek a B[adica] nevében". Meg kell azonban állapítani, hogy az említett értékelést az Egyesült Nemzetek végleges jelentése részletesen tárgyalja. A jelentés többek között a 125. pontban számos nyilatkozatra hivatkozva jelzi, hogy "[a] szakértői csoport részletes tanúvallomásokat gyűjtött kormányzati és gyémántkereskedői forrásokból, amelyek szerint a Badica az országból titokban kivitt közép-afrikai köztársasági gyémántok kereskedelmével is foglalkozik". Pontosítja, hogy "[e] források szerint egy bizonyos Al Hadj Idriss Goudache a Badica nevében kereskedett gyémánttal", valamint hogy "a Séléka egykori elnöke, Djotodia lemondását követően Goudache 2014 januárjában Kamerunba távozott a Közép-afrikai Köztársaságból, és Garoua-Boulaïban, Bertouában és Doualában tartózkodott azelőtt, hogy a Kamerun leginkább északi részén található N'Djamena közelében fekvő Kousseriba költözött volna".

130 E tekintetben, amennyiben a felperesek azzal érvelnek, hogy az említett nyilatkozatok nem tartalmazzák a nyilatkozatot tevők nevét, és nem helytálló és megfelelő formában tett beszámolókon alapulnak, emlékeztetni kell arra, hogy a Tanácsnak a megtámadott jogi aktussal összefüggésben fennálló kötelezettségeit nem lehet a valamely tagállam nemzeti igazságügyi hatóságának a büntetőeljárás keretében fennálló kötelezettségeihez hasonlítani (lásd a fenti 78. pontot), annál inkább akkor, amikor - mint a jelen ügyben - a vizsgálatra egy polgári háborús helyzetben lévő államban került sor (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7-iAkhras kontra Tanács ítélet, C-193/15 P, EU:C:2016:219, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

131 Negyedsorban - az ötödik indokot illetően - a felperesek előadják, hogy az ebben az indokban említett aranyexportra teljesen legálisan került sor, amint azt az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 33. mellékletében szereplő hivatalos engedély tanúsítja. E tekintetben - amint azzal a felperesek helytállóan érvelnek - a jelen ügyben az ötödik indok, amint az Egyesült Nemzetek végleges jelentésének 136. pontjából kitűnik, a jelentés 33. mellékleteként csatolt, 827 gramm arany exportját engedélyező 2014. május 5-i hivatalos úti okmányon alapul. E körülmények között semmiből nem lehet az ötödik indokban említett 2014. májusi exportok illegális jellegét megállapítani. Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy az ötödik indokban említett aranyexport nem teszi lehetővé a fegyveres csoportok számára az arany illegális kiaknázása vagy kereskedelme révén nyújtott támogatás megállapítását.

132 Mindazonáltal az a körülmény, hogy az ötödik indok nem teszi lehetővé a fegyveres csoportok számára az arany illegális kiaknázása vagy kereskedelme révén nyújtott támogatásra alapított következtetés levonását, nem érinti a megtámadott jogi aktus megalapozottságát. Amint ugyanis arra a Törvényszék a fenti 98. pontban emlékeztetett, tekintettel a szóban forgó korlátozó intézkedések megelőző jellegére, amennyiben a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálata keretében az uniós bíróság úgy véli, hogy a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban említett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, alátámasztott, valamint hogy önmagában elegendő alapot képez e határozat alátámasztásához, nem igazolhatja az említett határozat megsemmisítését az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen (2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 130. pont).

133 Márpedig meg kell állapítani, hogy a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban említett többi indok együttesen - a jelen ügy kontextusában - elegendően pontos, konkrét és alátámasztott ahhoz, hogy ezek az indokok önmagukban alapot képezzenek a megtámadott jogi aktus alátámasztásához, amennyiben megállapítják a fegyveres csoportok részére a Közép-afrikai Köztársaságban található természeti erőforrások illegális kiaknázása vagy kereskedelme révén nyújtott támogatást.

134 A fentiekre tekintettel a második jogalapot anélkül kell elutasítani, hogy határozatot kellene hozni az Egyesült Nemzetek 2015. december 21-i jelentésének - a védelmi pénzek kifizetésére alapított kifogás megállapítása tekintetében történő - elfogadhatóságáról, amennyiben az későbbi a megtámadott jogi aktusnál. Mivel ugyanis, amint az a fenti 119. pontból kitűnik, a védelmi pénzek kifizetésére alapított kifogás jogilag kellően megalapozott, az említett kifogás későbbi bizonyítékokkal való igazolására alapított érvet mint hatástalant kell elutasítani. Ráadásul ugyanez érvényes az Amnesty International 2015. szeptember 30-án készült jelentésének és a szakértői csoport felperesek részére adott 2015. december 7-i válaszának az ellenkérelem szakaszában történő benyújtására alapított érvre, mivel a felvétel indokait jogilag kellő mértékben alátámasztották az Egyesült Nemzetek végleges jelentésében, amelynek elfogadhatósága nem vitatott.

A harmadik, az ügy körülményei vizsgálatának a Tanács általi elmulasztására alapított jogalapról

135 A felperesek előadják, hogy azzal, hogy a Tanács a Biztonsági Tanács 2015. augusztus 20-i határozatának átültetésére szorítkozott, nem végezte el a jelen ügy körülményeinek tényleges vizsgálatát. E tekintetben az iratok semmiféle utalást nem tartalmaztak arra nézve, hogy a Tanács megvizsgálta a felperesekre vonatkozó bizonyítékok relevanciáját és megalapozottságát, ami a megtámadott jogi aktus jogellenességét eredményezi. A Tanács ily módon automatikusan és a 2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet (C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518) megsértésével ültette át az ENSZ szankcióit. A felperesek e tekintetben megjegyzik, hogy noha a Tanács kért bizonyítékokat a szankcióbizottságtól, ezen utóbbi nem szolgált ezekkel.

136 A Tanács vitatja ezeket az érveket.

137 A fenti 86-89. pontban jelzetteknek megfelelően a Tanács nem volt köteles vizsgálni az ENSZ-nek a jegyzékbe való felvételre irányuló intézkedését igazoló tények és körülmények pontosságát. A 2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítéletnek (C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) megfelelően, amikor az érintett személy az indokolás tárgyában észrevételeket tesz, az Unió hatáskörrel rendelkező hatósága köteles az állítólagos indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálatára ezen észrevételek, valamint az ezekhez csatolt esetleges mentő bizonyítékok fényében. A Tanácsot ily módon nem lehet elmarasztalni amiatt, hogy a megtámadott jogi aktus alapjául szolgáló határozat végrehajtásának szakaszában nem szerezte be a szankcióbizottságtól a felperesekkel szemben felhozott állításokat alátámasztó információkat és bizonyítékokat, és hogy ennélfogva - a felperesek szerint - "automatikusan ültette át az ENSZ szankcióit".

138 A fentiekre tekintettel a harmadik jogalapot, következésképpen pedig a teljes keresetet el kell utasítani.

A költségekről

139 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Bureau d'achat de diamant Centrafrique-ot (Badica) és a Kardiamot kötelezi a költségek viselésére.

Gervasoni

Madise

Kowalik-Bańczyk

Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. július 20-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.