BH 1995.8.494 I. A rendkívüli felmondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül lehet gyakorolni. E határidő akkor veszi kezdetét, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomást szerez az érintett munkavállaló kötelezettségszegésének mértékéről és a vétkességéről [1992. évi XXII. törvény 96. § (3) bek.];

II. Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a fél nem élt a fellebbezés jogával, és a másodfokú bíróság a másik fél fellebbezése alapján az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta [Pp. 271. § (1) bek. b) pont].

A felperesek valamennyien az alperes alkalmazásában álltak. Munkájukat az alperes vas-műszaki boltjában végezték. A boltban az 1992. november 9-én készült vagyonmegállapító leltár szerint 3 185 921,13 forint hiányt mutattak ki. Ezt követően az 1993. január 31-én befejezett teljes körű leltárelszámolás az említett összegű hiányt igazolta. Az alperes áruforgalmi osztályvezető-helyettese a felperesek tekintetében munkáltatói jogkört gyakorló áruforgalmi osztályvezető nevében a felpereseket 1993. február 3-tól 8-ig terjedő időszakban személyesen meghallgatta. A meghallgatások során a felperesek elismerték, hogy különböző szabálytalanságokat követtek el. Eszerint a pénztárba beosztott dolgozók pénztárzárás nélkül váltották egymást, egy alkalommal a bolt bélyegzőjét átadták egy kisiparosnak, egy magánszemély részére más árut számláztak, mint amit kiadtak a részére, egyes áruféleségeket nem külön-külön, hanem egy tételként számláztak, készpénzes számlát fiktíven állítottak ki stb. A felperesekkel felvett jegyzőkönyvek tartalmáról a vizsgálatot végző a munkáltatói jogkör gyakorlóját folyamatosan tájékoztatta.

Az említett vizsgálatot követően az ellenőrzési osztályvezető újabb vizsgálatot végzett, amelyet 1993. február 19-én fejezett be. Az általa megállapított hiány kismértékben tért el a leltárhiány korábban megállapított mértékétől. A munkáltatói jogkört gyakorló vezető valamennyi felperes munkaviszonyát az 1993. február 22-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokaként összefoglalóan a felperesek súlyos kötelezettségszegéseire hivatkozott.

A felperesek az eredménytelen egyeztetést követően keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a pereket egyesítette, majd a II. rendű felperes tekintetében a pert elkülönítette. Az I., a III. és az V. rendű felperesek kérelme a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, a munkaviszony helyreállításának mellőzésére, az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §-ában foglaltak alkalmazására irányult. A IV. és a VI. rendű felperesek kérték a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a munkaviszonyuk helyreállítását.

A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondásokat hatályon kívül helyezte, a IV. és VI. rendű felperesek munkaviszonyát helyreállította. Az alperest e felperesek részére elmaradt munkabér, az I., a III. és az V. rendű felperesek részére végkielégítés, a III. rendű és az V. rendű felperesek részére elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. Rendelkezett továbbá az alperest terhelő illetékről és a perköltségről is. Az ítélet indokolásának lényege szerint a rendkívüli felmondások az Mt. 96. §-a (3) bekezdésében szereplő határidő túllépése miatt jogellenesek. A munkáltatói jogkört gyakorló vezető ugyanis február 22-ét megelőzően már egy héttel korábban tudomást szerzett a rendkívüli felmondás okairól és az összes lényeges körülményről. A rendkívüli felmondásokat ezért - 1993. február 22-én - elkésetten adta ki. Az alperest marasztaló rendelkezéseit az Mt. 100. §-ával indokolta. Egyebek mellett azt is kifejtette, hogy az I., a III. és az V. rendű felpereseket kétszeres összegű végkielégítés illeti meg.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.