BH 2021.5.150 Ha a közigazgatási szerv eleget tett az eljárási kötelezettségének, a kérelmet érdemben elbírálta, arról határozatot hozott, akkor a terhére mulasztás nem állapítható meg, ilyenkor mulasztási ítéletnek nincs helye.

A döntés szabályszerű kézbesítésének elmulasztása eljárási cselekmény, nem minősül a Kp. 4. § (3) bekezdésében meghatározott közigazgatási cselekménynek. Önmagában a szabályszerű kézbesítés elmaradása nem ad alapot a mulasztás megállapítására [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 15. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (1), (3) bekezdés, 127. §, 128. § (3) bekezdés, 129. § (1), (3) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes kislányát 2018. szeptember 24. napján baleset érte az alperes fenntartásában működő óvodai udvarán, amikor kb. 50 cm magasságból a csúszdáról a gumi alapzatra esett és ezáltal horzsolódott az arca. 2019. május 9. napján a felperes az intézmény vezetőjénél értelmezte, hogy a sérülésről a szülőket nem értesítették, a vizsgálatról tájékoztatást nem kaptak, a keletkezett dokumentumokat nem ismerhették meg. A jelzés alapján lefolytatott vizsgálat eredményéről a felperest 2019. május 23-án kelt levélben tájékoztatták, miszerint az óvónő a tőle elvárható módon ellátta a gyermek felügyeletét, fontossági sorrendet követve járt el és az adekvát intézkedéseket megtette. Helyesen járt el az óvoda, amikor a balesetről nem vett fel jegyzőkönyvet, de helytelenül járt el, mert a balesetet nem vette nyilvántartásba. Ez utóbbival kapcsolatban felhívta az óvodapedagógusok figyelmét a helyes gyakorlatra.

[2] A felperes a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 37. § (3) bekezdés a) pontja alapján jogszabálysértésre és az intézmény belső szabályzatának megsértésére hivatkozással kérte az elsőfokú intézkedések felülvizsgálatát.

[3] Az alperes a 2019. augusztus 22. napján kelt 430-16E/2019. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. Indokolása szerint jogsértés nem állapítható meg, ugyanakkor saját hatáskörben megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a jövőben még nagyobb odafigyeléssel legyenek az óvodapedagógusok a gyermekek felügyeleténél és játékuk ellenőrzésénél. A határozatot az alperes 2019. augusztus 23. napján postai úton - egyszerű belföldi tértivevénnyel - postázta a felperes címére, amely "nem kereste" postai jelzéssel érkezett vissza.

A kereseti kérelem

[4] A felperes mulasztási per megindítására irányuló keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a rá vonatkozó ügyintézési határidőn belül elmulasztotta jogorvoslati kérelmének elbírálását és az arról való tájékoztatását. Álláspontja szerint az Nkt. 38. § (1)-(3) bekezdéseire figyelemmel alkalmazandó, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 50. § (2) bekezdés c) pontja szerinti hatvannapos ügyintézési határidőt az alperes elmulasztotta, mert nem fejezte be a vizsgálatát. Sérelmezte továbbá, hogy az alperes az Ákr. 85. § (3) bekezdésébe ütközően döntését nem hivatalos iratként közölte vele. Kifogásolta garanciális ügyféli jogainak megsértését, állította, hogy elmaradt a bizonyítékok ismertetése, az iratbetekintési és indítványozási jog biztosítása, emellett az alperes a tényállástisztázási kötelezettségét sem teljesítette.

Az elsőfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes elmulasztotta az Nkt. 38. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Ákr. 85. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségét azzal, hogy a 430-16E/2019. iktatószámú határozatát nem hivatalos iratként kézbesítette. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[6] Indokolása szerint az alperes nem minősül közigazgatási hatóságnak, eljárása nem minősül hatósági eljárásnak, ezért az Ákr. szabályait csak annyiban kell alkalmaznia, amennyiben az Nkt. az Ákr. alkalmazását előírja számára. Mivel az Nkt. 38. § (3) bekezdése értelmében csak a határidők számítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezéseket nem, ezért az Ákr. szerinti hatvannapos ügyintézési határidő az alperesen nem volt számonkérhető.

[7] Mivel pedig az alperes nem minősül közhatalmi szervnek és nem hatóságként járt el, ezért az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésében foglalt észszerű határidőn belüli ügyintézés követelménye sem alkalmazható vele szemben. Megjegyezte, hogy a felperes olyan időmúlást nem mutatott, amely az elbírálás aránytalan elhúzódását jelentette volna.

[8] Megítélése szerint az alperes az Ákr. 85. § (3) bekezdésébe ütközően nem hivatalos iratként kézbesítette határozatát. A kézbesítésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértésével mulasztott, ezáltal a másodfokú döntése joghatást nem tudott kiváltani.

[9] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 129. § (3) bekezdése szerinti mulasztás megállapítása mellett, annak orvoslására külön határidőt nem állapított meg azzal, hogy ez esetben harminc napon belül kell a döntést jogszerűen kézbesítenie az alperesnek.

[10] A felperes által sérelmezett további jogsértések az alperesi döntés tartalmának jogszerűségéhez kapcsolódó járulékos kérdések, amelyek - szabályszerű kézbesítés hiányában - idő előttiek, ezért nem voltak elbírálhatók.

A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem

[11] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az alperes a rá irányadó ügyintézési határidőt is elmulasztotta. Megismételte az elsőfokú eljárásban részletesen kifejtett érveit, továbbá hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére, ezzel összefüggésben a Kúria 1/2019. KMJE határozatára, valamint a 9/2017. (IV. 18.) AB határozatban és az 5/2017. (III. 10.) AB határozatban foglaltakra.

[12] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

[13] Időközben az alperes hivatalos iratként kézbesítette a 430-16E/2019. számú határozatát, amelyet a felperes 2020. február 24. napján átvett.

A másodfokú ítélet

[14] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét - eltérő indokolással - helybenhagyta.

[15] Indokolásában az elsőfokú bíróság szűkítő jogértelmezésével nem értett egyet, mert az nem áll összhangban az észszerű határidőn belüli elbírálás Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményével, valamint a jogbiztonság elvárásával. Nincs értelme ugyanis az ügyintézési határidők számítására vonatkozó rendelkezések figyelembevételét előírni, ha ahhoz nem kapcsolódik olyan ügyintézési határidő, amely az alperes jogorvoslati eljárására irányadó lenne. Ezért az Nkt. 38. § (3) bekezdésének olyan értelmezését tartotta helytállónak, miszerint a határidők számítására vonatkozó Ákr.-rendelkezések felhívása egyben jelenti az Ákr. 50. §-a szerinti ügyintézési határidők felhívását is, figyelemmel az Ákr. III. Fejezet 25. pont alatti összefoglaló címére is. Az alperes azonban a hatvannapos ügyintézési határidőt nem tartotta be.