BH 2006.3.73 Nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntet­tét bűnsegédként valósítja meg a terhelt, ha - a sértettel szemben a tettes részéről alkalmazott egyre durvább erőszak láttán - jelenlétével, az ölés véghezvitelét biztonságosabbá tevő magatartásával erősíti a tettes ölési szándéka kialakulását, és azonnal részt vesz a sértett értékei felkutatásában [Btk. 21. § (2) bek., 166. § (1) bek. b) pont].

A megyei bíróság 2002. május 21-én kelt ítéletében a II. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében és társtettesként elkövetett lopás vétségében állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 12 évi fegyházra és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A történeti tényállás szerint B. községben, 2000. december 3-án a délutáni órákban a II. r. terhelt barátjával, az I. r. terhelttel együtt italozott. Több italmérő helyen megfordultak, majd betértek a sértetthez, akiről a községben köztudott volt, hogy pálinkakiméréssel foglalkozik. A sértett ingatlanán a terheltek a sértett által állandó jelleggel lakott különálló épülethez, a nyári konyhához mentek, melynek vasráccsal ellátott ablakán át a sértett a kiszolgálást végezte. A sértett lakását egyébként kettős ajtó és egy házilag készített, de működőképes riasztó is védte. A pálinkavásárlás során a II. r. terhelt benézett a ház tárolóhelyiségének ablakán, ott különböző használati tárgyakat látott. Kijelentette, hogy ezekre szüksége van és később ezért visszajön. Ezután a terheltek együtt bemásztak az ingatlanon lévő lakatlan nagyházba, ahol 2 db ventillátort és 2 pár bőrkesztyűt találtak. 1 pár bőrkesztyűt a II. r. terhelt magához vett, a ventillátorokat pedig - a későbbi elvitel céljából - az ablak előtt hagyták.

Ezt követően az I. és II. r. terhelt az ablakot benyomva behatoltak a sértett lakatlan házába, ahonnan csekély értékű ingóságokat loptak el.

17 órakor az időközben hozzájuk csatlakozó III. r. terhelttel együtt újból elindultak a sértett házához. A 2 méter magas fakerítésen átmászva a nyári konyha udvarára jutottak, a fészerből kivették és a fakerítésen átdobták az elvitelre korábban előkészített tárgyakat. A II. r. terhelt javaslatára közben együttesen elhatározták, hogy behatolnak a sértett nyári konyhájába, és akár erőszak útján is megszerzik a pénzét. Úgy gondolták, hogy a sértett kb. 400 000 forinttal rendelkezhet. Felmerült, hogy ha a sértett kiabál, a II. r. terhelt "a nyakát megszorongatja".

Az I. r. terhelt az állandóan magával hordott kését már a kapuban elővette: ez egy nagyméretű, 40 cm hosszú, 25 cm pengehosszúságú bajonett-szerű kés volt. A házba történő behatolás előtt - feltehetően a leleplezés elkerülése érdekében - mind a három terhelt kesztyűt húzott, a II. r. terhelt a korábban eltulajdonított bőrkesztyűket vette fel. A III. r. terhelt nem ment be a házba, hanem a belső udvar környékén figyelt. Az I. r. terhelt késével átvágta a bejárati ajtón lévő madzagot, majd az ajtón belépve bejutott a konyhába, ahová a II. r. terhelt is azonnal követte őt. Az idős, 94 éves sértett a terheltek behatolását észlelve azonnal kiabálni és menekülni próbált, az I. r. terhelt azonban megragadta őt, tőle pénzt követelt. A sértett nem volt hajlandó pénzét átadni, ezért az I. r. terhelt őt több ízben arcul ütötte, a szobába tuszkolta. Itt az ágyra nyomta és a pénz átadását még mindig megtagadó sértett nyakát késével gyors egymásutánban 3 közepes-nagy erejű mozdulattal elvágta. A sértett pár percen belül meghalt.

A II. r. terhelt az I. r. terhelt mögött ugyancsak a szobába ment, s mialatt az I. r. terhelt a sértettet ütlegelte, majd az ágyra nyomta, és nyakát elvágta, a II. r. terhelt a telefonzsinórt kitépte és azt a házilag készített riasztóval együtt a földre dobta. A sértett halála után mindhárom terhelt kutatni kezdett a lakásban. A pénzt végül a II. r. terhelt találta meg az ágyon vérében fekvő halott sértett zsebében. A talált 250 000 forintot a terheltek egymás közt elosztották. A lakásból különböző háztartási eszközöket és használati tárgyakat, italokat pakoltak össze, melyek egy részét későbbi elvitelre előkészítettek, más részét elszállították. Az előkészített tárgyakat utóbb nem vitték magukkal. Az eltulajdonított tárgyak elrejtésében a II. és III. r. terheltek vettek részt.

A II. r. terhelt éjszaka visszatért a helyszínre és a pajtában aludt. A nyári konyhában, ahol folytatta a kutatást, talált még egy véres 200 forintost, melyet másnap az italboltban elköltött. Egy kerékpárt is megpróbált ellopni, de ekkor elfogták és véres ruházatában a rendőrségre előállították.

A sértett halála kivérzéses sokk miatt következett be, súlyos, halálos nyaki sebein kívül bal szemén, arcán, állkapcsán, orrcsontján, az őt ért ütések nyomán hámzúzódásos és lágyrész-bevérzéses sérülések keletkeztek.

Az ítélőtábla a 2004. április 7-én kelt és jogerős ítéletében a II. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogi indokolást illetően - a fellebbezési érvekre reagálva - kiegészítette az elsőfokú határozatot: rögzítette, hogy a terheltek ittasan rablást határoztak el, amikor úgy döntöttek, hogy a sértett pénzét akár erőszakkal is megszerzik. Amikor azonban az I. r. és a II. r. terhelt a lakásban a sértettől pénzének átadását követelte, rablási szándékuk ölési szándékba fordult. Az I. r. terhelt a sértettet ütlegelve a szobába tuszkolta, az ágyra nyomta, és nyakát többszörösen átvágta. Ekkor már a II. r. terhelt is a szobában volt és a telefonzsinórt, illetőleg a riasztót tette tönkre. Mindez közös akarat-elhatározásukra, a II. r. terhelt bűnsegédi részvételére utalt.