A Fővárosi Ítélőtábla Bf.31/2018/7. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 82. §, 85. §, 291. §, 298. §, 301. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 61. §, 79. §, 82. §, 164. §] Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.31/2018/7.szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. év április hó 25. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A testi sértés bűntettének kísérlete miatt P.N. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2017. november 23. napján kelt 22.B.1036/2017/6. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét testi sértés bűntette kísérletének minősíti.

A vádlott lakóhelye: 1089 Budapest, O. út

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során felmerült 10.880.- (tízezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2017. november 23. napján kihirdetett 22.B.1036/2017/6. számú ítéletében bűnösnek mondta ki P.N. vádlottat testi sértés bűntettében (Btk. 164.§ (1) és (8) bek. I. fordulat), ezért őt 1 év 10 hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben a vádlott pártfogó felügyeletét elrendelte. A szabadságvesztést - végrehajtásának elrendelése esetén - börtönben rendelte foganatosítani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében, a vádlott az ok és cél megjelölése nélkül, védője a tényállás téves megállapítása és téves jogi minősítés miatt, elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ügyész fellebbezésének indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyára és a vádlott esetében megállapítható bűnösségi körülményekre figyelemmel az enyhítő körülményeknek eltúlzott jelentőséget tulajdonítva indokolatlanul enyhe büntetést szabott ki. A P. N. terhére rótt bűncselekmény büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. A vádlott kifejezetten durván bántalmazta a sértettet olyan testtájékon ahol általa is tudottan életfontos szervek helyezkednek el, miközben a javára szóló enyhítő körülmények jelentős részben súlytalanok. A büntetlen előélet azon okból, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény elkövetésekor két büntetőeljárás hatálya alatt is állt, a cselekmény kísérleti szakban rekedése pedig azért, mert a maga részéről a súlyosabb eredmény bekövetkezése érdekében mindent megtett, annak elmaradása csak a véletlennek köszönhető. További súlyosító körülmény a büntetőeljárások hatálya alatti elkövetés és a hasonló jellegű, féltékenységből fakadó testi sértési cselekmények elszaporodottsága. Mindezek alapján a vádlottal szemben kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésnek nincsen kellő visszatartó ereje, sem a speciális, sem a generális prevenció elérésére nem alkalmas. A Btk. 79.§-ában írt büntetési célok kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásával érhetők el.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Fővárosi Ítélőtáblára 2018. január 31. napján érkezett BF. 14/2018/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárása során ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bűnügyben releváns bizonyítékokat megvizsgálta, azokat egyenként és együttesen is értékelve, a vádlott részbeni beismerése mellett, mérlegelési jogkörében eljárva túlnyomórészt helyesen állapította meg a történeti tényállást. Az a Be. 352. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az iratok alapján annyiban szorul kiegészítésre, hogy a vádlott a bántalmazással egy kívülálló személy közbelépése folytán hagyott csak fel. E kiegészítéssel a tényállás megalapozott, mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében foglalt hiányosságoktól, így felülbírálatra alkalmas. A bíróság indokolási kötelezettségének a szükséges terjedelemben eleget tett. Az ítélet indokolása nyilvánvaló elírás folytán két helyen is (a 9. oldal első és negyedik bekezdésében) azonban tévesen "vádlottak" és "elkövetők" megjelölést tartalmaz, mely helyesbítésre szorul. Tekintettel arra, hogy a tényállás megállapítása, valamint a bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság joga és kötelezettsége, a bizonyítékok újraértékelése útján a tényállást felmentés érdekében támadó vádlotti és védői fellebbezések a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán eredményre nem vezethetnek. Az irányadó tényállásból a bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és törvényesen minősítette azt testi épség elleni bűncselekménynek, megfelelő jogi indokát adva annak is, hogy mi okból nem foghat helyt a cselekmény garázdaság vétségének történő minősítésére irányuló védői indítvány sem. A büntetés kiszabása során helyesen vette számba az enyhítő és súlyosító körülményeket azonban azokat nem megfelelő súllyal értékelte. A vádlott által közterületen kifejtett, útonálló jellegű, személy ellen irányuló durva, erőszakos magatartás nyomatékos súlyosító körülmény. Emellett nem került értékelésre a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottsága és az, hogy a vádlott az elkövetéskor két folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt is állt. P. N. kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményt követett el, a brutális, kitartó, a sértett arcának többszöri megütésével és megrúgásával járó bántalmazással még azt követően sem hagyott fel, hogy a sértett a hátulról érkező, így általa előzetesen nem észlelt támadása következtében a földre esett. Indulatos, rendkívül agresszív, szerelemféltésből elkövetett cselekményének folytatását csak egy kívülálló személy akadályozta meg és az is kizárólag a véletlennek volt köszönhető, hogy a sértett életveszélyes állapotba nem került. A kísérlet enyhítő hatását csökkenti, hogy a sértett ténylegesen 8 napon túl gyógyuló sérüléseket is szenvedett. Az enyhítő körülményként értékelt részbeni beismerés azért nem vehető figyelembe, mert az nem volt sem tényfeltáró, sem pedig az eljárás és a hatóság munkáját megkönnyítő vallomásként értékelhető. Az általa előadottak érdemi - jogos védelemre hivatkozó - védekezésnek tekinthetők. A törvényszék nem adott kellően számot arról sem, hogy mi okból szabott ki a vádlottal szemben az általa elkövetett bűncselekmény esetén meghatározott büntetési tételnél enyhébb büntetést, ahogy nem adta elfogadható magyarázatát annak sem, hogy az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség ellenére miért függesztette fel a szabadságvesztés végrehajtását. A végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés - különös tekintettel az enyhítő szakasz alkalmazására - kettős értékelést jelent, megfelelő visszatartó erővel a vádlott számára nem bírhat. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 361.§ (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372.§ (1) bekezdése alapján változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát emelje fel, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére és a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó rendelkezéseket, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával kapcsolatos rendelkezésből a végrehajtás esetleges elrendelésére történő utalást mellőzze, mellékbüntetésül a Btk. 61.§ (1) bekezdése alapján a közügyek gyakorlásától tiltsa el, egyebekben a határozatot a Be. 371.§ (1) bekezdése alapján hagyja helyben.