A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21192/2009/5. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 121. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Pfv.I.21.192/2009/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata felperesnek a Nagy-Fekete-Kozák és Pátzay Ügyvédi Iroda által képviselt I. rendű, valamint a Papp-Kalász-Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt II. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon 10.P.20.140/2008. számon folyamatban volt, majd a Debreceni Ítélőtábla 2009. március 10-én meghozott Pf.II.20.017/2009/7. számú ítéletével befejezett perében a felperes 22. sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.017/2009/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 (Háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A d.-i 8566. hrsz-ú - ... szám alatti - ingatlan 1939-től dr. W. P.-né B. I. tulajdona volt. Nevezett a II. világháborút követően Izraelbe távozott és 2005. március 31-én bekövetkezett haláláig ott is lakott. Halálát követően az ingatlan tulajdonjogát az I. rendű alperes szerezte meg.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan tulajdonjogát 1970. május 1-jén a ... Városi Tanács szakigazgatási szervei és intézményei szakadatlan, sajátjakénti birtoklása alapján elbirtoklás jogcímén közbenső jogszerzőként a Magyar Állam megszerezte és az 1991. évi XXXIII. törvény alapján az állami tulajdonú ingatlanra a felperes szerzett tulajdonjogot, melynek az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését is kérte.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta a sajátjakénti birtoklás tényét, hivatkozott arra, hogy a birtokbavétel alattomosan, erőszakos úton történt, ami kizárja a tulajdonszerzést.

A II. rendű alperes a keresetet elismerte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest az I. rendű alperes javára perköltség fizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság a kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a tanácsi intézmények birtoklása az ingatlan tulajdoni lapjára bejegyzett kezelői jog alapján történt. Az ingatlan állami tulajdonba vételére nem került sor. A kezelői jogot a 4028/1949. (V.12.) Korm. rendelet 15. §-a alapján jegyezték be. A ... Városi Tanács VB Szakigazgatási Osztályának 6390/1996. számú határozatából egyértelműen megállapítható, hogy az ingatlankezelő vállalat kezelésében lévő ingatlan igénybevételére és kiutalására került sor. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a birtoklás a bejegyzett kezelői jog alapján történt, ez pedig a sajátjakénti birtoklás megállapítását kizárja.

Az ítélet megváltoztatása iránt a felperes fellebbezett. Az I. rendű alperes a perköltségre vonatkozóan csatlakozó fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes által az I. rendű alperesnek fizetendő perköltség összegét - 100.000 forint általános forgalmi adót is magában foglaló - 600.000 forintra felemelte. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek - 50.000 forint általános forgalmi adót magában foglaló - 300.000 forint fellebbezési eljárási költséget.

A másodfokú bíróság az ítéleti tényállást és az elsőfokú ítélet indokolását is kiegészítette.

A csatolt iratok tartalma alapján megállapította: Az I. rendű alperes jogelődjét a II. világháború alatt származása miatt jogaitól megfosztották, az ország területéről németek által megszállt területre, haláltáborba hurcolták. Az 1946. évi XXI. törvény megbélyegezte a magyar zsidóságot ért üldöztetést és következményeinek enyhítéséről akként rendelkezett, hogy mindazokat a hagyatékokat, amelyeket az állam a faji üldözés miatt az életüket vesztettek örökösének hiányában megszerez, az erre a célra létrehozott jogi személyiséggel rendelkező külön alapnak kell átengedni.

Ennek végrehajtásaként a 13160/1947. számú Korm. rendelet - amely a zsidók elhagyott javainak kezeléséről - akként rendelkezett, hogy azokat a 727/1945. ME. számú rendelettel létesített Elhagyott Javak Kormánybiztosságának kezeléséből az Országos Zsidó Helyreállítási Alapnak kell átadni.

A Magyar Államnak 1948-ig szándékában állt a faji üldözések áldozatául esett elhurcolt, ám visszatért zsidó származású személyek részére az elhagyott javak visszaszolgáltatása is.

Az 1948. évi XXVIII. törvény 1. § a) pontja kivette a törvény hatálya alól azokat a javakat, amelyeknek tulajdonosai a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán távoztak el vagy akiket emiatt hurcoltak el az országból.

Ezekre a javakra nem vonatkozott a törvény 4. § (1) bekezdés azon rendelkezése, amely a törvény hatálya alá tartozó, elhagyottnak tekintendő javakat a hatálybalépésével egyidejűleg, kártalanítás nélkül az Államkincstár tulajdonába adta. A 4. § (2) bekezdése lehetőséget adott a tulajdonosnak arra, hogy az elhagyottnak nem tekinthető javak esetén az elhagyottság megszüntetése iránt - meghatározott időn belül - az Elhagyott Javak Kormánybiztossága Felszámoló Bizottságánál kérelmet terjesszen elő az elhagyottság megszüntetése iránt.

A 8920/1948. Korm. rendelet 1948. augusztus 27-ével megszüntette az Elhagyott Javak Kormánybiztosságát, illetve a Felszámoló Bizottságot és hatáskörüket a pénzügyminiszternek adta át.

A 33/1950. (I.26.) MT. számú rendelet lehetővé tette, hogy a pénzügyminiszter az elhagyottság megszüntetése iránt előterjesztett kérelmek elbírálását felfüggessze, ugyanakkor e rendelet 2. §-a további rendelkezésig a vagyontárgyak kezelésének és hasznosításának kötelezettségét a pénzügyminiszter feladatává tette.

A D-i Pénzügyi Igazgatóság 1950. június 30-án kelt határozatában a W. T. által előterjesztett mentesítési kérelem tárgyában a perbeli ingatlanra vonatkozó eljárást felfüggesztette. Ezért nem intézkedtek a II. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzése iránt, viszont az ingatlankezelő vállalat kezelői jogának bejegyzése megtörtént a pénzügyminiszternek az ideiglenes hasznosításról szóló kötelezettsége teljesítése körében. Ez a mentesítési eljárás lezárásáig egyfajta megbízotti jogállást ruházott az ingatlankezelő vállalatra.

A függőben lévő mentesítési eljárás lezárására már nem kerülhet sor. Az 1948. évi XXVIII. törvényt 1999. június 24-től kezdődő hatállyal az 1999. évi LXI. törvény hatályon kívül helyezte, így arra alapítottan tulajdonszerzést megállapítani nem lehet, az államosítás tényének bizonyítása a perben csak a sajátjakénti birtoklás és az elbirtoklással való tulajdonszerzés megállapítására adhatott volna alapot.