A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.67/2010/8. számú határozata bujtogatás vétsége (FOLYTATÓLAGOSAN elkövetett bujtogatás vétsége) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 357. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2010. december 8. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétsége és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 2010. április 29. napján kihirdetett Kb.IV.109/2009/37. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményeit 2 rb folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségének (Btk.357.§ (1) bekezdése) minősíti.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a 2010. április 29. napján kihirdetett KB.IV.109/2009/37. számú ítéletével a vádlottat a Btk.357.§ (1) bekezdésébe ütköző folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétsége miatt 400 napi tétel, napi tételenként 400 Ft pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és kötelezte a vádlottat 185.819 Ft bűnügyi költség megfizetésére. A fennmaradó 153.169 Ft bűnügyi költség tekintetében megállapította, hogy azt az állam viseli.

A katonai ügyész a tárgyaláson a vádlott terhére súlyosabb büntetés - felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása - érdekében fellebbezést jelentett be. Mellékelte fellebbezésének írásbeli indokolását, mely szerint az elsőfokú katonai tanács helyesen állapította meg a tényállást, azonban tévedett, amikor folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségében állapította meg a vádlott bűnösségét, mivel a folytatólagosság törvényi előfeltételei közül a rövid időközökben való elkövetés nem teljesült. Ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottat 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségében mondja ki bűnösnek és vele szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetést alkalmazzon. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem értékelte kellő súllyal, hogy a vádlott 2009. évben megvalósított cselekményeit már annak tudatában fejtette ki, hogy ellene hasonló cselekmények miatt büntetőeljárás van folyamatban.

A vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést a tárgyaláson. A védő csatolta fellebbezésének részletes indokolását is, mely szerint a vádlott terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény és az sem bizonyított, hogy azt a vádlott követte volna el. Jogi álláspontja szerint a vádlott a rendőrségen beosztást a vádirattal érintett időszakban nem töltött be, mert főtitkáraként rendelkezési állományba került, ezért semmilyen szolgálati feladatot nem látott el. Ebből adódóan a vádlott nem tekinthető a jelen bűncselekmény elkövetése szempontjából katonának. A vád tárgyává tett cselekménnyel összefüggésben azt fejtette ki, hogy a vádlott feladatából adódóan, érdekérvényesítő tevékenységével összefüggésben fogalmazott meg olyan értékítéleteket, amelyek egyben a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogának gyakorlását jelentette. E körben utalt az Alkotmány vonatkozó rendelkezéseire, amely alapjogként határozza meg a szabad vélemény nyilvánítást. Kifejtette, hogy a szakszervezeti tevékenység magába foglalja azt a lehetőséget, hogy a vádlott szakszervezeti vezetőként bírálatát megfogalmazza, hiszen a szakszervezet egyik fő feladata éppen ez. Amennyiben az Alkotmány, illetve a vonatkozó jogszabályok rendelkezései ellenére a rendőri szakszervezet vezetője nem adhatna hangot azoknak a visszásságoknak, amelyeket észlel, úgy a szakszervezeti munka kiüresedne és rendeltetését nem töltené be. Ezért álláspontja szerint az Alkotmány rendelkezéseit is figyelembe véve a vádiratban írt cselekmény miatt a vádlott felelősségre nem vonható. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a szakszervezeti honlapon közzétett cikkekben írtak határon belül maradtak, az az a cikk írója nem vádolt senkit bűncselekmény elkövetésével, az érdekérvényesítés eszközeit felhasználva a szakszervezeti feladatokon nem terjeszkedett túl. Ezen kívül felhívta a figyelmet arra is, hogy az eljárás adatai nem tártak fel olyan egyértelmű bizonyítékot, amely azt támasztotta volna alá, hogy a vádlott elkövette, akár eshetőleges szándékkal is a vádiratban megjelölt cselekményt, nincs ugyanis kizárva annak elvi lehetősége, hogy az iratokat egy katonának nem minősülő személy a vádlott megkérdezése nélkül tette fel a honlapra. Ennek valószínűségét az is alátámaszthatja, hogy a vádlott semmilyen számítástechnikai ismerettel nem rendelkezik. A védő beadványában több eljárási hibát is az elsőfokú bíróság terhére rótt. Álláspontja szerint nem megfelelően került kézbesítésre a vádirat védence részére, mivel azt az illetékes parancsnokának küldte meg a bíróság. Kifogásolta, hogy a Budapesti Katonai Ügyészségnek a jelen ügyben nem volt illetékessége, álláspontja szerint a vádemelésre a Kaposvári Katonai Ügyészségnek, az ügy elbírálására pedig a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsának lett volna illetékessége. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az elsőfokú eljárás nem volt pártatlan, a korábban bejelentett elfogultsági indítványait továbbra is fenntartotta. Fenntartotta továbbá azt a kérelmét, hogy az ügyben az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása szükséges, illetve az Alkotmánybíróság megkeresése. Az általa előterjesztettek alapján elsődlegesen a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentésére, másodsorban bizonyítottság hiányában történő felmentésére tett indítványt. Amennyiben ezen indítványai nem foghatnának helyt, úgy az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsának új eljárás lefolytatására történő utasítását indítványozta.

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.III.69/2010. számú átiratában a katonai ügyész fellebbezését kiegészítéssel tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amely felülbírálatra alkalmas. Egyetértve az ügyészi fellebbezésben foglaltakkal, indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményeit 2 rb. folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségének minősítse. Mindezek alapján az általános megelőzés követelményeire tekintettel a vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetés kiszabására tett indítványt. Álláspontja szerint a vádlott cselekményével méltatlanná vált a rendfokozat viselésére, ezért egyetértett az elsőfokú bíróság által alkalmazott katonai mellékbüntetéssel. Ezért az ítélet egyéb rendelkezéseinek helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú nyilvános ülésen a Katonai Fellebbviteli Ügyészség jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat és az ügyészi fellebbezést továbbra is fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlott elkövette a bujtogatás vétségét, ugyanis a Btk. alapján katonának minősül, hiszen állományviszonya fennállt, ebből adódóan alanya lehetett katonai bűncselekménynek. A vád tárgyává tett cselekménnyel a rendőrség állományában elégedetlenségre szított, a szakszervezet honlapjára az ő rendelkezése alapján kerültek fel a vádiratban megjelölt szövegek. Ennek lényege az volt, hogy a rendőri vezetők alkalmatlanok a feladatuk ellátására, elvtelen kapcsolatokat tartanak fenn és egyéb dehonesztáló állításokat tartalmaztak rájuk vonatkozóan a vádiratban írt szövegrészletek. Álláspontja szerint mindezek a vélemény nyilvánítás Alkotmányos jogába nem férnek bele, amely jognak a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény egyébként is bizonyos korlátokat szab. Ezeknek a szövegeknek nagy nyilvánosságra hozatala ugyancsak nem a szakszervezet jogainak gyakorlását jelentették. Mivel a vádlott tudata átfogta, hogy az említett dokumentumok alkalmasak elégedetlenség kiváltására az állomány körében, megvalósította a bujtogatás vétségét. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását annyiban indítványozta kiegészíteni, hogy a vádlott szolgálati jogviszonya időközben megszűnt. Fenntartotta az ügyész súlyosabb büntetés kiszabására irányuló és részben eltérő minősítésre vonatkozó indítványait. Indítványozta ezért, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményeit 2 rb. folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségének minősítse, a vádlottal szemben felfüggesztett fogházbüntetést szabjon ki a lefokozás mellékbüntetés mellett. Egyebekben pedig az ítéletet hagyja helyben.