BH 2024.11.265 Kártérítés iránti perben a káresemény minősül ténynek, az okozati összefüggés fennállásának vagy hiányának a megítélése viszont nem ténykérdés, hanem tényekből levont jogi következtetés, így anyagi jogi jogkérdés. Az előreláthatóság nem azonos az okozatossággal. Az okozati összefüggés vizsgálata második fázisába tartozó, az okozati összefüggésen belüli okszűrő szempont [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §, 6:521. §, 6:548. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.22906/2021/27., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20096/2023/8., Kúria Pfv.21045/2023/8. (*BH 2024.11.265*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonostól 2015. június 12-én megvásárolta a perbeli ingatlant, megfizette a 36 400 000 forint vételárat, bejegyeztette a tulajdonjogát, az ingatlant tehermentesítette és fejleszteni kezdte.

[2] Az ingatlan tényleges tulajdonosa által 2017. június 17-én indított törlési perben a bíróság a keresetnek helyt adó jogerős ítéletében megállapította, hogy a tényleges tulajdonos nem kívánta eladni az ingatlant, részéről egy ismeretlen személy írta alá azt a 2014. július 17-én kelt adásvételi szerződést, amellyel az első vevő az ingatlant megvásárolta, majd a 2015. március 24-én kelt adásvételi szerződéssel tovább értékesítette a felperes eladójának, így a tulajdonos és az első vevő között nem jött létre szerződés, a felperes által kötött szerződés érvénytelen. A jogerős ítélet alapján az ingatlanügyi hatóság 2020. május 26-án törölte a felperes tulajdonjogát és visszajegyezte az eredeti tulajdonos tulajdonjogát.

[3] A felperes az eladóját eredménytelenül szólította fel a vételár és az ingatlan tehermentesítésére fordított költségei megfizetésére, ezért 20 000 000 forint és járulékai erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte vele szemben. A fizetési meghagyás jogerőre emelkedett, a végrehajtási eljárás azonban eredménytelennek bizonyult.

[4] Az ingatlanügyi hatósághoz 2014. július 31-én az első vevő tulajdonjog bejegyzési kérelméhez benyújtott 2014. július 17-én kelt szerződési okirat az ellenjegyző ügyvéd irodájának székhelye helyett egy postafiók címet tartalmazott. A földhivatal 2014. augusztus 7-én NAV adatlap benyújtására küldött ki felhívást az okiraton ellenjegyzőként feltüntetett ügyvédnek, majd 2014. szeptember 22-én hiánypótlási felhívást bocsátott ki, amelyben a kérelmezőt aláírási címpéldány csatolására és a jogi képviselő által aláírt és lepecsételt ingatlan-nyilvántartási kérelem benyújtására szólította fel. A NAV adatlapra vonatkozó felhívás az ellenjegyzőként feltüntetett ügyvéd postafiók címéről nem kereste jelzéssel visszaérkezett. A földhivatal az ügyvéd székhelyére is kézbesíttette a felhívást, amit az ügyvéd átvett, de a hiánypótlásokat ismeretlen személyek teljesítették. A szükséges iratok benyújtását követően a földhivatal 2014. november 5-én kelt határozatával bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba az első vevő tulajdonjogát.

[5] A kézbesíteni rendelt bejegyző határozat visszaérkezett az ellenjegyzőként feltüntetett ügyvéd postafiók címéről, ezért az ingatlanügyi hatóság 2014 decemberében telefonon kereste meg az ügyvédet, aki tájékoztatta, hogy a postafiók cím nem az ő székhelye, az aláírását meghamisították, a bélyegző sem az övé.

[6] Az ügyvéd feljelentésére 2015. január 5-én büntetőeljárás indult, amelyről a II. rendű alperes 2015. február 3-án tájékoztatta az I. rendű alperest, 2016. július 11-én pedig megkereste a büntetőeljárás tényének feljegyzése iránt.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[7] A felperes elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:548. §-ára és 6:524. § (1) bekezdésére, másodlagosan a Ptk. 6:519. §-ára alapított keresetében az I. és II. rendű alperes egyetemleges kötelezését kérte 36 400 000 forint és 2020. május 26-tól a kifizetésig járó késedelmi kamata, valamint 1 732 700 forint és 2021. február 16-tól a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére. Kártérítés címén az ingatlan vételára (36 400 000 forint), a törlési perrel kapcsolatban felmerült ügyvédi költsége (508 000 forint), valamint az eladójával szembeni fizetési meghagyásos és végrehajtási eljárások költsége (1 224 700 forint) megtérítését kérte. Előadta, hogy az I. és II. rendű alperes magatartása közösen vezetett arra az eredményre, hogy őt kár érte. Késedelmi kamatkövetelését a Ptk. 6:47. § (1) bekezdésére, 6:48. §-ára, és 6:532. §-ára alapította.

[8] Az I. és II. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 36 908 000 forintot és ezen összegből 36 400 000 forint után 2020. május 26. napjától, 508 000 forint után 2021. február 16. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I. rendű alperest 1 635 640 forint perköltség és 1 452 000 forint le nem rótt illeték, a felperest 48 000 forint le nem rótt illeték, valamint az alperesnek 1 328 741 forint perköltség megfizetésére kötelezte.

[10] Ítéletében rögzítette, hogy a felperes által kifogásolt magatartásokat, illetve mulasztásokat az alperesek közhatalom gyakorlása során fejtették ki. A kereset érdemi vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a II. rendű alperes kártérítési felelőssége nem áll fenn. Az I. rendű alperes tekintetében abból indult ki, hogy a felperes az I. rendű alperes két magatartását kifogásolta: egyrészt azt, hogy a tulajdonos és az első vevő közötti, 2014. július 17-én kelt szerződés alapján alaki hiba ellenére bejegyezte a tulajdonjogot, másrészt azt, hogy amikor 2014 decemberében, illetve 2015 elején tudomására jutott a szerződéssel kapcsolatos bűncselekmény gyanúja, nem vonta vissza a bejegyző határozatot. Az utóbbival kapcsolatban azt állapította meg, hogy ez a mulasztás nem áll fenn. Jogellenesnek ítélte ugyanakkor azt, hogy az I. rendű alperes az első vevő tulajdonjogát bejegyezte. A rendelkezésre álló okirat alapján ugyanis megállapítható volt, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okirat az ellenjegyző ügyvédnek kizárólag a postafiók címét tartalmazta, az iroda székhelyét nem, ezért az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ügyvédi tv.) 67. § (1) és (3) bekezdésére, a Ptk. 3:7. §-ára, a cégnyilvánosságról, a cégbírósági eljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 7. § (1) bekezdésére és 31. § (1) bekezdésére figyelemmel nem felelt meg az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 32. § (4) bekezdésében foglalt alaki kellékeknek. Rámutatott, hogy a kellékek vizsgálata nem mérlegelést igénylő jogalkalmazói tevékenység, ezért az adott esetben nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső téves jogalkalmazásról. Az I. rendű alperes felel azért a kárért, amelyet azzal okozott, hogy a jogszabály rendelkezésével ellentétesen az ellenjegyző székhelye feltüntetése hiányában jegyezte be a tulajdonjog-változást.