BH 2004.10.423 Nem állapítható meg a hitelező fizetésképtelensége, ha az elismert tartozásának a megfizetését megfelelőségi nyilatkozat tételéhez kötötte [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont].

Az elsőfokú bíróság végzésével az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, elrendelte a felszámolását, kijelölte a felszámolót, valamint kötelezte az adóst, hogy az illetékhivatalnak fizessen meg 40 000 Ft eljárási illetéket, míg a hitelezőnek 15 napon belül 18 000 Ft eljárási költséget. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a G. I. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező terjesztett elő az adóssal szemben felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmet. A hitelező alvállalkozója volt az adósnak akkor, amikor a k.-i kastély déli szárnyához kapcsolódó teraszok rekonstrukciós munkálatait végezte el. Az adóssal történt megállapodás alapján 1998. november 27­én 4 800 000 Ft összegű, 1998. december 8-i esedékességű számlát bocsátott ki a munkálatokért. Az adós az 1999. június 16-án kelt megállapodás keretében tartozáselismerő nyilatkozatot tett. Az elsőfokú bíróság a hitelező kérelmét megalapozottnak találta. A jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 27. §-ának (2) bekezdése szerint megállapította az adós fizetésképtelenségét, mivel álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy az adós a hitelező követelését a felszámolás iránti kérelem kézbesítését megelőzően vitatta volna. Az 1999. évi június 22. napi levél feladására vonatkozó postakönyvben szereplő bejegyzés önmagában nem támasztja alá azt az adósi nyilatkozatot, hogy még vitatta volna az elismerés ellenére a követelést. A levélnek a postakönyvben megjelölt megnevezése ugyanis megfelelőségi nyilatkozat kérése volt. A bíróság ezért a tartozáselismerő nyilatkozat alapján a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján rendelkezett az ügyben.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés "hatályon kívül helyezését". Hivatkozott arra, hogy 1998. december 27-én a hitelező által benyújtott számlát megkifogásolta. A számlán szereplő összeg ugyanis nem volt helytálló. Többszöri kérés ellenére nem küldte vissza a hitelező a szállítói megfelelőségi nyilatkozatot, amely azonosítja a szállított árukat és az előírt szállítási kötelezettségnek megfelelően garantálja a 15 év szavatossági idő alatti felelősségvállalást. Hangsúlyozta, hogy a korlátolt felelősségű társaság nem fizetésképtelen. Kérte, hogy a hitelező felé elküldött levelezést, amelyet korábban már csatolt, vegye figyelembe a bíróság.

A fellebbezésre a hitelező észrevételt tett. Hivatkozott arra, hogy a követelést az adós soha nem vitatta. Megállapodás alapján kérte, hogy fizesse meg azt az összeget az adós, amelyet az állami költségvetésből a teljesítés miatt felvett, és amely összeg a hitelezőt illette volna meg. Többszöri felszólításra a megrendelő még csak nem is reagált sem telefonon, sem levélben, így - véleménye szerint - az elsőfokú döntés megalapozott.

Az adós fellebbezése alapos.

A Legfelsőbb Bíróság az iratok tartalma alapján azzal egészíti ki az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást, hogy az adós csatolta az elsőfokú eljárás során az 1999. június 21-én keltezett és a hitelező részére postára adott levelét, amelynek mellékletét képezte a szállítói felelősségi nyilatkozat megnevezésű nyomtatvány. A levélben írtak szerint "a Műemlékek Állami Gondnoksága kérésére kiegészítőleg egy szállítói megfelelőségi nyilatkozattal is, és a szállítólevelek másolatainak mellékelésével is szükséges ellátniuk a pénzügyi teljesítéshez". Az adós a levélben jelezte, hogy mellékletként megküldi a nyilatkozat tervezetét is, és gyors intézkedést kért.