BH 1979.6.204 I. Az ember munkájának, munkájával kapcsolatos emberi magatartásának az értékelése a személyhez fűződő jogokat érinti, alkalmas lehet a jó hírnév sértésére és az embert munkavállalásában, tehát személyiségi értékeinek a kifejtésében, személyiségének az érvényesítésében akadályozhatja. Ezért az ember munkájára, munkájával kapcsolatos magatartására vonatkozó jogszabálysértő minősítés nem csupán a munkajogi szabályokat sérti, hanem a polgári jog által védett személyhez fűződő jogok sérelmét is jelenti, polgári jogi személyiségvédelmi eszközök alkalmazására ad lehetőséget [Ptk. 75. (1) bek., 78. §].

II. A személyzeti munkában nem érvényesülhetnek szubjektív szempontok, a minősítés nem válhat a személyes ellentétekből fakadó ellenszenv megnyilvánulásának az eszközévé; nem lehet a minősítést megtorló eszközként alkalmazni [100l/ 1968. (I. 5.) Korm. hat. 1/e., 6/a. és 6/f. pont*].

III. A bizonyítás azt terheli, aki más jó hírnevének a sértésére alkalmas tényállítást közöl, véleményt ad, minősítést készít [Pp. 164. § (1) bek., 1001/1968. (I. 5.) Korm. hat. 6/d pont].*

I. H. G. felperes korábban mint közgazdász az egyik bank megyei igazgatóságán dolgozott, ahol feladatkörébe tartozott a megyében a mezőgazdaság pénzügyeivel kapcsolatos ügyek intézésében és az azzal kapcsolatos irányításban való közreműködés. 1969-től egy éven át a V-i "Petőfi" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet főkönyvelője volt, majd 1970. szeptember 1-től az alperesnél dolgozott főkönyvelőként. Munkaviszonya 1973. május 31. napján megszűnt, a tényleges munkavégzés alól 1973 februárjában felmentették. 1975. augusztus 15. óta dolgozik ismét, jelenleg egy cipőgyárban elemző közgazdász.

Az alperesnél történt alkalmazás ideje alatt minősítést, illetve kiegészítő minősítést nem készítettek a felperesről. A felperes ezért utólag kérte volt munkáltatójánál a minősítés elkészítését. Az alperes közös vállalkozása igazgató tanácsának 1973. november 2-án kelt határozata alapján 1973. december 11. napján készítettek minősítést a felperesről, amelyet K. A., a vállalkozás igazgatója és G. F., az igazgató tanács tagja írt alá. A minősítést a felperessel ismertették, aki arra észrevételt nem tett és azt maga is aláírta.

Ezt követően a felperes az 1972. és 1973. évekre prémiumigénnyel lépett fel. Kifogásolta, hogy a vezetők részére járó prémiumot egyedül az igazgató kapta meg. Bejelentést is tett az igazgató tanácshoz, amely szerint K. A. igazgató részére engedélyezett 100 000 Ft összegű - vissza nem térítendő - lakásépítési hozzájárulás ellentétes a jogszabályokkal.

Ezután az igazgató tanács újabb határozata alapján 1974. február 5-én új "kiegészítő minősítést" készítettek. Ebben a korábbi minősítés tartalmától eltérően megállapították - többek között -, hogy a felperes mint főkönyvelő pénzügyi irányítása alatt a termelőszövetkezet a csőd szélére jutott. Megállapították, hogy a felperes mint főkönyvelő az alperesnél "nem a legjobb eredménnyel és hozzáértéssel végezte vezetői beosztását", "úgy a tsz-nél, mint a vállalkozásnál azonos mulasztásokat követett el (pl. a bérnövekményadó és bírságok tömkelege). E tények alapján a vállalkozás is a csőd szélére jutott." Kimondották, hogy a felperes a vezetői munkakört nem tudta betölteni, amelyben közrejátszott sűrű ittassága, emiatt munkahelyén "rossz munkamorál" alakult ki. Megállapították, hogy a felperes leváltása után "úgy a Termelőszövetkezet, mint a vállalkozás gazdaságilag megerősödött." Ezt a minősítést K. A., a vállalkozás igazgatója, N. B. és K. S. az igazgató tanács tagjai írták alá. Az alperes igazgatója az 1974. február 7-én kelt levelében a felperest értesítette, hogy új kiegészítő minősítés készült, észrevételezés végett keresse fel a személyzeti előadót. Közölte, hogy az igazgató tanács hatályon kívül helyezte az 1973. december 11-én kelt kiegészítő minősítést. A felperes nem jelent meg az alperesnél, nem olvasta el és nem írta alá az új minősítést. Ennek ellenére azt a személyzeti anyagához csatolták és 1975-ben a személyzeti anyaggal együtt továbbították a felperes új munkahelyére, a cipőgyárhoz.

A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult az alperesnél betöltött munkaviszonyának a helyreállítása és az 1972., 1973. évi prémium megítélése iránt. Panaszát elutasították, a döntőbizottsági határozat megváltoztatása iránti keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította. Az elutasítás indoka az volt, hogy a munkaviszony közös megegyezés alapján szűnt meg, és ezzel kapcsolatban a felperes akkor nem fordult panasszal sehova. Megállapította a bíróság, hogy az 1972. évre a nyereségelőirányzat teljesítése esetére írtak ki prémiumot a három vezető számára, a nyereségelőirányzatot azonban nem teljesítették, az 1973. évi eredmény elérésben viszont a felperes - munkaviszonyának a megszűnése folytán - tevőlegesen nem vett részt.

A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága Területi Igazgatóságának Ipari Osztálya határozatával módosított, a Bevételi Főigazgatóság megyei hivatala által hozott határozat alapján az alperes vállalkozás terhére az 1971. évre 525 565 Ft adóhiányt és 211 939 Ft adótöbbletet állapítottak meg. Egyidejűleg az adórövidítéssel kapcsolatban a vállalkozást 153 000 Ft bírság megfizetésére kötelezték.

II. A felperes az 1976 decemberében benyújtott keresetében kérte annak megállapítását, hogy személyhez fűződő jogait megsértették és kérte a személyiségi jogait sértő minősítés visszavonásának az elrendelését. A per során előadta, hogy kárt is okozott neki az alperes, mert az alkalmazottai közbelépésükkel akadályozták az elhelyezkedésben.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az 1973 decemberében készült minősítés szabálytalan volt, mert azt nem az arra hivatott igazgató tanács készítette, ezért törvényes volt ennek a minősítésnek a visszavonása és új minősítés készítése. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a per anyaga alapján nem lehet megállapítani, hogy a minősítés valótlan tényállításokat tartalmaz, illetőleg hogy az személyi bosszúból készült.

A másodfokú eljárás során a felperes az 1973. május 31. és 1975. augusztus 15. közötti időre havi 4600 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az alperes, illetve az alperesi alkalmazottak magatartása miatt nem tudott elhelyezkedni.

A másodfokú bíróság helyben hagyta az első fokú ítéletet. Megállapította, hogy a minősítés nem sérti a felperes személyhez fűződő jogait, mert a valóságnak megfelelő megállapításokat tartalmaz, és elkészítése megfelel a jogszabály előírásainak.

A másodfokú bíróság ítéletének az indokolása szerint a másodfokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelmet is alaptalannak találta, egyrészt mert a minősítés valóságos adatokat tartalmaz, másrészt mert a felperes nem a minősítés miatt nem tudott elhelyezkedni.

III. A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.

1. Polgári Törvénykönyvünk egyrészt általánosságban védi az ember személyhez fűződő jogait [Ptk. 75. § (1) bekezdése], másrészt külön rendelkezik a jó hírnév védelméről (Ptk. 78. §).