A Szolnoki Törvényszék Bf.647/2008/24. számú határozata hivatalos személy elleni erőszak bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 179. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Kissné dr. Nedesán Marianna, Kiszelyné dr. Finta Éva, Szentgyörgyi Ildikó

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság B.269/2007/32., *Szolnoki Törvényszék Bf.647/2008/24.*, Kúria Bfv.1083/2009/5. (BH 2011.1.4)

***********

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

1.Bf.647/2008/24. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Szolnokon, 2009. évi április hó 29. napján tartott nyilvános ülésen az 1.Bf.647/2008. számú ügyében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Városi Bíróság 2008. évi június hó 19. napján kihirdetett 14.B.269/2007/32. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a:

III.rendű vádlott büntetése felfüggesztésének próbaidejét 3 (három) évre

l e s z á l l í t j a, és a pártfogó felügyeletet m e l l ő z i.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. rendű vádlott és védője elsődlegesen téves jogi minősítés miatt felmentése érdekében, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítése végett élt fellebbezéssel.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezést jelentett be a III. rendű vádlott és védője is, elsődlegesen felmentése, másodsorban enyhítés végett.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség 2.B.2929/2006-4. számú átiratában a történeti tényállás és a bűnösségi körülmények részbeni kiegészítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

Az I. rendű vádlott védője fellebbezését írásban részletesen indokolta, mely tartalmát és védői kifogásait illetően túlnyomórészt megegyezett az I. rendű vádlott által az elsőfokú bíróság előtt 2008. évi május hó 27. napján 27. sorszám alatt előterjesztett érdemi védekezéssel, illetőleg észrevételekkel.

E körben a védelem kiemelte, hogy a sértett rendőrök oly mértékben ellentmondásos nyilatkozatokat tettek az eljárás során, - mind az I. rendű vádlott tényleges magatartásával kapcsolatban, mind pedig az elkövetés legapróbb körülményeire nézve -, melynek eredményeként szavahihetőségük megkérdőjelezhető, így nyilvánvalóan arra ítéleti tényállás nem alapítható.

A védelem álláspontja szerint az I. rendű vádlott büntetőjogi felelősségét megalapozó ítéleti tényállását a városi bíróság a bizonyítékok egyoldalú mérlegelése útján állapította meg, figyelmen kívül hagyta, hogy az I. rendű vádlott az eljárásban szereplő személy személyét érintően mely tényleges tevőleges magatartást tanúsított, a beszerzett bizonyítékokkal ellentétesen állapította meg, hogy az eljárásban szereplő személyen kívül III.rendű vádlott is néhai II. rendű vádlott házában lelték fel, valamint egyoldalúan értékelte a 2. számú tanú sértett sérüléseiről készült látlelet, illetőleg orvosszakértői vélemény tartalmát akként, hogy ezen okiratokban feltüntetett sérüléseit a sértettnek a III. rendű vádlott okozta az okiratokban rögzített módon és körülmények között.

Kiemelte még, hogy álláspontja szerint súlyos eljárási szabálysértés is történt az eljárás alkalmával, amikor a Szolnoki Nyomozó Ügyészség az I. rendű vádlottat 2006. november hó 7. napján védő nélkül hallgatta ki, annak ellenére, hogy a gyanúsítás szövege szerint a gyanúsítás tárgyát csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette képezte, mely cselekmény büntetési tétele kötelező védelmet ír elő.

Hivatkozott arra, hogy a nyomozati eljárás során a gyanúsítotti meghallgatásról felvett jegyzőkönyv az I. rendű vádlott azon nyilatkozatát tartalmazza, amely szerint védőt nem kíván meghatalmazni, ennek ellenére meghallgatásának megkezdése előtt részére védőt nem rendeltek ki, így a védelem álláspontja szerint a gyanúsított elsődleges meghallgatására nem törvényes keretek között került sor.

A védelem a fellebbezés indokolásában rámutatott még arra, hogy amennyiben elfogadható és megállapítható lenne tényként, hogy az I. rendű vádlott az eljárásban szereplő személyt kilökte, illetőleg ellökte az intézkedő 1. számú tanú fogásából, ezen magatartása, - tényállási elem hiányában - nem értékelhető bűncselekményként.

E körben kiemelte, hogy az akadályoztatással megvalósuló hivatalos személy elleni erőszak tényállási eleme, hogy az akadályoztatás erőszakkal vagy fenyegetéssel valósuljon meg. Nyilvánvalóan a hivatalos személyt korlátozó cselekmény, - jelen esetben az eljárásban szereplő személy ellökése - nem feltétlenül jelent erőszakos magatartást. Hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint az eljárásban szereplő személy ellökése által megvalósult akadályoztatás nem érte el sem intenzitását, sem annak alkalmazási módját tekintve a fizikai erőkifejtés olyan fokát, amely erőszaknak tekinthető, és a bűncselekmény elkövetési magatartásának megállapítására alkalmas.

A nyilvános ülésen az I. rendű vádlott és védője a bejelentett fellebbezéseket és azok irányát változatlan tartalommal, - a fellebbezés részletes írásbeli indokolásával összhangban - fenntartották, míg a III. rendű vádlott és védője az elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítés érdekében bejelentett fellebbezéseket változatlanul fenntartották.

A megyei bíróság a másodfokú felülbírálat során megállapította, hogy a városi bíróság bizonyítási eljárását rendkívül széles körben, az ügy megítélését érintő valamennyi lényeges körülményre kiterjedően és az ítélet megalapozottságát nem érintő eljárási szabálysértés nélkül lefolytatta.

A rendelkezésre álló iratok tartalmából kétségkívül megállapítható, hogy az I. rendű vádlott 2006. évi november hó 7. napján első ízben foganatosított gyanúsítotti kihallgatását megelőzően, - annak ellenére, hogy a gyanúsítás tárgyát képező cselekmény büntetési tétele a védelmet kötelezővé teszi - a nyomozó hatóság védőt a gyanúsított részére nem rendelt ki.

Ebből megállapítható, hogy a nyomozó hatóság megszegte a Be. 179. § (3) bekezdés 2-3 mondatában írt rendelkezést, amely szerint ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsítottat erre figyelmeztetni kell, amennyiben 3 napon belül nem hatalmaz meg védőt, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendel ki számára. Ha a gyanúsított kijelenti, hogy nem kíván védőt megbízni, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság nyomban védőt rendel ki.

Ezen eljárási szabálysértésre figyelemmel megállapítható, hogy a védői kifogás azon része, amely szerint a gyanúsított ezen vallomása törvénysértő módon került rögzítésre, - hiszen az I. rendű vádlott védelemhez való joga ezen első meghallgatásakor nem volt biztosítva - megalapozott.

Ugyanakkor a nyomozati iratok 125. oldalán elfekvő határozat tartalmából megállapítható, hogy a nyomozó hatóság 2006. évi december hó 6. napján az I. rendű vádlott, mint gyanúsított részére védőként kirendelte dr. Molnár Iván ügyvédet. Ezt követően került sor az I. rendű vádlott gyanúsítottként történő szembesítésére 2. számú tanú és 1. számú tanú sértettekkel. 2006. december hó 14. napján pedig az I. rendű vádlott védőt hatalmazott meg, aki az 1. számú tanúval 2006. december hó 21. napján foganatosított szembesítésekor jelen is volt.