191/B/1996. AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok, továbbá a Szegedi Városi Bíróságnak a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20316/1995/10 számú ítéletével jogerőre emelt 3.P.20600/1994/25 számú ítélete és a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak a Fővárosi Bíróság 47.Pf.20789/1995/3 számú ítéletével jogerőre emelt 29.P.92750/1994/13 számú ítélete kapcsán benyújtott alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf. 20316/1995/10 számú ítélete és a Fővárosi Bíróság 47 Pf.20789/1995/3 számú ítélete kapcsán benyújtott alkotmányjogi panaszokat elutasítja. A nemzetközi egyezménybe ütközés megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
A.
1. A Szegedi Városi Bíróságnál 3.P.20600/1994 szám alatt indult perben a felperesek az indítványozóval, mint I.r. alperessel szemben személyiségvédelmi igényt érvényesítettek. A perben az indítványozó a kereset elutasítását kérte, és viszontkeresetet támasztott a felperesek ellen. Ebben annak megállapítását kérte, hogy a felperesek által írt és a Reggeli Délvilágban megjelent cikkben a felperesi tényállítások valótlanok, és azok sértik a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Nem vagyoni kár címén 200 000 Ft-ot is követelt.
Az elsőfokú bíróság a 3.P.20600/1994/25 számú ítélettel a felperesek keresetének részben helyt adott, a felperesek jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának sérelmét megállapította és az alpereseket nem vagyoni kár megtérítésére kötelezte. Az indítványozó viszontkeresetet teljes egészében elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen a per alperesei fellebbeztek. A Csongrád Megyei Bíróság a 2.Pf.20316/1995/10 számú ítélettel az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a II.r. alperessel szemben a felperesek keresetét elutasította, az I.r. alperes marasztalását és viszontkeresetének elutasítását azonban részbeni módosítással helybenhagyta.
A másodfokú ítéletet az indítványozó 1995. december 1-jén vette át.
2. Az indítványozó a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 29.P.92750/1994.szám alatt lajstromozott keresetlevélben személyiségi jogának megsértését sérelmezte, mert álláspontja szerint a per alperese nem volt jogosult arra, hogy az egész magyarság nevében bocsánatot kérjen a zsidóságtól. Ez a bocsánatkérés a jóhírnevét és személyiségi jogait sértette.
A keresetet az elsőfokú bíróság a 29.P.92750/1994/13 számú ítélettel elutasította, és ezt az ítéletet a Fővárosi Bíróság a 47.Pf.20789/1995/3 számú ítélettel helybenhagyta.
A másodfokú ítéletet az indítványozó 1996. április 1-jén kapta kézhez.
B.
Az indítványozó mindkét jogerős ítélet kapcsán alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
A Szegedi Városi Bíróság ítéletével kapcsolatos alkotmányjogi panasz 1996. január 30-án, a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletéhez kapcsolódó alkotmányjogi panasz pedig 1996. június 3-án érkezett az Alkotmánybírósághoz.
Az alkotmányjogi panaszokkal egyidejűleg az indítványozó utólagos normakontroll keretében a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959.évi IV. törvény 75-85. §-ai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt ítéletek és az "alkotmányellenes jogszabály" az Alkotmány 57. § (1) bekezdése és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk 1. § által biztosított alapvető szabadságjogokat sértik, és ellentétesek a bíróság előtti egyenlőséget kimondó alkotmányos tétellel.
II.
Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény 6. cikkének első mondata szerint "Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően."
Ezzel összhangban az Alkotmány 57. § (1) bekezdése tartalmazza, hogy "A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) 75-85. §-ai a személyhez fűződő jogokat tartalmazzák. A 75. § (1) bekezdés általános érvénnyel mondja ki, hogy "a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak". A 76. § (1) bekezdés szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint, továbbá a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.
A továbbiakban a törvény sajátosságaiknak megfelelően foglalkozik a névviselés, a jóhírnév védelme, a képmás és hangfelvétel, a magánlakás, a titok és adatvédelem alapvető szabályaival, a 84. és 85. §-okban pedig a jogérvényesítés lehetőségeivel.
III.
E törvényi rendelkezések áttekintése után az Alkotmánybíróság az indítványok és alkotmányjogi panaszok keretében a következőket állapította meg:
Az Alkotmány 8. §-a szerint a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, azok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
Az alapvető jogokat és kötelességeket az Alkotmány a XII. fejezetben sorolja fel, és e fejezethez kapcsolódnak törvényi szinten a személyhez fűződő jogokat részletezve a Ptk. 75-85. §-ainak rendelkezései is. Vizsgálva az Alkotmány hivatkozott rendelkezései és a Ptk. indítvánnyal támadott rendelkezései közötti összefüggések és összhang kérdéseit, az Alkotmánybíróság a normakontrollra vonatkozó indítványt nem találta megalapozottnak.
Az indítvány álláspontja, amely szerint a Ptk. 75-85. §-ai az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével ellentétesek, nyilvánvalóan téves. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése ugyanis a törvény előtti egyenlőséget jogérvényesítési szempontból deklarálja, tehát valójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainak érvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik. E jogok tartalmát részben az Alkotmány, részben az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megfelelően a törvények határozzák meg. Ilyen törvényi rendelkezések a Ptk. 75-85. §-ai is a személyhez fűződő jogok tekintetében. Az itt nevesített jogok nem állnak ellentétben e jogok nemzetközileg is elfogadott ismérveivel és az Alkotmány 57 §. (1) bekezdésével. Mivel a Ptk. 75-85. §-ai vonatkozásában az indítvány alapján érdemi alkotmányellenesség nem volt megállapítható, az Alkotmánybíróság a rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Ebből következik, hogy nem voltak alkotmányellenesek azok a jogszabályok, amelyek alapján a Szegedi Városi Bíróság és a Csongrád Megyei Bíróság a 3.P.20600/1994/25 számú jogerős ítéletet meghozta. Alkotmányjogi panasszal az Alkotmányban biztosított jogai megsértése miatt az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. A tényállás felderítése, az arra vonatkozó jogszabályok alkalmazása és értelmezése az eljáró bíróságok hatáskörébe tartozik, a mérlegelési kérdések sem anyagi, sem eljárásjogi vonatkozásaikban nem minősülhetnek alkotmányossági kérdéseknek. A jogerős döntést törvényességi szempontból kérelemre a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálhatja. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében csak akkor járhat el megalapozottan, ha e jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Tekintettel arra, hogy a bíróságok alkotmányos jogszabályok alapján jártak el, az 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48. § (2) bek. szerinti határidőben benyújtott alkotmányjogi panasz alaptalannak bizonyult, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemben elutasította.
Budapest, 1997. december 2.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró