A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21574/2013/5. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.574/2013/5.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Gyenes Edina ügyvéd (fél címe 2) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,

dr. Enzsöl Péter ügyvéd (fél címe 1) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, az Egri Törvényszék 2013. június 4. napján meghozott, 12.P.20.052/2013/9. számú ítélete ellen a felperes részéről 10., az alperes részéről 11. és 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperesnek járó perköltség összegét 50.000 (Ötvenezer) forint + áfa összegre felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint + áfa fellebbezési költséget.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. § (1), (2) bekezdéseit, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 341. § (3) bekezdését, 342. § (1) bekezdését, 343. § (1) bekezdését.

Elsősorban abban foglalt állást, hogy a felperes keresetlevele a törvényi határidőben érkezett meg a bírósághoz, ezért érdemben tárgyalta a keresetet.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra következtetett, hogy az alperes az általa megjelentetett cikkben nem állított, és nem is híresztelt valótlan tényt.

Külön vizsgálta azt, hogy való tény hamis színben való feltüntetése történt-e a felperes által sérelmezett "..." című cikkében.

A balesetre vonatkozóan tanú neve tanúvallomásában is úgy írta le a gyermek sérülését, hogy az ujjbegye be volt vágva, és kicsit lógott, ezért való tény hamis színben feltüntetésére a sérüléssel kapcsolatban nem került sor, ezzel összefüggésben a felperesi önkormányzat jóhírnevének megsértése nem volt megállapítható.

Rögzítette azt is, hogy tanú neve a baleset napján a jégpályánál megjelent ugyan, de segítségnyújtása önkéntes döntésen alapult, képesítései alapján vállalta, hogy a kórházba a gyermeket a saját gépkocsiján szállítja, tekintettel arra, hogy ez a leggyorsabb megoldás, mivel a gyermek szállítható állapotban volt.

A felperes által csatolt együttműködési megállapodás és igazolás tanúsította, hogy a jégpálya biztonságos működéséhez szükséges intézkedéseket a felperesi önkormányzat megtette. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy a lapban névtelen segítőnek és hétköznapi hősnek nevezett - a megsérült kisfiút ellátó - személy cselekményének leírása, a való tények hamis színben való feltüntetésének minősülne, vagy azt a látszatot keltené, hogy a felperesi önkormányzat, mely a jégpályát üzemeltette, nem gondoskodott a jégpályát igénybe vevők biztonságos ellátásáról.

Rögzítette, hogy a felperes által sérelmezett sajtóközlemény olyan közléseket egyáltalában nem tartalmazott, mint amelyre a sajtó-helyreigazítási kérelem vonatkozott. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a cikk való tényeken alapult, és közvetett módon sem tüntet fel való tényeket hamis színben, nem keltett olyan a látszatot, amelyre a felperesi keresetlevél utalt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be.

A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az alperesnek a keresetében előterjesztett helyreigazító közlemény közzétételére kötelezését.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a részletes bizonyítási eljárás eredményeként megállapított ítéleti tényállásból helytelen jogi következtetést vont le, és ezért tévesen utasította el a keresetet.

Előadta, hogy a jégpálya létesítése és üzemeltetése során a vonatkozó szabályok rendelkezéseit maradéktalanul betartotta, az alperesi írás azonban olyan színben tünteti fel az önkormányzatot, mintha a megfelelő egészségügyi ellátás biztosítva elmaradt volna a jégpályán, ezért egy névtelen megmentőnek kell a sérült kisfiút ellátni, és kórházba szállítani. A cikk ezzel megrendíti az önkormányzat rendezvényének szervezésébe vetett közbizalmat. A cikk üzenete szerint ugyanis, a szervezők mulasztása miatt névtelen megmentőre van szükség ahhoz, hogy a jégpályán megsérült gyermek egészségügyi ellátásban részesülhessen.