A Kúria Kfv.35202/2022/3. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Banu Zsoltné dr. Szabó Judit, Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

Nincs helye a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának, ha adott jogkérdés kapcsán a Kúria korábban már állást foglalt és a jogerős ítélet a joggyakorlatnak megfelel, a joggyakorlat továbbfejlesztése csak a kialakult joggyakorlat meghaladottsága esetén indokolt.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

végzése

Az ügy száma: Kfv.I. 35.202/2022/3.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke;

Dr. Heinemann Csilla előadó bíró

dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró;

dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit bíró;

Huszárné dr. Oláh Éva bíró;

A felperes: Felperes1

Cím2

A felperes képviselője: Ügyvédi iroda ügyvéd1

Cím3

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatala Fellebbviteli Igazgatósága

Cím1

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 24-25. sorszám alatt

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Győri Törvényszék 1.K.701.185/2021/21. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes fő tevékenysége mellett édesítőszer, óvszer, hajfesték, aroma, pálmakivonat, ginzeng, kávé, valamint parfüm termékek beszerzésével foglalkozott, belföldi szállítóktól fogadott be számlákat, majd a termékeket minden esetben közösségi vevői felé számlázta tovább. Az adóhatóság a 2018. és 2014. évre vonatkozóan az általános forgalmi adó levonás jogát vizsgálta, s ennek kapcsán különböző gazdasági társaságoktól befogadott számlákkal összefüggésben azt állapította meg, hogy a felperes olyan számlázási láncolatok részese volt, amelyek működése során jelentős összegű adóelőny keletkezett, mely a felperesnél volt kimutatható, ugyanis olyan számlákat számolt el és helyezett levonásba, melyek kibocsátói csatorna cégekként adóminimalizáló áfabevallásokat nyújtottak be, illetve az áruk adómentes közösségi értékesítés keretében történő tovább értékesítésével összefüggésben adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. A közösségi adómentes termék értékesítésekkel kapcsolatban 2018. évre vonatkozóan megállapította, hogy a termékek ugyan igazoltan elhagyták Magyarország területét, azonban a közösségi partnerek működése nem igazolt, azok képviselői az ügyletek megtörténtét kifejezetten tagadták, így az adómentes közösségi termékértékesítés jogszabályban rögzített feltételei nem teljesültek. Erre tekintettel az adóhatóság belföldi adókötelezettséget állapított meg.

[2] A fentiek következtében az adóhatóság 2018. évre 1.113.268.000,-Ft adókülönbözetet, 2019. évre 1.247.817.000,-Ft adókülönbözetet állapított meg, az adókülönbözetek után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat helyben hagyta, a beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó kapcsán rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság a feltárt bizonyítékok alapján helytállóan állapította meg, hogy a társaságoktól befogadott számlák szerinti gazdasági események megtörténtek ugyan, azonban a beazonosított mesterséges számlázási láncolatok a formális termékértékesítés melletti adóelkerülésre irányuló csalárd adózói magatartás célját szolgálták. A felperes aktív, közreműködő és részben szervező magatartásával olyan mesterséges, fiktív ügyleti kapcsolat került kialakítására, melyek elsődleges célja a felperes részére az adólevonási jog lehetőségének megteremtése volt. Az adóhatóság a gazdasági események megtörténtét ugyan nem vitatta, azonban az ügyletek csalárd jellege és abban a felperes aktív részvétele az EUB C-255/02. számú ügyben kimunkált tesztet elvégezve megállapítható volt. A közösségi adómentes értékesítéssel kapcsolatban kiemelte, hogy a felperesnek kellett igazolnia az adómentesség igénybevételének feltételét, az adóhatóság az áru kiszállításának tényét nem vonta kétségbe, ugyanakkor mindkét közösségi partner képviselőjének nyilatkozatára alapozva állította, hogy nem került igazolásra a közösségi partner részére történő tényleges értékesítés.

A felperes keresete és az alperesi védekezés

[4] A felperes kereseteiben az alperesi határozatok elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását és a megállapított adókülönbözet, illetve egyéb jogkövetkezmények törlését kérte. Az előzetesen felszámított adó körében arra hivatkozott, hogy az alperes döntése ellentétes mind az EUB gyakorlatával, mind a KMK véleményben foglaltakkal, mind pedig a jogszabályokkal, ugyanis, ha az adóalanynak nincs tudomása a számlakibocsátó érdekkörében felmerült adókijátszásról, az adólevonási jogát nem lehet megtagadni. Az adózói magatartást tudattartalom bizonyítása az adóhatóság feladata, amelynek azonban nem tett eleget. Felperesi beszerzések való, végbement ügyletek voltak, az alperes a felperes aktív magatartását nem bizonyította, és a felperes tudattartalmának igazolására nem sorakoztatott fel kellő bizonyítékot. A közösségi termék értékesítés tekintetében arra hivatkozott, hogy az alperes az adómentesség feltételeit helytelenül értelmezte, a felperes eleget tett bizonyítási kötelezettségének, okiratokkal igazolta, hogy a termékek ténylegesen elhagyták Magyarország területét, s megérkezett a közösség másik tagállamában, a rendelkezési jog átszállt a vevőre. Az ezt alátámasztó bizonylatok meglétét az alperes is elismerte. Az a tény, hogy a beszerző cégek nem elérhetők, képviselőik az ügyletet nem ismerték el, vagy áfabevallást nem nyújtottak be, nem cáfolhatja az okirati bizonyítékokat. A felperes a közösségi adóalanyok adószámának érvényességét rendszeresen vizsgálta, a cégek a felperesi áruk ellenértékét megfizették. A szankciók alkalmazása körében azt rögzítette, hogy az alperes helytelenül alkalmazta az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 215. § (4) bekezdését, a felperes aktív magatartását az alperes nem bizonyította, a perbeli esetben nincs szó hamis, vagy meghamisított bizonylatokról.