A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.200/2008/5. számú határozata becsületsértés vétség tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 180. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 372. §, 387. §, 388. §, 398. §] Bírók: Halász Irén, Hrabovszki Zoltán, Magócsi István

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

5.Bhar.200/2008/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Budapesten 2009. év február hó 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A becsületsértés vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 20.Bf.9866/2007/2. számú ítéletét megváltoztatja és a vádlottat az ellene becsületsértés vétsége (Btk. 180.§ (1) bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól felmenti.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 6.000,- (hatezer) forint bűnügyi költséget a magánvádló maga viseli.

A harmadfokú eljárásban felmerült 12.000,- (tizenkettőezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:-

A vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2007. október hó 18. napján kihirdetett 20.B.24479/2007/4. számú ítéletével az ellene becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A magánvádlót polgári jogi igényével a törvény egyéb útjára utasította, egyben kötelezte 5000 Ft eljárási illeték lerovására.

Az ítélet ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett.

A Fővárosi Bíróság a 2008. év május hó 13. napján kelt 20.Bf.9866/2007/2. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat a Btk. 180.§ (1) bekezdés b./ pontjába ütköző becsületsértés elkövetése miatt 1 évre próbára bocsátotta.

Kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 6000 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Helyesbítette a vádlott születési dátumát, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú határozat ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést.

A nyilvános ülésen a védő a bejelentett fellebbezést változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint a magánvádló jelenleg is közszereplő, így el kell tűrnie bizonyos kijelentéseket, kivéve, ha azok gyalázkodóak.

Kifejtette, hogy az egész művet tekintve a magánvádlóra vonatkozó kijelentések a legenyhébbek és minden gyalázkodó jelleget nélkülöznek. A vádlott célja a jobboldal jellemzése volt, és emiatt a mű egésze nincs is szoros kapcsolatban a magánvádlóval. A vele kapcsolatos kijelentések sem súlyosan sértőnek, sem súlyosan gyalázkodónak nem minősíthetők.

Ennek a művészeti alkotásnak a műfaja a zenés rap, ami önmagában is egy szabad szájú műfaj, és amelybe ezeknek a kifejezéseknek a használata belefér. Összességében tehát a vádlott felmentésére tett indítványt.

A magánvádló jogi képviselője felszólalásában a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtett álláspontja szerint a vádlott - általa is elismerten - a maga által szerzett, általa előadott, majd a rádióban saját maga által felolvasott művében a becsület csorbítására alkalmas kifejezéseket használt a magánvádlóval szemben. A szabad vélemény kinyilvánításának korlátja, hogy a becsület csorbítására alkalmas kifejezéseket nem lehet használni, márpedig a műben a magánvádlóval kapcsolatos kifejezések alkalmasak a vele szemben kialakult bizalom csökkentésére és a jó hírnevének csorbítására. Mindezek alapján helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapította.

A magánvádló felszólalásában kifejtette, hogy a művészi szabadság mögé bújtatva soha nem lehetne felelősségre vonni az alkotókat akkor, ha mások becsületét súlyosan sértik, vagy gyalázkodó kifejezéseket használnak. Végső soron ez oda vezetne, hogy ha mindezt valaki prózában teszi, akkor felelősségre vonják, ha pedig valamilyen művészi formát kölcsönöz neki, akkor felmentik a cselekmény alól. A vádlott tudatosan bújik a művészi szabadság mögé, amikor kifejti, hogy ez művészeti alkotás, ráadásul szándékoltan színvonaltalan. Álláspontja szerint kétségtelen, hogy a rap elbírja a csúnya szavakat, de ha ezekkel másokat - konkrét személyeket - illetnek, akkor ez kimeríti a becsületsértés tényállását.

A Be.387.§.(1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első-és másodfokú eljárást - függetlenül attól, hogy ki fellebbezett - felülbírálja abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az első fokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.

A Be.388.§.(1) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan.

Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy az első és a másodfokú fokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le.

A megállapított tényállás megalapozott, annak sem a kiegészítése sem a helyesbítése nem volt szükséges.

Leszögezhető, hogy mind az első, mind pedig a másodfokú bíróság az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI.24.) határozatát vizsgálta és az abban kifejtettek szem előtt tartásával, annak értelmezésével indokolta meg következtetéseit és eltérő jogi álláspontját is.