BH 1968.11.5857 Bűnpártolás alól téves felmentése annak a terheltnek, aki a terhelttársa által elkövetett bűntett elkövetését magára vállalta [Btk. 184. § (1) bek. b) pont].

Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondotta ki fk. R. Gy. II. r. terheltet erőszakos nemi közösülés kísérletében mint bűnsegédet és bűnpártolásban. Ezért halmazati büntetésül 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztést a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási munkahelyén kell letöltenie.

A tényállás szerint a fk. II. r. terhelt és az I. r. terhelt nevelőotthonban nevelkedett. A terheltek egy fürdőben megismerkedtek N. Györgyi sértettel, és nevezettet azzal az ürüggyel hívták a nevelőotthon parkjába, hogy az I. r. terhelt szüleinek ott van a villája. A megérkezésük után az I. r. terhelt eltávozott, és távollétében a II. r. terhelt és N. Györgyi - a leány beleegyezésével - közösült.

Egy idő múlva az I. r. terhelt visszatért, és ő is közösülni akart Ny. Györgyivel, a sértett azonban az I. r. terhelt kérésének nem akart eleget tenni, és különböző kifogásokkal akart kitérni a közösülés elől; kérte az I. r. terheltet, hogy mutassa meg személyi igazolványát. A II. r. terhelt a közelükben tartózkodott, és az I. r. terhelt kérésére elhozta barátja igazolványát, amelyből a személyi adatok egy részét a sértett kiírta. Utána a II. r. terhelt ismét távolabb ment, közben azt mondta a sértettnek "megkeserülöd, ha H. I.-val (az I. r. terhelt) nem közösülsz". Az I. r. terhelt mindenáron közösülni akart a sértettel. A lábát szét akarta feszíteni, de a sértett ellenállt, hadonászott, rugdalódzott, és hangosan kiáltozott. A II. r. terhelt, aki a közelben tartózkodott, odaszólt a sértettnek, hogy "ne arénázzon". Az I. r. terhelt ezután, hogy a sértett ellenállását megtörje, őt kétszer arculütötte. Közben a sértettnek sikerült az I. r. terheltet megrúgnia, felállt, és pár lépésre elszaladt. Az I. r. terhelt azonban utánalépett, és teljes erővel ököllel az arcába ütött. Az ütés következtében a sértett agyrázkódást és orrcsonttörést szenvedett. Sérülése 8 napon túl gyógyult.

A terheltek ezután a helyszínről eltávoztak, és a későbbiek során az esetet megbeszélték. A II. r. terhelt úgy tudta, hogy az I. r. terheltnek egy felfüggesztett büntetése van. Erre tekintettel abban állapodtak meg, hogy amennyiben a cselekményük kitudódik, a II. r. terhelt magára vállalja a sértett bántalmazását. A rendőrség a két terheltet őrizetbe vette. A II. r. terheltkénti kihallgatása során olyan tartalmú vallomást tett, hogy a sértettet ököllel ő ütötte arcul. A sértettel való szembesítés alkalmával először ugyancsak ezt vallotta, majd elismerte, hogy a sértettet az I. r. terhelt ütötte meg, és ő csak azért vállalta magára ezt a cselekményt, hogy terhelttársán segítsen. Az I. r. terhelt is hasonló vallomást tett, és csak a szembesítéskor ismerte be az ítéletben megállapított tényeket.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a II. r. terheltet a bűnpártolás miatt ellene emelt vád alól felmentette, és a vele szemben kiszabott büntetést 5 hónapi szabadságvesztésre szállította le, amelynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

Ítéletét azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróságnak a bűnpártolásra vonatkozó jogi álláspontja téves. Az I. r. terheltet ugyanis a nyomozóhatóság a II. r. terhelttel egyidejűleg nyilvánította terheltté, s ilymódon szóba sem kerülhet, hogy terhelttársát a hatóság üldözése alól kivonta volna. Másrészt az elsőfokú bíróság mint az alapcselekmény részesét bűnösnek mondta ki a II. r. terheltet. A terheltet az ellene indított büntető eljárás során a védekezés joga megilleti, nincs igazmondásra kötelezve.

A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság a következő indokolással alaposnak találta.

A tényállás szerint a fk. II. r. terhelt magára vállalta az I. r. terhelt által elkövetett súlyos testi sértést abból a célból, hogy az I. r. terheltet e cselekménye miatt ne vonják felelősségre.