BH 2005.5.188 I. A kezes fizetése a hitelező követelésének csökkenésével arányosan csökkenti valamennyi zálogkötelezett helytállási kötelezettségét - A kezes pedig ugyanilyen arányban szerez a hitelezővel egysorban valamennyi zálogtárgyon zálogjogot [Ptk.-nak az 1996. évi XXV. törvénnyel módosított Ptk. 251. §-a*, Ptk. 259. § (3) bek., Ptk. 266. §*, Ptk. 276. § (1) bek.].

II. Amennyiben a hitelező követelését harmadik személy elégíti ki, meghatározhatja, hogy a személyes kötelezetten kívül melyik dologi kötelezett mentesítése érdekében kíván teljesíteni [Ptk. 286. § (1) bek., 266. § (1)-(2) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú bíróság ítéletével kiegészített tényállás szerint a felperes a perben nem álló E.-H. Kft.-nek az 1998. június 9-én kötött kölcsönszerződéssel 5 000 000 Ft összegű, 1999. június 30-ai lejáratú, évi 24% kamatozású; az 1998. szeptember 15-én kötött kölcsönszerződéssel pedig 18 000 000 Ft összegű, 2000. március 20-ai lejáratú, évi 22%-os kamatozású kölcsönt nyújtott a szerződésekben írt időtartamra és az ott meghatározott mértékű ügyleti kamat felszámítása mellett. A kölcsönszerződéseket - korábban a perben II. r. alperesként perben álló - M. T. Gazdasági Szolgáltató Kft. tulajdonában álló, a cs.-i ingatlanra, 1999. március 18-án kelt, valamint az alperes tulajdonában álló, az s.-i ingatlanra az 1999. április 12-én kelt jelzálogszerződéssel ingatlanonként 11 500 000 - 11 500 000 Ft és járulékai erejéig - alapított jelzálogjog biztosította.

Az alperes házastársa K. L. az 1999. június 9-én az 5 000 000 Ft és járulékai kölcsönkövetelés megfizetésére készfizető kezességet vállalt és ennek alapján 5 000 000 Ft-ot óvadékként helyezett el a felperesnél.

Az adós a kölcsönöket lejáratkor nem fizette ki, K. L. által átadott 5 000 000 Ft-ot és kamatait a felperes 1999. november 17-én a hitel törlesztésére felhasználta. K. L. 1999. november 12-én további 9 255 000 Ft-ot a felperesnek az E. H. Kft. 1017/98. számú hitelszerződéséből eredő tartozás törlesztésére megfizetett. A másik zálogkötelezett a korábbi II. r. alperes zálogjoggal terhelt ingatlanának árverés útján történő értékesítése folytán a kölcsönből 261 435 Ft befolyt. K. L. a 2001. május 10-én kötött engedményezési szerződéssel az általa teljesített fizetések kapcsán az adóssal szemben fennálló összesen 14 791 665 Ft követelését az alperesre - házastársára - engedményezte.

A felperes a keresetében a fenti jelzálogszerződés alapján annak tűrésére kérte az alperest kötelezni, hogy a két kölcsönszerződésből még fennálló összesen 11 556 352 Ft követelését és járulékait az alperes jelzálogjoggal terhelt ingatlanából kielégíthesse. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes által nyújtott hitel 50%-át kitevő 11 500 000 Ft és járulékai biztosítására vállalt zálogkötelezettséget. A házastársa részben az általa vállalt készfizető kezesség, részben pedig kívülálló harmadik, de érdekelt személyként összesen 14 791 665 Ft-ot fizetett ki a felperesnek, ezzel a fenti összeg erejéig reá szállt a követelés a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése értelmében az azt biztosító jelzálogjoggal együtt. A követelést a 2001. május 10-én kötött engedményezési szerződéssel reá ruházta, és mert a követelés jogosultja és a zálogkötelezett ezzel ugyanaz a személy lett, s jelzálogszerződés a Ptk. 322. §-a alapján megszűnt, a felperes arra tovább jogot nem alapíthat.

Az elsőfokú bíróság a már hivatkozott ítéletében a fel-peres keresetének helyt adott és az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlanából - 11 539 573 Ft és járulékai erejéig - a felperes kielégítést keressen. Jogi álláspontja szerint K. L. és a felperes között kezesi jogviszony nem jött létre, ezért az általa történt teljesítésre a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható. Mivel sem a követelés, sem pedig a jelzálog nem szállt át K. L.-re, az általa történő teljesítés az alperest nem mentesítette a zálogszerződésbeli írt kötelezettségek alól. Az elsőfokú bíróság az engedményezési szerződést semmis jogügyletnek tekintette.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A döntés meghozatalánál abból indult ki, hogy az alperes a zálogkötelezettséget a kölcsön 50%-át kitevő 11 500 000 Ft erejéig vállalta. K. L.-nek érdekében állt, hogy az alperes - házastársa - külön vagyonát terhelő jelzálogjog megszűnjön, a részéről történt teljesítések ezt a célt szolgálták. Annak előrebocsátásával, hogy óvadék átadásával a kezesség is biztosítható, nem tulajdonított annak jogi jelentőséget, hogy K. L. a fizetést óvadéki avagy kezesi szerződés alapján teljesítette. Kifejtette, hogy az mindenképpen az alperes jelzálogkötelezettségének megszüntetését célozta, miután arra nem merült fel adat, hogy a teljesítése a másik zálogkötelezett mentesítése érdekében történt. A jelzálogjog az alperes külön vagyonát terhelte, annak azonban nem volt akadálya, hogy a közös vagyonnak minősülő vállalkozói vagyonból a házastársa külön vagyona javára rendelkezzen, azaz a külön vagyont terhelő kötelezettségeket rendezze. A K. L. által teljesített átutalások meghaladták az alperest terhelő kötelezettségek összegét, a házastárs teljesítése folytán 5 000 000 Ft erejéig a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése, a fennmaradó összeg erejéig pedig a Ptk. 286. §-ának (2) bekezdése alapján a követelés és annak biztosítéka - az alperes ingatlanára alapított jelzálogjog - is K. L. házastársra szállt át. A felperes ezért a perbeli jelzálogszerződés alapján az alperes zálogjoggal terhelt ingatlanából kielégítést nem kereshet.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdésében, a Ptk. 286. §-ának (2) bekezdésében, a Csjt. 27. §-a (1)-(4) bekezdésében, a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. K. L. teljesítése csak akkor hatna ki a többi kötelezettre, ha általa megszűnne a felperes biztosított követelése. Tekintve, hogy a teljesítés a felperes követelését teljes egészében nem szüntette meg, az alperes jelzálog-kötelezettsége a 23 000 000 Ft-ból még a hiányzó összeg tekintetében fennmaradt. Hivatkozott még arra, hogy a másodfokú bíróság a Csjt. 27. §-a (1) bekezdésében foglaltak megsértésével állapította meg, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlan az alperes külön vagyonát képezte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.

A felülvizsgálati eljárásban az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy az alperesnek a zálogkötelezettsége alapján maradt-e fenn, és ha igen, milyen összeg erejéig helytállási kötelezettsége.