BH 2004.5.184 I. A keresztény hagyományokhoz kapcsolódó két- vagy többnapos ünnepek esetén az időszakos kapcsolattartás biztosításának elsődleges célja az, hogy a szülők a munkaszüneti napokon megközelítően azonos időt tölthessenek a gyermekükkel, ami független a vallási hovatartozásuktól.

II. A külföldi állampolgárságú, de Magyarországon élő szülő külföldön történő kapcsolattartásának kérdése [Csjt. 92. §, 1997. évi XXXI. tv. 7. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 27. §].

Az elsőfokú bíróság a részítéletével a peres felek 1995. május 20-án kötött házasságát felbontotta és a házasságukból az 1998. szeptember 1. napján született S. utónevű közös kiskorú gyermeket a felperes anyánál helyezte el. Az alperes apa és a kiskorú gyermeke közötti kapcsolattartás jogát akként szabályozta, hogy a gyermek hároméves koráig az alperes apa a rendes kapcsolattartás körében minden páros hét szombat reggel 9 órájától szombat este 18 órájáig, továbbá ugyanezen hét vasárnapjának reggel 9 órájától este 18 órájáig, míg a páratlan heteken csütörtök 16 órától este 19 óráig, a rendkívüli kapcsolattartás körében pedig karácsony-, pünkösd- és húsvét másnapján reggel 9 órától este 18 óráig, nyáron pedig július 1. napjának 9 órájától július 15. napjának 18 órájáig jogosult gyermekével kapcsolatot tartani. A gyermek harmadik életévének betöltését követően az alperes apa a rendes kapcsolattartás körében minden páros hét szombat reggel 9 órától vasárnap 18 óráig, minden páratlan hét csütörtökének 16 órájától 19 óráig, továbbá a rendkívüli kapcsolattartás körében pedig pünkösd- és húsvét másnapján 9 órától 18 óráig, továbbá december 25-nek 16 órájától december 28. napjának 16 órájáig, valamint a nyári időszakban július 1. napjának 9 órájától július 15. napjának 18 órájáig, valamint augusztus 15. napjának 9 órájától augusztus 22. napjának 18 órájáig jogosult gyermekével kapcsolatot tartani.

A kapcsolattartás megkezdésekor az alperes jogosult a gyermeket a gyermek állandó lakóhelyéről magával vinni, és a kapcsolattartás lejártával köteles a gyermeket visszavinni. Júliusban az alperes sem páratlan heti, sem a páros heti rendszeres kapcsolattartás körébe tartozó jogát nem gyakorolhatja. Az alperes kapcsolattartási jogát a Magyar Köztársaság területén jogosult gyakorolni.

A peres felek kötelesek egymást a kapcsolattartást akadályozó körülményekről lehetőleg írásban értesíteni.

A rendes heti kapcsolattartások körében a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a következő héten azonos időpontban kell pótolni, míg a rendkívüli kapcsolattartás pótlásának kezdő időpontja a jogosultnak fel nem róható ok elhárulását követő 4. nap.

A másodfokú bíróság a részítéletével - egyéb rendelkezések mellett - az elsőfokú bíróság részítéletének fenti rendelkezéseit helybenhagyta.

A jogerős részítélet által megállapított tényállás szerint a peres felek az 1990-es évek elején N. országban ismerkedtek meg, ahol mindketten felsőfokú tanulmányaikat folytatták. 1995-ben együtt jöttek Magyarországra és Gy.-ben házasságot kötöttek, néhány hónap múlva azonban az alperes visszament N. országba, ezért ezt követően a felek előbb hathetenként felváltva utaztak egymáshoz, majd az alperes 1997-ben Magyarországra költözött.

A felek között az eltérő hagyományokban, kultúrákban és életfelfogásbeli eltérésekben gyökerező különbözőségek folytán egyre több feszültség alakult ki, amely a kapcsolatuk megromlásához vezetett. 1999 májusában a felek életközössége végleg megszakadt, mert a felperes attól való félelmében, hogy az alperes elviszi tőle a gyermeket, elköltőzött otthonról és néhány hét után a szüleinek a lakásába költözött vissza.

A gyermek nevelésére mindkét fél egyaránt alkalmas, a szülők mindketten pozitív érzelmekkel, jó szándékkal viszonyulnak, kötődnek gyermekükhöz, és a gyermek is mindkettőjükhöz ragaszkodik. Biztonságát a szoros anyai kötődésből eredően is az anyánál keresi leginkább, az apával kapcsolatos feszültségei pedig a szülők közti intenzív feszültségekből adódnak. A felperes S.-val kapcsolatban erősen szorong, szinte pánikszerűen fél attól, hogy tőle a gyermeket elvehetik. A gyermek észleli anyja szorongását, elbizonytalanodását és ebből eredően bizonytalanodik el ő maga is apja iránt. Az anya oldalán nem intellektuálisan megfontolt, szándékos apa elleni befolyásolás tapasztalható, hanem a gyermeke elvesztésétől való félelem motiválja viszonyulását. Az apa részéről az előbbiek felmérésének hiányos képessége, egyfajta egyértelműen pozitív, de rigid viszonyulás tapasztalható, amely szintén akadályozza a gyermek megnyugvását. A gyermek viszonyulása az apánál eltöltött kapcsolattartásokhoz kedvező, nem az apánál eltöltött időtől, hanem a szülei reakcióitól fél, és ezt viselkedésében demonstratíve meg is jeleníti.

A jogerős részítélet indokolása szerint az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozása során a perben eljárt bíróságok - egyebek mellett - arra voltak figyelemmel, hogy a pszichológus szakértői véleményből kitűnően a gyermeknek az apával eltöltött idővel kapcsolatban kellemes emlékei vannak, a kapcsolattartás gyakoriságának és időtartamának megállapításakor pedig a fokozatosság elvére építve differenciáltak, tehát a gyermek harmadik életévének a betöltését követő időszakra bővebb kereteket határoztak meg. Szükségét látták annak, hogy a gyermek mindenképpen hetente találkozzék az apával, úgy rendelkeztek azonban, hogy a rendes kapcsolattartás minden év júliusában szünetel, ekként az anyának is módja lesz többhetes, folyamatos nyári programról és együttlétről gondoskodnia. Úgy ítélték meg, hogy a kapcsolattartás gyakorlásának a Magyar Köztársaság területére való korlátozása a felperes anya félelmeinek eloszlatására, ekként az anya kapcsolattartásra vonatkozó ambivalens érzésének tompítására is alkalmas. Az anya ezzel kapcsolatos megnyugvása kihat a gyermekre is, így nem indukál feszültséget benne, ezáltal hozzájárul a gyermek lelki stabilitásához, a teljesen problémamentes apa- gyermek viszony kialakításához. A gyermek kora miatt jelenleg a külföldi utazás a gyermek számára nem nyújt olyan mértékű előnyöket, mint a kapcsolattartás korlátozásában rejlő pozitív lehetőségek.

A jogerős részítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelemmel élt.

A felperes felülvizsgálati kérelme - egyebek közt - a másodfokú bíróság részítéletének a részbeni hatályon kívül helyezésére, valamint az elsőfokú bíróság részítéletének a részbeni megváltoztatására, a hétvégét is érintő kétnapos ünnepek, továbbá szilveszter és újév alkalmával a rendszeres kapcsolattartás szüneteltetésére irányult azzal, hogy az említett időpontok helyett az ünnep másnapja, illetve a téli szünidő legyen a kapcsolattartás ideje, és kérte annak megállapítását is, hogy augusztusban a rendes kapcsolattartás jogát az alperes páros hétvégén ne gyakorolhassa.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság részítéletének a részbeni hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság részítéletének a részbeni megváltoztatását, és a kapcsolattartási jogának az akként történő szabályozását kérte, hogy a kapcsolattartások során legalább évente 2-3 alkalommal külföldre mehessen, kirándulhasson, nyaralhasson a gyermekkel.