BH+ 2005.9.390 A kiskorú veszélyeztetésének második alakzata nem állapítható meg a terhelt terhére, ha a tényállásból nem lehet arra következtetni, hogy tudott arról, hogy a társa, akit jármű önkényes elvitelében való közreműködésre bírta rá, még kiskorú [Btk. 195. § (2) bek., Btk. 27. §]

A M. Városi Bíróság mint fiatalkorúak bírósága, a 2002. március 18. napján kihirdetett ítéletével O. M. I. r. terheltet kiskorú veszélyeztetésének bűntette és jármű önkényes elvétele bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül - mint különös visszaesőt - 1 év 10 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Felmentés érdekében bejelentett védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2002. október 2. napján meghozott végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta azzal a megállapítással, hogy az I. r. terhelt a kiskorú veszélyeztetésének bűntettében visszaeső, míg a vagyon elleni bűncselekmény vonatkozásában különös visszaeső.

Fk. L. I. II. r. terhelt 1985. május 18-án született.

A másodfokú eljárásban nem érintett jogerős történeti tényállás a következő:

"2001. május 19. napján fk. II. r. vádlott az I. r. vádlott lakásán tartózkodott, ahol italoztak. Az esti órákban elhatározták, hogy elindulnak szórakozni a belvárosba.

Útközben az I. r. vádlott mondta a II. r. vádlottnak, hogy mivel esik az eső és nincs kedve gyalogolni, vigyenek el egy autót. A II. r. vádlott először tiltakozott és megpróbálta az I. r. vádlottat eme szándékáról lebeszélni, végül azonban az I. r. vádlottal tartott.

Az I. és II. r. vádlott 20 óra körül egy lezárt állapotban parkoló, Lada típusú személygépkocsihoz mentek azért, hogy azt jogtalanul használják.

Az I. r. vádlott a nála lévő késsel próbálta kinyitni a gépkocsi jobb oldali ajtaját, eközben fk. II. r. vádlott szorosan mellette állt, hogy az I. r. vádlottat a cselekménye közben.

Az I. r. vádlottnak sikerült a gépkocsi ajtaját kinyitni, azonban az időközben a helyszínre személygépkocsival érkező egyik szomszéd őket a bűncselekmény elkövetése közben megzavarta, a vádlottak a gépkocsi mellől eltávoztak és a környékbeli házak között bújtak el, ahol a kiérkező rendőrjárőrök megtalálták és előállították őket a rendőrkapitányságra.

A gépkocsiban rongálási kár nem keletkezett."

A városi bíróság a jogi minősítés körében a kiskorú veszélyeztetésének bűntette kapcsán mindössze arra utalt, hogy az I. r. terhelt "18 éven aluli személyt bírt rá bűncselekmény elkövetésére", s ezzel megvalósította a Btk. 195. § (2) bekezdésében meghatározott, de az (1) bekezdés szerint büntetendő bűntettet.

A megyei bíróság a jogi minősítést, e cselekményt és a jármű önkényes elvételét tekintve is törvényesnek találta; azzal külön nem foglalkozott; ugyanekkor részletesen megindokolta, hogy az I. r. terhelt miért tekinthető különös visszaesőnek.

A fenti jogerős határozatok ellen - mindkét cselekményben - a bűnösségének megállapítását sérelmezve, felmentése érdekében az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Érvei szerint a kiskorú veszélyeztetését azért nem valósíthatta meg, mert a vele lévő személy tudomása szerint már betöltötte a 17. életévét és közel volt a 18. életévéhez; és nem állt fenn olyan helyzet sem, amely akár őrá, akár a fiatalkorúra nézve veszélyes lett volna.

A jármű önkényes elvételét tekintve vitatta az elvételi szándékot. Hivatkozott arra, miszerint vezetni sem tud, továbbá kétségbe vonta, hogy az elkövetés kellően bizonyított lett volna. Sérelmezte továbbá különös visszaesőkénti minőségének megállapítását is, mivel "ilyen cselekménye sosem volt".

A Legfőbb Ügyészség részletesen indokolt írásbeli nyilatkozatában mindenekelőtt azt fejtette ki, hogy a terhelt a bűnösségének megállapítását a tényálláson keresztül támadta; erre pedig nincs törvényi lehetőség. Egyebekben a jogi minősítést mindkét cselekményt illetően törvényesnek tartotta, részletesen megokolta azt is, miért tekinthető az I. r. terhelt különös visszaesőnek. Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatoknak a hatályukban történő fenntartását indítványozta.

A nyilvános ülésen a terhelt s a védő felmentést kértek, míg az ügyész az átiratnak megfelelő tartalommal szólalt fel.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt részben találta alaposnak.

Egyetértett az ügyészi állásponttal annyiban, hogy az I. r. terhelt a jármű önkényes elvétele kapcsán egyértelműen a jogerős ítéleti tényállás megalapozott, felderített voltát kifogásolta. Ezért ebben a részében az indítvány a törvényben kizárt volt, minthogy a jogerős ítéleti tényállás a Be. 420. § (1) bekezdésének előírása értelmében a felülvizsgálat során kötelezően irányadó.

Ugyanekkor a kiskorú veszélyeztetése kapcsán úgy ítélte meg, hogy a terhelt tartalmilag anyagi jogi szabálysértés miatti [Be. 405. § (1) bekezdés a) pontja] törvénysértő elítélést sérelmezett.