EH 2015.11.B28 Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását az 1978. évi IV. tv. azzal szemben engedte meg, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. Ezzel egyező szabályozást tartalmaz a hatályos Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) is. A fiatal felnőtt - 18 és 21 év közötti - életkori kategóriát az ítélkezési gyakorlat alakított ki, amelyet az eset körülményeitől függően enyhítő körülményként értékel. Ez utóbbinak azonban az életfogytig tartó szabadságvesztés törvényi korlátait tágító hatása (törvényi rendelkezés hiányában) nincs [1978. évi IV. tv. 40. § (3) bek.; Btk. 41. § (1) bek.].

[1] A megyei bíróság a 2002. április 11-én kihirdetett, a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzése folytán 2003. április hó 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, s ezért őt - mint visszaesőt - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 30 évi szabadságvesztés kiállása után bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben arra hivatkozik, hogy a cselekmény elkövetésekor - minthogy a huszonegyedik életévét még nem töltötte be - "fiatal nagykorúnak" számított. Az akkor hatályos Btk., az 1978. évi IV. törvény értelmében pedig fiatal nagykorú esetében a kiszabható szabadságvesztés felső határa 15, illetve halmazati büntetésnél 20 év volt, így az eljárt bíróságok e rendelkezés megszegésével alkalmaztak vele szemben életfogytig tartó fegyházbüntetést. A kiszabott büntetés egyébként is törvénysértően eltúlzott.

[3] A Legfőbb Ügyészség átiratában a megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozta.

[4] A felülvizsgálati indítvány a Kúria álláspontja szerint azonban a törvényben kizárt, a terhelt ugyanis azt a valóságban nem létező büntető anyagi jogi rendelkezés megsértésére alapozta.

[5] Az életkori határokat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 23. §-a, valamint 107. §-a határozta meg akként, hogy gyermekkorú, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik, fiatalkorú pedig aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. A tizennyolcadik életévének betöltését követően bűncselekményt megvalósító elkövetőre tehát a felnőttekre vonatkozó büntető jogszabályok voltak irányadók.

[6] A terhelt terhére rótt - az 1978. évi IV. törvény 166. §-a (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) és d) pontja szerint minősülő - emberölés bűntettére a törvény 10 évtől 15 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását írta elő. Az említett törvény 40. §-ának (3) bekezdése értelmében életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben volt alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Minthogy a terhelt 1979. december 17-én született, a 2000. július 15-i elkövetési időpontot alapul véve a határozatlan tartamú szabadságvesztést kizáró rendelkezés rá már nem vonatkozott, következésképpen esetében az életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor.

[7] Az 1978. évi IV. törvény a "fiatal nagykorú" fogalmát nem ismerte. A fiatal felnőtt - 18 és 21 év közötti - életkori kategóriát az ítélkezési gyakorlat alakította ki, amelyet az eset körülményeitől függően enyhítő körülményként értékelt. A jelen ügyben ezt a tényezőt az eljárt bíróságok vizsgálták is, ám annak a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára, valamint a terhelt többszörös büntetettségére figyelemmel nem tulajdonítottak büntetést mérséklő hatást. Az enyhítő és súlyosító tényezők mérlegelésének sérelmezésén keresztül pedig a büntetés mértéke felülvizsgálat tárgyát egyébként sem képezheti.

[8] Mindezekre tekintettel tehát a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálására nem nyílt lehetőség, ezért a Kúria - a Be. 424. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.

(Kúria Bfv. X. 745/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2015. év június hó 30. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.B.1437/2001/19. számú ítélete, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Bf.IV.2040/2002/4. számú végzése ellen a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasítja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 2002. április 11-én kihirdetett 2.B.1437/2001/19. számú, a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Bf.IV.2040/2002/4.számú végzése folytán 2003. április hó 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, s ezért őt - mint visszaesőt - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 30 évi szabadságvesztés kiállása után bocsátható feltételes szabadságra.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben arra hivatkozik, hogy a cselekmény elkövetésekor - minthogy a huszonegyedik életévét még nem töltötte be - "fiatal nagykorúnak" számított. Az akkor hatályos Btk., az 1978. évi IV. törvény értelmében pedig fiatal nagykorú esetében a kiszabható szabadságvesztés felső határa 15, illetve halmazati büntetésnél 20 év volt, így az eljárt bíróságok e rendelkezés megszegésével alkalmaztak vele szemben életfogytig tartó fegyházbüntetést. A kiszabott büntetés egyébként is törvénysértően eltúlzott.

A Legfőbb Ügyészség a BF.660/2015/2. számú átiratában a megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány a Kúria álláspontja szerint azonban a törvényben kizárt, a terhelt ugyanis azt a valóságban nem létező büntető anyagi jogi rendelkezés megsértésére alapozta.

Az életkori határokat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 23. §-a, valamint 107. §-a határozta meg akként, hogy gyermekkorú, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik, fiatalkorú pedig aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. A tizennyolcadik életévének betöltését követően bűncselekményt megvalósító elkövetőre tehát a felnőttekre vonatkozó büntető jogszabályok voltak irányadók.

A terhelt terhére rótt - az 1978. évi IV. törvény 166. §-a (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) és d) pontja szerint minősülő - emberölés bűntettére a törvény 10 évtől 15 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását írta elő. Az említett törvény 40. §-ának (3) bekezdése értelmében életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben volt alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Minthogy a terhelt 1979. december 17-én született, a 2000. július 15-i elkövetési időpontot alapul véve a határozatlan tartamú szabadságvesztést kizáró rendelkezés rá már nem vonatkozott, következésképpen esetében az életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor.

Az 1978. évi IV. törvény a "fiatal nagykorú" fogalmát nem ismerte. A fiatal felnőtt - 18 és 21 év közötti - életkori kategóriát az ítélkezési gyakorlat alakította ki, amelyet az eset körülményeitől függően enyhítő körülményként értékelt. A jelen ügyben ezt a tényezőt az eljárt bíróságok vizsgálták is, ám annak a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára, valamint a terhelt többszörös bűntettségére figyelemmel nem tulajdonítottak büntetést mérséklő hatást. Az enyhítő és súlyosító tényezők mérlegelésének sérelmezésén keresztül pedig a büntetés mértéke felülvizsgálat tárgyát egyébként sem képezheti.

Mindezekre tekintettel tehát a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálására nem nyílt lehetőség, ezért a Kúria - a Be. 424. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.

A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, míg a felülvizsgálatát a Be. 416. §-a (4) bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának (3) bekezdésén alapszik.

Budapest, 2015. június 30.

Dr. Kónya István s. k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József s. k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s. k. bíró, Dr. Katona Sándor s. k. bíró, dr. Sóós László s. k. bíró

(Kúria Bfv. X. 745/2015.)