2047/B/1991. AB határozat

Balatonlelle Város Önkormányzatának a helyi adókról és a helyi adózás rendjéről alkotott 1/1992. (I. 22.) sz. rendelete III. fejezet 2. pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a Balatonlelle Város Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi adókról és a helyi adózás rendjéről alkotott 1/1992. (I. 22.) sz. rendelet III. fejezet 2. pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Indítványozó álláspontja szerint Balatonlelle Város Önkormányzatának a helyi adókról és a helyi adózás rendjéről szóló 1/1992. (I. 22.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) alkotmányellenes. Az Ör. idegenforgalmi adó fizetési kötelezettséget állapít meg minden olyan magánszemélyre, akinek az önkormányzat illetékességi területén nem lakás céljára szolgáló, üdülésre, pihenésre alkalmas épülete van, ugyanakkor a lakástulajdonosokat 200 m2 alapterületig mentesíti az adófizetési kötelezettség alól. Ezzel alkotmányellenes megkülönböztetést tesz a helyi és a nem helyi lakosok között. Az Ör. csak az üdülőtulajdonnal rendelkező magánszemélyek számára állapít meg adófizetési kötelezettséget, s nem kell idegenforgalmi adót fizetniük az intézményi (szakszervezeti, vállalati, szövetkezeti stb.) üdülők tulajdonosainak. Ez a különbségtétel sérti a szektorsemlegesség, a tulajdoni formák egyenjogúságának az elvét.

II.

Az indítvány alaptalan.

1. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a helyi képviselő-testület a törvény keretei között jogosult megállapítani a helyi adók fajtáit és mértékét. A helyi képviselő-testület adómegállapítási jogának kereteit a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) határozza meg. Az önkormányzatot adómegállapítási joga körében nagy döntési szabadság illeti meg. Dönthet arról, hogy egyáltalán állapít-e meg helyi adót, a törvényben szabályozott helyi adónemek közül melyeket vezet be, a törvényben meghatározott határokon belül megállapítja az adó mértékét, módjában áll az is, hogy a törvényben meghatározott adómentességeken és adókedvezményeken túl további mentességeket, kedvezményeket állapítson meg. A helyi adók szabályozása során azonban nem léphet túl a törvényadta kereteken, nem állapíthat meg a Htv. kogens szabályaitól eltérő rendelkezéseket.

A Htv. 30. § (1) bekezdése az idegenforgalmi adóra vonatkozóan a helyi önkormányzatokra kötelező módon állapítja meg az adókötelezettség és az adóalanyok körét, amikor kimondja:

"Adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt

a) aki nem állandó lakosként tartózkodik az önkormányzat illetékességi területén 48 órát meghaladóan, továbbá

b) akinek az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épülete van, amely nem minősül lakásnak."

Az Ör. 13. §-a megismétli a törvény e rendelkezéseit. Az önkormányzat tehát a Htv.-ben foglaltaknak megfelelő szabályokat alkotott akkor, amikor úgy rendelkezett, hogy az idegenforgalmi adó alanya csak magánszemély lehet és adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt, akinek az önkormányzat működési területén lakásnak nem minősülő üdülés célját szolgáló épülete van.

Az idegenforgalom az állandó lakosság szükségleteit meghaladó közszolgáltatások biztosítását igényli az önkormányzattól. Az idegenforgalmi adó e szolgáltatások terheihez való hozzájárulási kötelezettséget ír elő azok számára, akiknek érdekeit ezek - az önkormányzat számára többletterhet jelentő - szolgáltatások szolgálják. Az adó e rendeltetésére tekintettel döntött úgy a törvényhozó, hogy az idegenforgalmi adókötelezettség az önkormányzat működési területén idegenforgalmi célzattal tartózkodó magánszemélyeket terheli. Intézmények (vállalatok, szakszervezetek stb.) által fenntartott üdülők, illetőleg üdülés céljára hasznosított lakások esetén az idegenforgalmi adókötelezettség nem az üdülőépület, lakás tulajdonosát, hanem az üdülő vendéget terheli.

A településen üdülőtulajdonnal rendelkezők esetén - azt feltételezve, hogy a tulajdonos és hozzátartozói tartósan használják az épületet - nem a személyenként eltöltött napok számát tekinti a törvény az adó alapjának, hanem az épület alapterületét.

Tekintettel arra, hogy az idegenforgalmi adó olyan kötelelezettség, amelynek alanyai a törvény alapján csak magánszemélyek lehetnek, nincs tartalmi összefüggés az Ör.-nek az idegenforgalmi adóra vonatkozó rendelkezései és a tulajdoni formák egyenjogúságának az Alkotmány 9. §-ában megfogalmazott elve között.

2. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján vizsgálta, hogy Balatonllele Város Önkormányzatának Képviselő-testülete az idegenforgalmi adó szabályozása során megsértette-e az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott jogegyenlőség elvét.

Amint azt az Alkotmánybíróság már több határozatában is kifejtette az Alkotmány e rendelkezése csak az azonos szabályozási kör alá vont alanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett különbségtételt tilalmazza, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. A jogegyenlőségnek ugyanazon jogosultság, vagy kötelezettség tekintetében kell fennállnia. Az építményadó és az idegenforgalmi adó a helyi adókon belül két különböző adónemet, különböző szabályozási tárgyat jelent. Az Ör. idegenforgalmi adóra vonatkozó rendelkezései - a tulajdonos állandó lakóhelyétől függetlenül - kiterjednek minden olyan magánszemélyre, akinek az önkormányzat működési területén üdülőépülete van, így az idegenforgalmi adó szabályozásával kapcsolatban - az indítványozó által kifogásolt - az Alkotmány 70/A. §-át sértő alkotmányellenes megkülönböztetés nem állapítható meg. Az Ör. 6. § g) pontja - mely szerint mentes az építményadó alól a lakás, vagy lakóház alapterülete, ha abban a tulajdonos bent lakik, és a tulajdonos állandó lakóhelye Balatonlellén van - az építményadót érintő mentességet határoz meg. Így az idegenforgalmi adótól eltérő, más szabályozási tárgyat, a jogalanyok egy másik körét érintő szabályt állapít meg.

Mindezek alapján nem helytálló az indítványnak az a megállapítása, hogy Balatonlelle város önkormányzatának 1/1992. sz. rendelete az idegenforgalmi adó szabályozása során az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző módon diszkriminál a város állandó lakosai és az üdülők között.

Budapest, 1992. július 10.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró