ÍH 2015.17 PÉNZÜGYI INTÉZMÉNY MEGBÍZÁSI SZERZŐDÉSE AUTÓKERESKEDŐ VÁLLALKOZÁSSAL - MUNKAVÁLLALÓ FELHATALMAZÁSA KÖLCSÖNSZERZŐDÉS KÖTÉSÉRE - ÁLKÉPVISELET

I. A pénzügyi intézmény az autókereskedő vállalkozással kötött megbízási szerződésben érvényesen létesíthet ügyleti képviseleti jogot arra vonatkozóan, hogy az autókereskedő a gépkocsi értékesítésekor az adásvételi szerződés megkötésével egyidőben a vevővel a pénzügyi intézmény nevében kölcsönszerződést is kössön.

II. Az autókereskedés a munkavállalóit hatalmazhatja fel az ügylettel kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére, és miután az ilyen kölcsönszerződést külön jogszabály írásbeli alakhoz köti, az e szerződés megkötésére vonatkozó meghatalmazást is írásba kell foglalni. Az ügyleti képviselő alkalmazottjának szóló írásbeli felhatalmazást tartalmazhatja az érintett munkavállaló munkaköri leírása.

Ha a munkavállaló a munkáltatójától a kölcsönszerződés megkötésére írásbeli felhatalmazással nem rendelkezett, ez esetben érvényes képviseleti jog nélkül tett jognyilatkozatot, így álképviselőnek minősül. Álképviselet esetén a képviselt személy utólag is jóváhagyhatja az álképviselő eljárását, és ez esetben úgy kell tekinteni, mintha az álképviselő szabályszerű meghatalmazással járt volna el.

III. Az írásbeliséghez kötött és képviselő közreműködésével létrejött kölcsönszerződés a képviselő útján eljárt szerződő fél aláírása szempontjából alakilag érvényes, ha a szerződést tartalmazó okiratból kitűnik, hogy a megállapodást ténylegesen aláíró természetes személy nem a saját nevében, hanem az okiratban megjelölt szerződő fél nevében és képviseletében jár el. Nem szükséges, hogy a képviseleti jogosultság keletkezésének láncolata magából a képviselő által kötött szerződést tartalmazó okiratból kitűnjön [régi Ptk. 217. § (1) bekezdés, 219. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, 223. § (1) bekezdés].

Az I. Autó Kft. (a továbbiakban: autókereskedő) és az alperes 2004. augusztus 27. napján együttműködési megállapodást kötött, amelyben az alperes meghatalmazta az autókereskedőt, hogy a nevében és képviseletében kölcsön-, lízing és bérleti szerződéseket kössön. Az autókereskedő a szerződéskötés során kizárólag az alperes által rendelkezésére bocsátott szerződésnyomtatványokat használhatta, eltérő megállapodást nem köthetett, azok tartalmát nem módosíthatta. A megkötendő jogügyletek során a gépjármű-kereskedő képviseletében kizárólag annak külön felhatalmazással rendelkező munkavállalói voltak jogosultak eljárni.

A felperes az autókereskedőnél kiválasztott egy Škoda Fabia Kombi Cool típusú személygépkocsit, majd 2006. június 15-én kitöltötte az alperes által rendszeresített "Finanszírozási kérelem I., II. és III." megnevezésű nyomtatványokat. A "Finanszírozási kérelem I." nyomtatványban a felperes személyi adatai és a vagyoni helyzetére vonatkozó adatok kerültek feltüntetésre, a "Finanszírozási kérelem III." a felperes által megvásárolni kívánt gépjármű adatait rögzítette, a "Finanszírozási kérelem II." pedig a vásárláshoz igényelt kölcsönre vonatkozó főbb feltételeket tartalmazta. Ez utóbbi szerint a gépjármű bruttó vételára 2 050 000 Ft, az önerő 610 000 Ft, a kölcsönösszeg 1 440 000 Ft, a futamidő 72 hónap, a kölcsön törlesztésének havi összege 23 695 Ft, emellett a kölcsön teljes összegének megfizetéséig minden év VI. hó 15. napján, összesen hat alkalommal 100 000 Ft. Rögzítésre került továbbá, hogy a kölcsön deviza alapú, a mértékadó devizanem svájci frank, a konstrukció fajtája havi fix összegű, míg a mértékadó árfolyam 2006. június 8-án 165,85 Ft, az ügyleti kamat 13,97%, a THM 15,96%, az összes törlesztő részlet 2 163 841 Ft. Mindhárom okiratot a felperes saját kezűleg, mint kölcsönvevő aláírta, míg az "eladó, szerződéskötési hely, aláírás" címszó alatt az autókereskedő pecsétje és Ny. Cs. nevű dolgozójának aláírása került feltüntetésre.

A felperes és az alperes 2006. június 16-án "egyedi kölcsönszerződés" elnevezésű HIT2195906. számmal jelölt szerződést kötött a fentebb részletezett gépjármű megvásárlására, amelyben a kölcsön és a felperes által fizetendő önerő összegét, a mértékadó devizanemet, a gépjármű vételárát, továbbá a törlesztő részletek havi összegét a "Finanszíro­-zási kérelem III." megnevezésű okiratban rögzítet­tek­­kel egyezően, míg az összes törlesztő részletet 2 163 870 Ft-ban, a THM-et 14,90%-ban határozták meg. Az egyedi kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdésekre az alperes gépjármű-hitelezésre vonatkozó HIT/2005.06.01. számú üzletszabályzatát tekintették irányadónak, amelynek helyébe utóbb a HITG/2009.08.01. számú gépjármű-hitelezési tevékenységre vonatkozó üzletszabályzat lépett. A kölcsön visszafizetésének biztosítására a felperes és az alperes 2006. június 20-án opciós szerződést, valamint - a kölcsön visszafizetésének elmulasztása esetére - felfüggesztő feltétellel adásvételi szerződést is kötöttek.

Az egyedi kölcsönszerződést a felperes személyesen, saját kezűleg aláírta, az alperes nevében pedig - annak cégbélyegzőjét használva - az autókereskedő munkavállalója, Ny. Cs. írta alá az okiratot. Az opciós és az adásvételi szerződést a felperes ugyancsak saját kezűleg írta alá, a hitelező nevében (megbízottként) pedig szintén Ny. Cs. a kereskedő alkalmazottja látta el aláírásával, az autókereskedő bélyegzőlenyomatát alkalmazva. Az autókereskedő 2012. november 19-én tett nyilatkozta szerint Ny. Cs. teljes körű képviseleti joggal rendelkezett az egyedi kölcsönszerződés megkötése során, és jogosult volt az alperes bélyegzőjének használatára. Az alperes a kölcsönszerződés futamideje alatt folyószámla-egyeztetőket küldött a felperesnek, ebben kimutatta az esedékessé vált, pénzügyileg rendezett és még nem rendezett kötelezettségeket, és közölte az időszakonkénti záróegyenleget. A 2012. május 16-i állapot szerint az összes jóváírás 963 424 Ft-ot, az esedékes tőketartozás 771 930 Ft-ot, a késedelmi kamat 44 Ft-ot, a szerződéskezelés díja 5140 Ft-ot tett ki.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kölcsön-, a vételi jogot alapító és az adásvételi szerződés a Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján érvénytelen, mivel azokat a Ctv. 8. § (1) és (2) bekezdésében, a Pp. 196. § (1) bekezdésében és az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. § (1) bekezdésében írt alakiságok megsértésével kötötték. Hivatkozása szerint a cégjegyzésre kizárólag a cégjegyzékbe bejegyzett személyek jogosultak, a gépjármű-kereskedő szerződéskötés során eljárt alkalmazottja azonban nem volt jogosult az alperes nevében a cégjegyzésre, a kereskedés és az alperesi jogelőd közötti együttműködési megállapodás ilyen képviseleti jogot nem biztosított részére. Kifejtette, a szerződések érvényességéhez azok írásba foglalása szükséges, az alperesi jogelőd nevében eljárt személy cégjegyzési jogosultságának hiányában azonban a szerződések nem tekinthetők írásba foglaltnak, ezért érvénytelenek. További érvénytelenségi okként hivatkozott arra, hogy az autókereskedő nem rendelkezett az ügynöki tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel, alkalmazottja pedig azokkal a szakmai követelményekkel, amelyeket a pénzügyi szolgáltatás közvetítőivel szemben a Hpt. 219/D. §-a megállapít, ezért álláspontja szerint a kölcsönszerződés jogszabályba ütközik. Másodlagosan a kölcsönszerződés azon kitételei érvénytelenségének a megállapítását kérte, miszerint a mértékadó devizanem svájci frank és a szerződés fix devizakonstrukciójú. Kérte továbbá a vételi jogot alapító és az adásvételi szerződés egyes pontjai érvénytelenségének, valamint annak megállapítását, hogy az általános szerződési feltételek nem váltak a kölcsönszerződés részévé. Arra az esetre, ha az ászf. a szerződés részét képezné, annak több pontja érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy azok tisztességtelen szerződési feltételek.