BH 1995.5.271 A másodfokú eljárásban bizonyítottság hiányában való felmentés az elsőfokú ítélet tényállásának a kiegészítése és a helyes ténybeli következtetés útján [Be. 239. § (2) bek. d) pont, 258. § (1) bek. a) pont, 214. § (3) bek. b) pont].

A kerületi bíróság a vádlott bűnösségét a váddal egyezően 1 rb. folytatólagosan elkövetett rongálás bűntettében és 5 rb. rongálás vétségében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 240 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.

Az ítéleti tényállás szerint a vádlott 1992 májusában a lakása előtt, illetve annak a közelében parkoló gépkocsikat több alkalommal sósavval megrongálta, mert azok a nyugalmát zavarták.

Az egyik lakó figyelő szolgálatot szervezett, és az utolsó alkalommal a vádlottat tettenérték, amikor az egyik kocsira sósavat locsolt, és a sósav egy másik kocsira is ráfröccsent, ezáltal kárt okozva. A vádlott az utolsó két cselekményt beismerte, a többit tagadta. Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét a részbeni beismerés, a tetten érő tanúk vallomásai, a vegyész szakértői vélemény és az utolsó cselekmény alapján levont, az elkövetési mód hasonló voltára alapított ténybeli következtetés útján állapította meg.

Védelmi fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta.

A vádlottat az 1. rb. folytatólagosan elkövetett rongálás bűntette és 4 rb. rongálás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a terhére fennmaradó 1 rb. rongálás vétsége vonatkozásában a halmazatra utalás mellőzésével a pénzbüntetés napi tételének számát 100 napra enyhítette, az alábbi indokolással.