A Legfelsőbb Bíróság Bfv.917/2009/5. számú határozata segítségnyújtás elmulasztásának bűntette tárgyában. Bírók: Katona Sándor, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Járásbíróság B.552/2008/13., Szombathelyi Törvényszék Bf.128/2009/8., *Kúria Bfv.917/2009/5.* (BH 2011.4.89)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.917/2009/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. év február hó 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt indított bűnügyben az I. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szombathelyi Városi Bíróság 8.B.552/2008/13. számú ítéletét és a Vas Megyei Bíróság 3.Bf.128/2009/8. számú végzését az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Szombathelyi Városi Bíróság a 2009. február hó 5. napján kihirdetett 8.B.552/2008/13. számú ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 172. § (1) és (3) bek. II. fordulata]. Ezért őt 250 napi tétel (300 forint egynapi tétel összegű), összesen 75.000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint az 1955-ben született I. r. terhelt 1993. február 19. napja óta rendelkezik fegyvertartási engedéllyel. Sportvadász és 1995. óta a K. Vadásztársaság tagja, büntetlen.

Az I. r. terheltnek, mint az S. Kft. képviselőjének 2005. április 11. napjával a Erdészeti Rt. Igazgatósága engedélyezte, hogy a gazdasági társaság használatában lévő 104 hektár nagyságú bekerített vetésterületen vadkár elhárító vadászatot folytasson.

2005. június 14-én 20 óra körül az I. r. terhelt, II. r. terhelt és S. F társaságában az I. r. terhelt tulajdonában lévő gépkocsival a fenti vetésterületre mentek vadászat céljából. A vadászat végeztével az I. község melletti erdőrészt összekötő kavicsos bekötőúton, az ún. dűlőn haladtak a járművel. A bekötőutat keresztező nyiladéknál az úton vaddisznókat láttak átfutni. Az észlelést követően az I. r. terhelt a gépjárművel megállt, mert S. F. vaddisznót kívánt elejteni. S. F. a járműből kiszállt és magához vette a golyós vadászfegyverét. A nyiladék szélén megállva fegyverlámpával bevilágított a nyiladékba és - 21 óra 57 perckor - egy lövést adott le az általa vaddisznónak vélt alakra.

A lövés leadását követően S. F. visszaszállt a gépjármű jobb első ülésére és behajtottak a nyiladékba. Mintegy 40 méter megtétele után a terheltek, valamint S. F. (elítélt) kiszálltak a gépjárműből. Akkor és ott az I. r. terhelt észlelte először - a sértett lábait meglátva -, hogy a lövés embert talált. S. F. ugyanis a célzott lövésével a sértettet találta el. Az I. r. terhelt ekkor felelősségre vonva közölte S. F.-vel, hogy a lövés embert talált. Addigra már S. F. is meglátta a fekvő sértett lábát, és közölte társaival, hogy "Tegyétek, amit tennetek kell!". Ezután mindhárman visszaültek a gépjárműbe és I. r. terhelt a nyiladékból kitolatott anélkül, hogy a sértett sérülését megvizsgálták, és őt elsősegélyben részesítették volna.

A nyiladékból kitolatva a kavicsos úton leparkoltak, cigarettára gyújtottak. Orvosi segítséget nem kértek, a rendőrséget nem értesítették, és ezt követően sem győződtek meg arról, hogy a sértettnek milyen sérülései vannak.

A lövés a sértett jobb oldali halántékcsontját találta el, amelynek következtében a helyszínen elhalálozott. A sértett koponya- és fejsérülései alapján - a laikus számára is - egyértelműen megállapítható volt, hogy életének a megmentésére nincsen reális lehetőség.

Az I. r. terhelt csak 22 óra 29 perckor telefonált az Erdészeti Rt. Igazgatósága hivatásos vadászának, akivel csak annyit közölt, hogy "nagy baj történt". A terheltek a hivatásos vadásszal csak a megérkezésekor, azaz 23 órakor közölték, hogy a S. F. által leadott lövés embert talált. Ezt követően a hivatásos vadász a terhelteket és S. F.-et kikérdezte, majd a sértetthez ment. Észlelte a sérülését, valamint hogy elhalálozott, és ezután értesítette a rendőrséget.

Az I. r. terhelt a cselekményével megszegte a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásáról szóló 79/2004. (V.4.) FVM rendelet 74. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. Aszerint személyi sérülés esetén a sérültet azonnal elsősegélyben kell részesíteni, és haladéktalanul gondoskodni kell orvosi ellátásáról. A vadászlőfegyverrel okozott személyi sérülés esetén elsősegélyt kell nyújtani, és a helyszínt biztosítani kell.

Az I. r. terhelt e jogszabály hatálya alatt állt, ezért azzal a magatartásával, hogy a sértett sérüléseiről meg sem győződött, az orvosi ellátásáról mentő hívásával nem gondoskodott, megszegte a jogszabály idézett rendelkezéseit.

A Szombathelyi Városi Bíróság a B.50/2006/43. számú, illetve a Vas Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Bf.148/2007/12. számú, 2007. november 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével S. F. terheltet 1 rb. halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége, és 1 rb. a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és a segítségnyújtás egyébként is köteles személy által elkövetett bűntette miatt 2 év 8 hónap börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra és 7 év fegyverviseléssel járó vadászati tevékenységtől eltiltásra ítélte.

A bíróság a bizonyítékok értékelése körében (ítélet 8. oldal, 1. bek.) tényként rögzítette, az I. és a II. r. terhelt nem győződött meg arról, hogy a sértettnek milyen sérülése van, hogy egyáltalán él-e még, és ehhez képest mintegy fél órán keresztül semmit sem tettek annak érdekében, hogy részére segítséget nyújtsanak. Ezt követően is csupán a hivatásos vadász értesítésére került sor, akivel a telefonon nem közölték konkrétan, hogy mi történt. Az I. r. terhelt csak a helyszínen mondta el neki, hogy S. F. embert talált el. Ezt követően a hivatásos vadász nézte meg egyedül lámpával a sértettet, és ő tudta ekkor őt azonosítani.

Az elsőfokú bíróság mindezek alapján az I. r. terhelt cselekményét 1 rb. a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdésének II. fordulata szerint minősülő és büntetendő segítségnyújtás elmulasztásának a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett bűntettének minősítette.

Az I. r. terhelt és védője által a bűnösség téves megállapítása miatt, felmentés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Vas Megyei Bíróság a 2009. május hó 26. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozott 3.Bf.128/2009/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy cselekményének minősítése helyesen: a Btk.172.§-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés I. fordulatának 2. tétele szerint minősül.