A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32189/2015/16. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §, 143. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 9. §, 120. §, 127. §] Bíró: Rácz Krisztina

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék K.26589/2006/29., Kúria Kfv.35426/2008/9., Győri Törvényszék K.27150/2012/6., Kúria Kfv.35121/2013/8., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32120/2013/17., 3032/2015. (II. 20.) AB végzés, Kúria Kfv.35646/2014/6. (AVI 2016.2.10), *Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32189/2015/16.*, Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32190/2015/14., Kúria Kfv.35383/2016. (BH 2017.8.280), Kúria Kfv.35353/2016/5., Kúria Kfv.35349/2016/5. (BH 2017.3.104)

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munakügyi Bíróság

32.K.32.189/2015/16.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Jalsovszky Ügyvédi Iroda (cím.; ügyintéző: dr. Jalsovszky Pál ügyvéd) által képviselt felperes. (cím.) felperesnek, a dr. Gyarmati Andrea jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (alperes címe, hivatkozási szám: ...) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (azaz ötvenezer) forint perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 147.100 (azaz száznegyvenhétezer-egyszáz) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 1994. november 15. napján kezdte meg tevékenységét, közösségi adószámmal 2011. február 24. óta rendelkezik. Bejelentett fő tevékenysége: ingatlanforgalmazás, saját tulajdonú ingatlan adásvétele.

A felperes vizsgálatát a Kft1 (a továbbiakban: Kft1.) 2011. május időszaki ellenőrzése tette szükségessé; a vizsgált időszakban 2 db, összesen 178,22 tonna kukorica értékesítéséről (adásvételéről) szóló számlát bocsátott ki az Kft1. felé. A felperes az Kft1. felé kibocsátott számlákon feltüntetett értékesítés árualapját a Kft2-től (a továbbiakban: Kft2.) befogadott 2 db számlával dokumentálta.

A NAV Dél-budapesti Adóigazgatósága ÁFA Ellenőrzési Osztály 1. (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a ... számú megbízólevéllel 2011. május időszakra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le - új eljárásban - általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés megállapításait a ... iktatószámú jegyzőkönyv tartalmazta.

Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként a 2014. november 3. napján kelt ... számú határozatával 2.451.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely összegből 2.336.000 Ft adóhiánynak minősült. Az adóhiány összege után 1.752.000 Ft adóbírság és 696.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte a felperest.

Az elsőfokú adóhatóság a jegyzőkönyvben tételesen, időszakonként és számlakibocsátóként mutatta be a kukorica értékesítése során feltárt számlázási láncolatot {Kft3 -> Kft4. -> Kft2. -> Kft5. -> Kft1" -> Kft6

. -> Kft7 -> Kft8.}, minden egyes cégnél a rendelkezésre álló és a döntések alapjául szolgáló bizonyítékokkal együtt. Széles körű bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes nem saját nevében és érdekében kívánt árut beszerezni, majd azt tovább értékesíteni, hanem a megrendelői javára és érdekében járt el; nem adásvétel történt, hanem ügynöki, közvetítői szolgáltatás nyújtása. A felperesnek nem volt tulajdonosként rendelkezési joga az áru felett. Fentiekre figyelemmel megállapította, hogy a Kft2-től kukoricaértékesítésről befogadott számlák adólevonási jog alapjául szolgáló hiteles bizonylatként nem fogadhatóak el; a felek között gazdasági eseményként nem a számlákon feltüntetett kukoricaértékesítés (adásvétel), hanem közvetítői szolgáltatás, ügynöki nagykereskedelmi tevékenység valósult meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2015. április 13. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában hivatkozott - többek között - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban Áfa tv.) 9.§ (1) bekezdésére, a 119. § (1) bekezdésére, a 120. § a) pontjára, a 127.§ (1) bekezdés a) pontjára, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, a 165. § (2) bekezdésére, valamint a 166. § (1) bekezdésére.

A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását, a megállapított adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlését, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Perköltséget igényelt. Részletesen kifejtett álláspontja szerint az alperes határozata ellentétes az Áfa tv. 9. § (1) bekezdésével, a 10. § b) pontjával, a 27. §, a 120. §, és a régi Ptk. 117. § (2) bekezdésével, továbbá az Art. 1.§ (7) bekezdésével, a 86. § (1) bekezdésével, a 128. § (1) bekezdésével, a 170. § (1) bekezdésével, a 97. § (4) és (6) bekezdéseivel, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 2. § (3) bekezdésével, a 72. § (1) bekezdés ea) és ec) pontjaival, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ával, valamint a közös hozzáadott érték-adó rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa Irányelv) 168., 178., 218., 226., 273. cikkével, valamint a hazai és közösségi joggyakorlattal. Az EUB legfrissebb joggyakorlata (C-159/14.,C-277/14.) alapján hivatkozott arra, hogy az alperes megalapozatlanul tagadta meg az adólevonási jogát, átminősítése sérti az uniós joggyakorlatot. Keresetében a gabonakereskedelmi üzletág jellemzőinek és a saját gabonakereskedelmi tevékenységének bemutatásával előadta, hogy nem rendelkezett sem gabonatárolással alkalmas raktárhelyiséggel, sem szakértő munkaerővel, így a rövid távú (azonnali) gabonakereskedelemben volt érdekelt, melyre figyelemmel profitmaximalizáló céllal, és minimális költségteher mellett vette meg a terményeket, amelyeket 4-6%-os árréssel rövid határidőn belül eladott. Hivatkozott arra is, hogy a szerződéskötés előtt ellenőrizte a szállító működését (cégkivonat, ügyvezető személye, aláírási címpéldány, adószám érvényessége stb.), továbbá a szállító által tett nyilatkozattal is rendelkezett (a szállító felszámolás alatt nem áll, könyvvezetése folyamatos, bevallási kötelezettségeit teljesíti, számlái alakilag és tartalmilag is megfelelőek stb.). Utalt arra is, hogy folyamatos, számítógépes terménymérleg-nyilvántartást vezetett a beszerzéseiről és az értékesítéseiről, melyek bizonyítják, hogy a szokásos üzleti kockázatot felvállalva, saját nevében végzett gabonakereskedelmi tevékenységet. Álláspontja szerint az alperes határozati indokai (közbülső szereplők láncértékesítései) nem alkalmasak a bizonyítékokkal alátámasztott termékértékesítések ügynöki szolgáltatásokká történő átminősítésére; illetve amennyiben a saját nevében, de más javára járt el, úgy akkor is termékértékesítésről kellett a számlát kiállítania a vevő Kft1-nek. Az ügynöki tevékenység ismérveit részletezve kifejtette, hogy azok fennállását az alperes nem bizonyította, illetve az általa felhozott indokok nem alkalmasak a láncértékesítések és az ügynöki szolgáltatások elhatárolására. Hivatkozott az adóhatóság 2000/34. számú tájékoztatójára, valamint az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-259/11. számú ítéletére is, amelyek szerint az ügynöki tevékenység alapvető ismérve a más nevében és más javára történő szolgáltatásnyújtás, az ügynök nem vesz részt a szerződéskötésben, a szerződéskötés előmozdítása érdekében jár el, mely szolgáltatása után ügynöki jutalékot számláz. Esetében azonban a beszállítóval a saját nevében és javára kötött termékértékesítési szerződést, és a továbbértékesítés során is a saját nevében és saját javára kötött szállítási szerződést (halasztott adásvétel) a vevőjével, a Kft1-vel. Álláspontját Személy1 (a továbbiakban: Személy1.) nyilatkozata is alátámasztja, aki azt mondta, hogy nem tudja, hogy a beszállító (Kft2.) kitől szerezte be a kukoricát, mert a beszállító képviselője (Személy2, a továbbiakban: Személy2.) a számlán kitakarta az eladót. Nem hozhatta össze a beszállítóját és a vevőjét, azok nem ismerték egymást. Sérelmezte, hogy az alperes nem jelölte meg, hogy ügynöki szolgáltatás esetén kik között valósult meg ténylegesen a termékértékesítés, ki a tényleges eladó és vevő, úgyszintén a megbízás pontos tartalma sem került rögzítésre, melyek hiányában az Art. 1. § (7) bekezdés alapján a gazdasági eseménynek az adójogi konzekvenciáit nem vonhatja le. Kifogásolta, hogy az ügylet során vételár és nem jutalék került kifizetésre, amelyet az alperes nem vett figyelembe. A fuvarozással kapcsolatban is vitatta az alperes megállapításait, nevezetesen, hogy sem a felperes, sem az Kft1. nem fizetett fuvarköltséget, a termény fuvarozásáról valójában a szlovák Kft7 (a továbbiakban: Kft7.) gondoskodott; és a kukorica egyetlen fuvar eredményeként került a ... telepről a végső, szlovák átvevőkhöz. Az alperes e körben figyelmen kívül hagyta az Áfa tv. 27.§-át és a láncértékesítések alapvető jellemzőit. Az Áfa tv. 9.§ (1) bekezdése, a régi Ptk. és a Kúria Kfv.V.35.194/2013/6. számú ítélete alapján kiemelte, hogy a termékértékesítés fogalma magában foglalja bármely, materiális javak átruházására irányuló ügyletet, amelynek során az egyik fél feljogosítja a másikat, hogy e javakkal úgy rendelkezzék, mintha tulajdonosa lenne. Az Áfa tv. szerinti tulajdonosként való rendelkezés tágabb a polgári jogi tulajdonjog átszállásánál. A birtokba adás tekintetében a .... határozatra utalva azzal érvelt, hogy az áru átvételének lehetősége is átadásnak minősül, ebből következően jogszerűen megszerezte a kukorica birtokát (és egyidejűleg a felette történő tulajdonjogot) azzal, hogy a beszállítóval kötött szerződés 1. 2. 3. pontja alapján a beszállító a rendelkezésére bocsátotta a kukoricát, és biztosította a ... telephelyről történő elszállítási (átvételi) lehetőségét. Ezt követően kötött szerződést az Kft1-vel, akinek lehetővé tette a kukorica elszállítását. Tény, hogy ekkor még nem szállították el, de ez a polgári jogi tulajdonszerzésnek nem feltétele; a tulajdonjog kétségtelenül átszállt az Kft1-re. Az ezt követő további tulajdon- és birtokátruházások azonnalisága nem kérdőjelezi meg a köztes szereplők tulajdonjogát. Álláspontja szerint a beszerzett kukoricával szabadon rendelkezhetett, azt bárkinek szabadon eladhatta, vagyis az Áfa tv. 9. § (1) bekezdés alapján tulajdonosként való rendelkezési jogot szerzett felette. Kifejtette, hogy különösen terhelte felelősség a hibátlan teljesítésért, azaz mind minőségi, mind mennyiségi, mind időbeli szempontból. A láncértékesítéseknél a számos résztvevő egyike fuvaroztat csak, ebben az esetben ő viseli a felelősséget. Erre figyelemmel került kikötésre az alperes által hivatkozott FCA paritás a fuvarozást végző Kft7-val, amely azonban nem teszi az összes köztes értékesítőt ügynökké. A szerződésből eredő felelősségi köröket a felek szabadon határozzák meg, az az az adólevonási jog jogszerűségét nem érinti. Utalt arra is, hogy abból, hogy nem rendelkezett gabonatárolásra alkalmas raktárral nem következik az, hogy a tevékenysége ügynöki jellegű, mivel ez az ismérv a láncértékesítésre is jellemző. Előadta azt is, hogy nincs olyan jogszabályhely, amely előírná a gabonakereskedő részére a megtekintési kötelezettséget, mely ezen túl ésszerűtlen is lenne. Vitatta az adóhatóságnak a Kft4. (a továbbiakban: Kft4.) bankszámlájával kapcsolatos megállapításait is, azt az ügynöki minősítése szempontjából értelmezhetetlennek tartotta (Kft4. működését érintő körülmény). Az adatait zártan kezelt tanú vallomásával kapcsolatban megjegyezte, hogy annak semmilyen relevanciája nincs, konkrétumot nem fogalmaz meg sem vele, sem a beszállítóval kapcsolatban, továbbá a készpénzfizetéssel kapcsolatos nyilatkozata tényszerűen nem igaz, mivel minden esetben átutalással teljesítette a vételárat. Hivatkozott a Kúria KGD.2016.1.számú eseti döntésére, továbbá eljárási szabálysértésként a határozathozatalra nyitva álló határidő túllépésére, az Art. 128.§ (1) bekezdésének megsértésére, amely sérelem megítélése szerint az ügy érdemére is kihatott. Az átminősítésre figyelemmel kiszabott bírság összegét úgyszintén jogszerűtlennek tartotta. A felperes a per folyamán előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta.