A Kúria Kfv.35795/2012/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 243. §, 319. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 29. §, 46. §, 81. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2. §, 59. §, 77. §, 78. §, 132. §] Bírók: Darák Péter, Farkas Attila, Huszárné dr. Oláh Éva, Kurucz Krisztina, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

1) Az adózó döntéseitől függő, be nem következett körülmények jogszerűsége kérdésében nem lehet megalapozott adóhatósági döntést hozni, és azt nem lehet a bíróság által érdemben felülvizsgálni.

2) Meghiúsult ügylet utáni foglaló és előleg hatása az adózás előtti eredményre. 3) Foglaló, előleg és kötbér áfa helyzete.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.795/2012/9.szám

A Kúria a Hock Gyula Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 26. napján kelt 19.K.34.595/2011/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 11. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 19.K.34.595/2011/10. számú ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes, mint vevő és a (a továbbiakban: Kft.), mint eladó 2008. november 21-én kötött egymással előszerződést, melyben arra vállaltak kötelezettséget, hogy 2009. december 31-ig ingatlan adásvételi szerződést fognak kötni. A vételárat 1.500.000.000 forint + általános forgalmi adó, azaz 1.800.000.000 forintban határozták meg azzal, hogy a felperes 30 munkanapon belül átutalással megfizet a vevő részére - a vételárba beszámítandó - 120.000.000 forintot (100.000.000 forint + áfa), foglaló címén. A felperes a fizetési kötelezettségnek eleget tett, és 2008. évben a 100.000.000 forintot az egyéb ráfordítások között mutatta ki, csökkentve az adózás előtti eredményt, továbbá a Kft. által a foglalóról 2008. december 20-án kiállított számla 20.000.000 forint áfa tartalmát a 2008. december havi bevallásában levonható adóként szerepeltette. A felperes tájékoztatta a Kft-t, hogy kölcsönigényét a pénzintézet nem finanszírozza, és 2009. február 19-én elállt az előszerződéstől.

Az elsőfokú adóhatóság 2006-2009. évekre valamennyi adó és költségvetési támogatás adónemben (kivéve tao. 2006. év, áfa 2006., 2007. január, 2008. február-március, 2008. május) ellenőrzést folytatott a felperesnél. A jegyzőkönyvi megállapítás szerint, mivel a felperes nem kapott a Kft-től az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 132.§ (3) bekezdésének megfelelő érvénytelenítő okiratot, a (2) bekezdésnek megfelelően a változás bekövetkezésének bevallási időszakára kellett volna önellenőrzés keretében fizetendő adóként bevallani a 2008. decemberében levonásba helyezett adót.

A revízió adatai alapján az elsőfokú hatóság kijavított határozatában áfa adónemben 20.000.000 forint, tao. adó adónemben 16.068.000 forint, társas vállalkozások különadója adónemben 34.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, mely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. (Tao. adónemben a 2007. évre 38.000 forint, a 2008. évre 30.000 forint-, társas vállalkozások különadója tekintetében a teljes adókülönbözet megállapítására egy egyesületnek adott, vissza nem térítendő adomány miatt került sor.)

Az alperes a 2887754818. számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolása szerint az elvesztett foglaló után az áfa nem igényelhető vissza, mivel nincs olyan termékértékesítés és szolgáltatás nyújtás, melyhez hozzá lehetne kapcsolni a forgalmi adót. Valójában azonban nem is foglalóról, hanem előlegről van szó, amely az Áfa tv. 2.§ a) pontja következtében nem tartozik e törvény hatálya alá. Ebből a szempontból, figyelemmel az Áfa tv. 59.§-ára, nem is releváns, hogy a fizetett összeg előleg, vagy foglaló.

Értékelése szerint az ügylet meghiúsulása esetén az eredeti számlát érvényteleníteni kell, alkalmazandó az Áfa tv. 132.§ (1)-(3) bekezdése, valamint a 77-78.§. Mivel korrekcióra nem került sor, a helyes elszámolást az adóhatóságnak kellett elvégezni a 2008. decemberi időszakra.

A tao. adónemhez tartozóan kifejtette, hogy mivel a felperes ugyan a mérleg fordulónapját követően, de a mérlegkészítés előtt tudomást szerzett az elállásról, a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 15.§ (2) bekezdése és 46.§ (4) bekezdése alapján a foglalót, mint követelés értékvesztését elszámolhatta volna ráfordításként a 2008. évre. Tekintettel azonban arra, hogy a kifizetés az előzőek szerint ténylegesen előlegnek minősül, ez a szabály nem alkalmazható: az előleg csak követelés lehet. Ezért az elsőfokú adóhatóság az adózás előtti eredményt 2008. évre 100.000.000 forinttal megnövelte: ennek adójogi kihatása 16.000.000 forint felperes terhére mutatkozó társasági adó adókülönbözet. Az ügylet tartalmának minősítése kapcsán az adóhatóság hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdésére.

Az adóbírságot az alperes 30%-os mérték alkalmazásával szabta ki. Az értékelt körülmények között nem lett nevesítve az áfa adónemben a felperestől elvárt eljárás.

A felperes keresetében a 120.000.000 forint kifizetés adójogi következményeire kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát.

Az áfa tekintetében egyrészt a szabályozás szimmetriájára hivatkozott, másrészt a korrekcióra vonatkozó megállapításokat kifogásolta, vitatva, hogy önellenőrzésre sor kerülhetett volna. A tao-t érintő megállapításokat azért vitatta, mert foglaló lett kikötve. Ha azonban a kifizetés nem minősülhetne foglalónak, úgy gazdasági tartalma alapján meghiúsulási kötbér volt, melyeknek adójogi természete azonos.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet.

Kifejtette, az Áfa tv. 59.§ (1) és (2) bekezdése szempontjából nem releváns, hogy foglaló vagy előleg volt-e a pénzösszeg, továbbá az Áfa tv. 2.§ a)-c) pontjai értelmében az ügylet meghiúsulása következtében egyik jogcím sem tartozik az Áfa tv. hatálya alá. A számlakibocsátónak nulla forintra történő számlahelyesbítést kellett volna végrehajtani, ennek elmaradása miatt a felperes jognyilatkozat pótlása iránti pert indíthat. Ha ezt nem kezdeményezi, úgy nem marad más megoldás, mint az önrevízió. Az álláspont elfogadása esetén tehát a felperes nem jogkövető magatartása (végre nem hajtott korrekció), vagy saját felróható magatartása (nem indít pert a jognyilatkozat pótlására), adóelőnyt jelentene számára. Ez pedig, figyelemmel az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezésre, a józan ésszel és a közjóval lenne ellentétes.