A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21229/2017/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, (1) bek.] Bírók: Istenes Attila, Kisbán Tamás, Kovaliczky Ágota

Fővárosi Ítélőtábla

32.Pf.21.229/2017/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró felperes neve (felperes címe) felperesnek - Gaal és Szabó Ügyvédi Iroda (címe., ügyintéző ügyvéd. dr. Gaal Szabolcs) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. június 13. napján kelt 65.P.25.490/2013/116. számú ítélete ellen az alperes részéről 118. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és azt állapítja meg, hogy az alperes megsértette a felperes magán- és családi élet zavartalanságához fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2012. szeptember és október hónapokban nem biztosította a kiskorú gyermekével való kapcsolattartását, továbbá ezt követően 2013, 2014, 2015 és 2016. év folyamán nem volt együttműködő a felperes kapcsolattartási joga gyakorlása során;

továbbá megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy a gyermek óvodája, iskolája pedagógusainak azt a felhívást adta, hogy ne tájékoztassák a felperest gyermeke egészségügyi állapotáról, óvodai, iskolai előmenetelével kapcsolatos információkról, a gyermek tartózkodási helyéről, és nem biztosította a felperesi anya részére a gyermek hivatalos dokumentumait.

Az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás összegét 200.000 (kétszázezer) forintra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5.000 (ötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 16.000 (tizenhatezer) forint fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 32.000 (harminckétezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint a peres felek 2008. május 30-án kötöttek házasságot, 2009. április 30-án kislányuk született. A felperes a szülési szabadság lejártát követően ismét munkába állt, a gyermeket nagyszülői segítséggel az alperes gondozta, aki korábbi munkáltatójával távmunka végzésére kötött megbízási szerződést. A felperes 2010. májusában a gyermekkel szüleihez költözött és a házasság felbontását kezdeményezte a bíróságnál. Munkáltatója 2011-2012 év telén a felperest másfél hónapos kínai munkavégzésre kérte fel.

A felek házasságát a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2012. április 13-án kelt 6.P.106.505/2010/71. számú ítéletével felbontotta. Közös gyermeküket az alperes nevelésében és gondozásában helyezte el. A felperes, aki időközben szüleitől önálló lakásba költözött 2012. március 17-én közös gyermeküket az alperes gondozásába adta. A per során a bíróság a 2011. március 28-án kelt 6. sorszámú végzésével az apa kapcsolattartását, majd az elsőfokú ítélettel egy időben 70-II. számú végzésével az anya kapcsolattartását szabályozta. A felperes 2012. májusában ismeretlen helyre távozott, csak 2012. szeptemberében jelentkezett ismét kapcsolattartásra. Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság 54.Pf.635.120/2012/23. sorszámú, 2013. január 21-én kelt ítéletével helybenhagyta azzal, hogy az anya kapcsolattartási jogát az elsőfokú ítéletnél szélesebb körben tette lehetővé.

Már a per során is számtalan konfliktus adódott a gyermek kapcsolattartásával összefüggésben, amelyek a jogerős ítéletet követően sem szűntek meg. Jelen per felperese számos alkalommal fordult a gyámhivatalhoz annak megállapítása érdekében, hogy egyes kapcsolattartások az alperes önhibájából hiúsultak meg, kérte azok pótlását elrendelni. A gyámhivatal sok kérelmet formai okból utasított el, vagy pedig azért mert a felperes nem pontosan a bírósági döntéseknek megfelelő időben kívánta gyakorolni jogait. Több határozat azonban az alperest marasztalta. A felek, valamint az alperes és a felperesek szülei között is olykor tettlegességig fajuló konfliktusok voltak kifejezetten a kapcsolattartással, annak megvalósítási módjával összefüggésben. A gyermek átadása, átvétele miatt támadt problémák rendezéséhez a felperes gyakran rendőri segítséget is kért.

A felperes 2013. október 14-én benyújtott keresetében a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt terjesztett elő keresetet. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.P.104.699/2013/196. sorszámú 2015. december 15-én kelt ítéletével ennek a kereseti kérelemnek annyiban adott helyt, hogy az időközben iskolai tanulmányokat megkezdett gyermek átadás-átvételének helyeként az apa lakóhelyéül szolgáló épület kapuját határozta meg, kivéve a folyamatos kapcsolattartás páratlan csütörtök reggelét, amikor az anya 7:45 órára az iskolába köteles a gyermeket elvinni. Ekkor az apa köteles a megjelenéstől tartózkodni.

Mind a gyámhatósági eljárások során született döntések, mind a felek között a gyermek sorsát érintő bírósági ítéletek hangsúlyosan hívták fel a felek figyelmét arra, hogy a gyermekkel való kapcsolattartás során együttműködésre kötelesek.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság személyiségi jogsértésként állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a családi élet zavartalanságához fűződő és a családi élethez való jogát. Több időpontot jelölt meg 2012., 2013., 2014. évektől dátum szerint, mely alkalmakkor a kapcsolattartás az alperes magatartása miatt meghiúsult és pótlásra sem került.

Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a felperesnek különféle intézmények előtti negatív színben feltüntetésével, lejáratásával becsületét, emberi méltóságát sértette meg az alperes, e körben az alperes zaklató magatartását is kérte megállapítani. Sérelmezte, hogy az alperes elzárta a gyermekre vonatkozó egészségügyi és nevelésével kapcsolatos információktól, a gyermek okirataitól. A felperes eltérő nyilatkozatait értékelve azt rögzítette, hogy összesen 800.000 forint kártérítési igényt terjesztett elő.

Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, elégtételadásként az elmaradt kapcsolattartások pótlását, továbbá kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 800.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

Keresetét az elsőfokú eljárás során többször pontosította, módosította.

Az elsőfokú bíróság ítéletében részletes történeti tényállást vett fel, tételesen rögzítve, hogy a felek között milyen eljárások voltak és vannak folyamatban. Mikor milyen körülmények között hiúsultak meg egyes kapcsolattartások, milyen hatósági intézkedések történtek. Azt is rögzítette részletesen, hogy jelen per során a felperes hogyan, miként változtatta meg a keresetét.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Sérelmezte, hogy a kapcsolattartással összefüggésben keletkezett iratokat a felperes csak hiányosan csatolta.

A 2012. augusztusi kapcsolattartások vonatkozásában arra hivatkozott, hogy május és szeptember között ismeretlen helyen, a Kínai Népköztársaságban tartózkodott a felperes, körözés volt ellene, csak 2012 szeptemberében jelentkezett a gyermekért, tehát maga mulasztotta el közel 6 hónapon keresztül kapcsolattartást. Részletesen rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperes által konkrétan megjelölt időpontokban milyen oknál fogva állította, hogy a kapcsolattartások során önhibája nem merült fel és azon védekezését is, hogy a csatolt gyámhivatali határozatok sem támasztják alá, hogy az alperes ne biztosította volna a kapcsolattartási jogot a felperesnek.