A Debreceni Ítélőtábla Pf.20583/2007/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §, 344. §, 348. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §] Bírók: Csiki Péter, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II. 20.583/2007/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Móra Szabolcs ügyvéd (4400 Nyíregyháza, Iskola u. 3. szám) által képviselt I.rendű felperes neve (... alatti lakos) I. rendű és II. rendű felperes neve ugyanottani lakos II. rendű felpereseknek, a Dr. Vasas József ügyvéd (4400 Nyíregyháza, Vízi u. 7. fsz. 5.) által képviselt ... Község Önkormányzata (....) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1. P. 21 272/2006/31. számú ítélete ellen az alperes által 32. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja és az alperes marasztalásának tőkeösszegét az I. rendű felperes javára 565 500 (Ötszázhatvanötezer-ötszáz) forintra, a II. rendű felperes javára 1 632 324 (Egymillió-hatszázharminckettőezer-háromszázhuszonnégy) forintra leszállítja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 72 000 (Hetvenkettőezer) forint, a II. rendű felperest, hogy 18 000 (Tizennyolcezer) forint, mindkét esetben az általános forgalmi adót is magában foglaló együttes első-és másodfokú perköltséget 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek.

Kötelezi az I. rendű felperest 85 170 (Nyolcvanötezer-egyszázhetven) forint kereseti, és 22 620 (Huszonkettőezer-hatszázhúsz) forint fellebbezési, a II. rendű felperest 18 520 (Tizennyolcezer-ötszázhúsz) forint kereseti és 5 290 (Ötezer-kettőszázkilencven) forint fellebbezési illeték megfizetésére külön felhívásra az állam javára.

A II. rendű felperest mentesíti nem vagyoni kárigényének a pervesztességgel arányos illeték megfizetése alól.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

2005. április 4-én délelőtt a ...-...-pusztára vezető utat sűrű füst borította el, mert az alperes alkalmazásában állt, az út mentét takarító két közmunkás saját elhatározásból az összegyűjtött avart, szemetet meggyújtotta. Ezen az útszakaszon közlekedtek a felperesek, az I. rendű felperes tulajdonát képező, a II. rendű felperes vezette személygépkocsival. A II. rendű felperes, hogy a füstben haladó, a kerékpárjáról leszállni készült kerékpárost kikerülje, áttért a menetirány szerinti baloldali sávba és összeütközött az ott szembejövő gépkocsival.

Az ütközés következtében a gépkocsi totálkáros lett, a káreseménykori értéke 2 185 000 Ft volt, a roncs értéke 300 000 Ft. A balesetben a II. rendű felperes maradandó egészségkárosodást szenvedett, 67 %-ban munkaképesség-csökkent, a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése 40 %, állapota végleges. A II. rendű felperesnél a sérüléssel összefüggésben jelenleg a bal alsó végtag csökkent terhelhetősége, a csípőizület mozgáskorlátozottsága, a csípő-és térdizület fájdalmassága, közepes fokú járásnehezítettség észlelhető. Életvitele a baleset maradványtünetei miatt közepes fokban elnehezült, nagyobb távolságot gyalogolni nem képes, hosszas állásra, fizikai munka végzésére nem alkalmas, lépcsőzni csak nehezen képes. Nehezebb kerti, mezőgazdasági munkák ellátására nem képes, illetve nem tud létrázni, és ez a kertművelésben és egyes házimunkák elvégzésében is gátolja. Tömegközlekedési eszköz igénybevételére a sérülései miatt véglegesen képtelenné vált. Fizikai és életmódbeli változásait lelkileg feldolgozni nem tudta, ez lelkileg megterheli, érzelmileg, hangulatilag labilissá teszi, szorongásos készenléte intenzívebb. Mindez kihatással van szociális kapcsolatára, stressz-tűrésére, konfliktuskezelésére, lelki terhelhetősége csökkent. Életminősége alkalmazkodási képességének labilissá válása, csökkent lelki terhelhetősége folytán romlott, sérültnek tekinthető.

Az I. rendű felperes módosított keresetében 1 885 000 Ft vagyoni, a II. rendű felperes 441 000 Ft vagyoni, és 4 millió Ft nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összegeknek 2005. április 4-től járó törvényes kamata és perköltség megfizetésére kérték kötelezni az alperest a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján.

Az alperes a keresetet jogalapjában kérte elutasítani, a vagyoni károk összegét nem vitatta, a II. rendű felperes nem vagyoni kárigényének összegszerűségét túlzott mértékűnek ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 942 500 Ft tőkét, míg a II. rendű felperesnek 2 220 540 Ft tőkét és ezen összegeknek 2005. április 4-től a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát kártérítés jogcímén, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította és úgy határozott, hogy a peres felek a saját perköltségüket maguk viselik. A felpereseket mentesítette a pervesztességükkel arányos illeték megfizetése alól.

Az elsőfokú bíróság nem osztotta az alperes azon védekezését, hogy a károkozás nincs összefüggésben a munkaviszonnyal, mert a közhasznú munkások önhatalmúlag, a munkáltatói utasítástól eltérve gyújtottak tüzet, illetve, hogy a baleset és az avarégetés között nincs okozati összefüggés, az kizárólag a II. rendű felperes magatartása miatt következett be. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a közhasznú munkások és az alperesek között munkaviszony állt fenn, az alkalmazottak nem az adott helyzetben elvárhatóan jártak el azzal, hogy az avart meggyújtották, a büntetőbíróság is jogerősen bűnösnek mondta ki őket egyrendbeli maradandó fogyatékosságot eredményező közlekedésbiztonsága elleni, gondatlanságból elkövetett vétségben. Ezért az alperes a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alkalmazottak magatartásával okozati összefüggésben álló felperesi károkért helytállni köteles.

A szabálysértési hatóságnak a II. rendű felperes terhén a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértést jogerősen megállapító határozata és a perben beszerzett műszaki szakértői vélemény alapján a balesetben 50 %-os arányban a II. rendű felperes vétkes közrehatását állapította meg, mert nem a füsttel borított útszakasz által megkövetelt módon vezette a gépkocsit, a baleset elkerülésére több lehetősége is lett volna. Ezért a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdését és a PK. 36. számú állásfoglalást felhívva megállapította, hogy a II. rendű felperes jogellenes és felróható magatartásának következményeit az I. és II. rendű felperesek ilyen arányban maguk kötelesek viselni, s az alperest a felperesek elismert vagyoni kárai 50 %-ának megfizetésére kötelezte.

Kifejtette, hogy a II. rendű felperesnek az orvos-szakértői véleményekkel is megerősített testi és lelki sérüléseire tekintettel az általa előterjesztett nem vagyoni kárigény összegszerűsége nem tekinthető eltúlzottnak. A II. rendű felperes 50 %-os közrehatását is figyelembe véve az eset összes körülményei alapján úgy ítélte meg, hogy 2 millió Ft az a nem vagyoni kárösszeg, amely a II. rendű felperest ért nem vagyoni hátrány enyhítésére alkalmas, figyelemmel a kialakult bírói gyakorlatra is.