BH 2000.10.466 A munkamegosztás alkalmazása nem mentesíti a munkavállalókat kötelezettségeik teljesítése alól. Bármely munkafeladatnak munkáltatói utasítás nélkül történő átadása fenntartja az átadó munkavállaló felelősségét. A munkavállalóknak e felelősségével kapcsolatos lényeges kötelezettségszegése jogszerűvé teszi a rendkívüli felmondást [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 104. § (1) bek.].

A felperesek portásként álltak az alperes alkalmazásában. Az alperes 1998. január 5-én számlaadási kötelezettség elmulasztása miatt a felperesek munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette.

A felperesek a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetükben az alperes intézkedése jogellenességének kimondását, munkaviszonyuk helyreállítását és elmaradt munkabért kértek.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek munkaviszonyát helyreállította, és az elmaradt munkabérekben az alperest marasztalta.

Az elsőfokú bíróság alperes intézkedéseit azért találta jogellenesnek, mert a bizonyítási eljárás eredménye alapján nem nyert bizonyítást, hogy a felperesek (személy szerint) a nyugtaadási kötelezettségüket elmulasztották. Okszerűtlennek azért tekintette a rendkívüli felmondásokat, mert az alperes azoknak, akik elismerték a kötelezettségszegést, nem szüntette meg a munkaviszonyát, a felpereseknek pedig, akik ezt tagadták, megszüntette. Emiatt a munkaügyi bíróság az Mt. 100. §-ának (1) bekezdését alkalmazta az alperes terhére.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a keresetek elutasítását kérte.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A megyei bíróság álláspontja szerint nem annak van jelentősége, hogy a felperesek munkamegosztás szerint dolgoztak, hanem annak, hogy a perben szereplő recepciós íveken az ő aláírásuk szerepel, továbbá tudatában voltak a nyugtaadási kötelezettségüknek. A munkamegosztás alkalmazása nem mentesíti őket a kötelezettségteljesítés alól. Bármely munkafeladat átadása (munkáltatói utasítás nélkül) megalapozza az (átadó) munkavállaló felelősségét. Ezért a másodfokú bíróság a felperesek kötelezettségszegését bizonyítottnak, az alperes rendkívüli felmondásait jogszerűnek fogadta el.

A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése iránt benyújtott felülvizsgálati kérelmükben a felperesek "a jogszabályoknak megfelelő határozat" meghozatalát kérték. Álláspontjuk szerint az alperes nem tudta bizonyítani a számlaadási kötelezettség elmulasztását, e vonatkozásban az ítélet a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésébe, az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésébe ütközik. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy a munkaköri leírásokat az alperes nem adta át részükre, és "szóbeli utasítgatásokkal" szervezte a munkát. A másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ába ütköző mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek egymást jogellenesen helyettesítették. Sérelmezték az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének megsértését és a további munkavállalók munkaviszonya megszüntetésének mellőzését.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.