BH 2005.3.88 I. Törvénysértő az a másodfokú határozat, amely - a csalás bűntette miatt első fokon elítélt terheltek javára - nem alkalmazta az elbírálás idején hatályban levő enyhébb büntetőjogi szabályokat [Btk. 2. §, 318. §; Be. 405. § (1) bek. b) pont, 425. § (1) bek. a) pont].

II. Az üzletszerűség megállapításának feltételei csalásnál [Btk. 137. § 9. pont, 318. §].

A V.-i Városi Bíróság a 2001. május 2-án meghozott ítéletével T. Gy. I. r. terheltet jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, 2 rendbeli nagyobb kárt okozó, üzletszerűen megvalósított csalás bűntettében és 1 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettében, T.-né H. J. II. r. terheltet pedig jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, társtettesként megvalósított csalás bűntettében, csalás bűntettében és 2 rendbeli nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezekért a cselekményekért - halmazati büntetésként - az I. és II. r. terheltet egyaránt 1 év 10 hónap börtönbüntetésre, továbbá 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte a terhelteket az okozott kár, az eljárási illeték, valamint a bűnügyi költség megfizetésére is.

A megállapított tényállás rögzíti, hogy a büntetlen előéletű I. és II. rendű terhelt az 1995. augusztus 30-án megvalósított csalási cselekménnyel F. K. sértettnek 1 100 000 forint - meg nem térült - kárt okozott. 1995. év elején, közelebbről meg határozható időpontban elkövetett cselekményükkel Z. Cs. sértettet 300 000 forinttal károsították meg, a kár nem térült meg. I. T. sértettet a terheltek által 1995 szeptemberében véghezvitt cselekmény folytán 70 000 forint kár érte, amelyet a vádirat benyújtását követően megtérítettek. A terheltek 1995. október 13-i cselekménye következtében B. G. sértettnél 300 000 forint kár keletkezett, amely részben megtérült. A II. rendű terhelt 1995. december elején megvalósított cselekménye folytán R.-né B. I. sértett 30 000 forint kárt szenvedett, a kár a vádirat benyújtása után megtérült.

A városi bíróság az elkövetés időpontjában hatályban lévő büntető anyagi jogi szabályokat alkalmazva, a terheltek cselekményét a Btk. 318. §-a (6) bekezdésének b) pontja, (5) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdésének b) pontja szerint minősítette.

A kijelölés folytán másodfokon eljáró megyei bíróság a 2003. november 27-én tartott tanácsülésen meghozott ítéletével - azon túlmenően, hogy a bűnügyi zárlatot mellőzte - az I. és II. r. terhelt jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntetteként és 2 rendbeli nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntetteként értékelt cselekményét társtettesként végrehajtottnak minősítette, a II. rendű terhelt esetében az érték megjelölést kárra helyesbítette, egyebekben pedig mindkét terheltet érintően az ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen - védője útján - az I. és II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt eljárási szabálysértésre hivatkozva. Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság - jóllehet az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjától két és fél év telt el, amely alatt a személyi körülményeikben változás állt be - nem nyilvános ülést, hanem tanácsülést tartott, s erről értesítést sem kaptak.

A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a terheltek indítványát törvényben kizártnak tartotta, ugyanakkor a terheltek javára a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapozottan felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

Álláspontja szerint ugyanis az eljárt bíróságoknak a Btk. 2. §-ára tekintettel az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezéseket kellett volna alkalmazniuk, mivel a jelentős kár alsó határa 1997. szeptember 15. napjával kétmillió forintra emelkedett (amelynek folytán az 1. pont alatti cselekménynél a törvényi büntetési tétel enyhébbé vált), a másodfokú eljárás időpontjában pedig a büntetés kiszabására vonatkozó általános részi rendelkezések is jelentősen enyhültek. A 2. pont alatti - Z. Cs. sérelmére elkövetett - cselekmény kapcsán mindemellett az üzletszerűség ismérvei sem tűnnek megállapíthatónak. A cselekmények törvénysértő minősítése törvénysértően súlyos büntetés kiszabásához vezetett.

A Legfőbb Ügyészség érvelése szerint az adott ügyben a fellebbezéseket nyilvános ülésen kellett volna elbírálni, s eljárási - bár nem feltétlen hatályon kívül helyezést jelentő - hiba az is, hogy a tanácsülésen történő elbírálásról a másodfokú bíróság a terhelteket és védőjüket nem értesítette. Mindezekre tekintettel a Legfőbb Ügyészség a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.