A Győri Ítélőtábla Pf.20215/2011/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 1. §, 355. §] Bírók: Ábrahám Éva, Szalay Róbert, Vass Mária

A Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.215/2011/4.szám

A Győri Ítélőtábla dr.Pongrácz Krisztina ügyvéd és dr.Szűcs Péter ügyvéd által képviselt II.r. és III.r. felpereseknek dr.Vass Gellért ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében jogtanácsos által képviselt ... beavatkozott - a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2011.évi április hó 6.napján 3.P.20.782/2010/15.szám alatt hozott részítélet ellen a felperesek részéről 19.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja.

Köteles a II-III.r. felperes 15 napon belül egyetemlegesen megfizetni az alperes részére 50.000 (ötvenezer) forint, az alperesi beavatkozó részére 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A II. és III.r. felperesek a részítélettel elbírált körben módosított keresetükben egyetemlegesen kérték kötelezni az alperest az 1-10.sorszám alatt tételesen megjelölt, vagyoni káruk megfizetésére.

Ezzel kapcsolatban előadták, hogy alperes elvette a II-III.r. felperes esélyét attól, hogy a terhesség megszakításról a jogszabály által lehetővé tett időn belül dönthessenek, így a vagyoni kártérítési igények egyrészt a gyermek teljes felnevelési költségei, másrészt a sérültségéből, egészségkárosodásából eredő többlet költségek vonatkozásában merülnek fel.

Az 1-10.tétel alatt megjelölt kártérítési igények alap nevelési és ellátási költségek, a gyermek felnevelésével, iskoláztatásával, ruháztatásával, ellátásával és minden napjaival felmerülő költségek.

Ezek jellegüknél fogva nem kötődnek a genetikai ártalom és ebből származó állapot tényéhez, hanem attól teljesen függetlenek és egy egészséges gyermeknél is felmerülnek. Azért merültek fel, mert "A"" nevű gyermekük megszületett, önrendelkezési joguk alperes általi megsértése okán. Hangsúlyozták, hogy az 1/2008.számú PJE értelmében genetikai ártalommal született gyermek saját jogát nem követelhet kártérítést. A meg nem születés esélyének elvétele miatt azonban a II-III.r. felperes álláspontja szerint az ő genetikai ártalma miatti igénye mintegy "áttelepül" a II-III.r. felperesre, mint szülőkre.

Az alperes a módosított kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a jogerős közbenső ítélet nem a II-III.r. felperes önrendelkezési jogának megsértésében határozta meg az alperes jogellenes és felróható magatartásának miben létét, hanem abban, az alperes nem tudta igazolni azt, hogy az UH vizsgálatok során a tőle elvárható gondossággal járt el, továbbá a tájékoztatási kötelezettséget megsértette. Megítélése szerint az egészséges élve születés, illetve a fogyatékosság között jelentkező életminőség különbség nem vezethető vissza orvosi mulasztásra. Ezért a felperesek az 1/2008.PJE határozatot helytelenül értelmezik.

Előadta nem bizonyított, hogy a magzat fogyatékosságának feltárása esetén a terhesség megszakítására valóban sor kerülhetett volna.

Az alperesi beavatkozó is kérte a módosított kereset elutasítását arra hivatkozással, hogy a gyermek létezése nem tekinthető kárnak. Az általános társadalmi felfogástól teljesen idegen azon felperesi hivatkozás, amely szerint a felperesek számára gyermekük létezése csupán kárt jelent.

Az elsőfokú bíróság részítéletében a II-III.r. felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 100.000 forint, míg az alperesi beavatkozó részére 50.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a kereseti illetéket az állam viseli.

Részítéletének jogi indokolása szerint a perben eldöntendő kérdés az volt, amennyiben a genetikai ártalommal született gyermek saját jogán nem követelhet kártérítési igényt a meg nem születés esélyének elvétele miatt, az ő genetikai ártalma miatti igénye "áttelepül" a II-III.r. felperesre, mint szülőkre. Igényelhetik-e a szülők egy egészséges gyermeknél is felmerülő alap nevelési, gondozási költségeket, amelyek azért merültek fel, mert "A"" nevű gyermekük egyáltalán megszületett, önrendelkezési joguk alperes általi megsértése okán. Az 1/2008.PJE indokolása szerint a polgári jogi kárfelelősség kizárólag a szülők és az egészségügyi intézmény vonatkozásában érvényesülhet. A szülők vonatkozásában érhető tetten a személyiségi jogot sértő orvosi magatartás: a magzati károsodás felismerését meghiúsító, felróható orvosi mulasztás és a terhesség megszakítás lehetőségére vonatkozó tájékoztatás elmaradása. A szülőknek a fogyatékosan megszületett gyermek léte miatt megnehezült élete jelenti polgári jogi értelemben azt a vagyoni és nem vagyoni kárt, amely pénzben kifejezve az orvosi mulasztás folytán az egészségügyi intézményre hárítható.

Álláspontja szerint egy egészséges gyermek megszületése jogi értelemben kárnak nem minősíthető. A perbeli esetben abból kell kiindulni, hogy a szülők akartak gyermeket, családtervezési szándékuk nyilvánvalóan egészséges gyermek születésére irányult, akinek az eltartását, nevelését, gondozását családtervezési döntésük meghozatala során vállalták. Káruk tehát e vállalásukhoz képest bekövetkezett hátrányokhoz igazodik, vagyis az alperes felelősségi körébe azok a többletterhek, gondozási, nevelési és tartási többletköltségek tartoznak, amelyek a tervezett és akart egészséges, de a természetnél fogva fogyatékosan született gyermek tartásának különbözeteként jelenhet meg.

Kár hiányában pedig az alperes felelőssége a 4/F/1. alatti keresetpontosítás alatt megjelölt, a petitumban tételesen felsorolt igényekért nem áll fenn.

Ezen döntésből következően a részítélettel elutasított kereseti kérelmek tekintetében az elévülési kifogással, illetve kárenyhítési kötelezettség megsértésének kérdésével érdemben nem foglalkozott.

A részítélet ellen a II-III.r. felperesek módosított fellebbezésükben az elsőfokú részítélet hatályon kívül helyezését kérték, arra hivatkozással, hogy az összegszerűség tekintetében teljes körű bizonyítási eljárás lefolytatására kerülhessen sor.

Módosított fellebbezésüknek indokolása szerint az elsőfokú bíróság részítélet jogszabálysértő és téves jogelméleti következtetéseken alapszik.

Sérelmezték, hogy az elsőfokú részítélet indokolásában a Pécsi Ítélőtábla 1/2006 /VI.02/számú kollégiumi véleményére hivatkozik, ugyanakkor ez nem minősül jogszabálynak és a jogalkalmazás során kötőerővel nem bír.

Álláspontjuk szerint a jogvita eldöntésénél az alkotmány, az 1992.évi LXXIX.tv. valamint a Ptk.rendelkezései, illetve az 1/2008. jogegységi döntés az irányadó.

Vitatták a megyei bíróság azon álláspontját, hogy "kár" jogi értelemben nem áll fenn. A meghivatkozott jogegységi döntés alapján a kár definíciója nem azonos az elsőfokú bíróság által megfogalmazottakkal. Az a klauzula, mely szerint a genetikai, teratológiai ártalommal született gyermek saját jogán nem igényelhet kártérítést, a polgári jog szabályai szerint abból a jogelvből táplálkozik, hogy az emberi lét függetlenül annak fogyatékos vagy egészséges voltától, nem tekinthető kárnak. Így szükséges a kár fogalmának definiálása. A kár fogalma a polgári jogban egy olyan, a korábbiakhoz képest hátrányosan megváltozott állapotot jelent, melyet másnak a jogellenes magatartása idézett elő. A kár megállapítása tehát mindig viszonyítás kérdése.