A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21038/2019/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:535. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.038/2019/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla az Ikanov Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Ikanov Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Parádi Viktor ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2019. október 10. napján meghozott, 39.P.21.723/2018/38. számú közbenső ítélete ellen, az alperes részéről 39. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A felperes 2016. február 27-én a Google-Calendar rendszeren keresztül lefoglalta G. N. számára a ... lajstromjelű, ... típusú egymotoros repülőgépet, amelynek az alperes az üzemben tartója. Másnap, 2016. február 28-án a "B"-i Repülőtéren B. L., a repülőtér ügyeletese G. N.-nak adta át a gépet, akit a repülési terv parancsnokként tüntetett fel. A felszállás előtt a felperes is, aki repülőgép vezető oktató, beszállt a repülőgépbe. A gépben G. N. a bal oldali, a felperes pedig a jobb oldali ülésben foglalt helyet. A felszállás előtt B. L. G. N.-nak adta meg a "légcsavar szabad" jelzést, a felszállás után pedig többször is G. N. jelentkezett be parancsnokként a ... Légiforgalmi Szolgáltató Zrt-nél. A repülőgép a "C" Tájvédelmi Körzet területén lezuhant, miután behaladt egy felhőbe, és előbb az erdő lombkorona szintjébe, majd egy fa törzsébe csapódott. G. N. meghalt a balesetben, a felperes pedig súlyos sérüléseket szenvedett el. A baleset miatt indult nyomozást a rendőrség megszüntette a gyanúsított halála miatt. A nyomozás során beszerzett igazságügyi légiközlekedési szakértői vélemény szerint az volt a baleset oka, hogy a légijármű parancsnoka nem a jogszabályi követelményeknek megfelelően tervezte meg és hajtotta végre a repülést, továbbá szakszerűtlen és hibás döntéseket hozott.

[2] A felperes a balesettel okozati összefügésben keletkezett kárainak a megtérítése és sérelemdíj megfizetése iránt terjesztett elő keresetet. Állította, hogy a repülés során utasként tartózkodott a repülőgépen, amelynek parancsnoka és vezetője G. N. volt, aki érvényes jogosultsággal rendelkezett a gép vezetésére. Hivatkozott arra, hogy az alperes a repülőgép üzemben tartójaként a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályok szerint felel a balesetből eredő káraiért, a felelősség alól pedig nem tudja kimenteni magát.

[3] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Álláspontja szerint oktatás volt annak a repülésnek a célja, amelynek során a repülőgép lezuhant. Állította, hogy a felperes nem utasként, hanem oktatóként tartózkodott a repülőgépen, ezért ő minősült a gép parancsnokának. Előadta, hogy G. N.-nak nem volt jogosultsága a ... lajstromjelű légijármű vezetésére, ezért a repülésre kizárólag a felperes aktív közreműködésével kerülhetett sor, mert az üzemben tartó csak a felperest jelölhette ki parancsnoknak, G. N. pedig csak a felperes felügyelete mellett, növendékként vezethette a gépet. Kifejtette, hogy a felperes korábban oktatta G. N.-t, ezért tisztában kellett lennie G. N. repülőgép vezetői jártasságával, képzettségével és jogosításával. Érvelése szerint a felperesnek a repülés során fel kellett volna hívnia G. N. figyelmét a romló időjárási viszonyokra. Mivel ezt elmulasztotta, súlyos felelősség terheli a baleset bekövetkezéséért. Hivatkozott arra, hogy a felperes felróható magatartása a repülőgép üzemben tartásán kívül eső, az alperes részéről elháríthatatlan ok volt, ezért mentesül a kártérítési felelősség alól. Hivatkozott arra is, hogy nem kötelezhető annak a kárnak a megtérítésére, ami a károsult felróható magatartásából származik, vagy ezzel összefüggésben keletkezett.

[4] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amellyel megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felperest 2016. február 28-án bekövetkezett balesetével okozati összefüggésben ért károkért. Közbenső ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy a felperes magatartása nem tekinthető az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységén kívül eső, elháríthatatlan oknak. Okfejtése szerint a baleset bekövetkezése megelőzhető lett volna, ha az alperes mint üzemben tartó ellenőrizte volna, hogy kik és milyen céllal szállnak fel a repülővel. Rámutatott, hogy a 14/2000. (XI. 14.) KöVim rendelet mellékletének 1.3.1. pontja értelmében a légijármű parancsnoka felelős a légijárműnek a repülési szabályok szerinti üzemeltetéséért, akár maga vezeti a járművet, akár nem, az 1995. évi XCVII. törvény 54. § (1) bekezdése alapján pedig a légijármű parancsnokát a jármű üzemben tartójának kell kijelölnie. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tényként állapította meg, hogy a repülőgép elindulásakor a gép bal oldali ülésében ülő G. N. kapta meg a "légcsavar szabad" jelzést és ő volt a gép vezetője. Tényként állapította meg azt is, hogy a repülési tervben G. N. szerepelt parancsnokként, és a repülés alatt e minőségében jelentkezett be a ...Légiforgalmi Szolgáltató Zrt.-nél Ezekből a tényekből, valamint a légügyi hatóság baleset vizsgálatával kapcsolatos határozatából azt a következtetést vonta le, hogy G. N. volt a repülőgép parancsnoka, a felperes pedig utasként tartózkodott a gépen. Álláspontja szerint az, hogy a felperes korábban oktatta G. N.-t, a felperes foglalta le a gépet G. N. számára, és nagyobb jártasságú pilóta volt G. N.-nál, sem egyenként, sem összességükben nem támasztják alá az alperesnek azt az állítását, hogy oktatás lett volna a repülés célja, és a felperes lett volna a gép parancsnoka. Kifejtette, hogy a felperesnek nem kellett tudomással rendelkeznie arról, hogy G. N. milyen jogosítással rendelkezik. Mivel az alperes nem tudta bizonyítani sem azt, hogy a felperes volt a repülőgép parancsnoka, sem azt, hogy felróható magatartásával közrehatott volna a baleset bekövetkezésében, az alperes részben sem mentesülhet a kártérítési felelősség alól.

[5] Az ítélet ellen, elsődlegesen annak megváltoztatása, a kereset elutasítása, valamint a felperes első és másodfokú perköltségben marasztalása, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban - bizonyítási indítványainak figyelmen kívül hagyása ellenére is - objektív adatokkal, tényekkel és jogszabályokkal sikeresen bizonyította, hogy a felperes volt a légijármű parancsnoka a baleset bekövetkezésekor; ezt támasztja alá az is, hogy az időjárás változásának észlelésekor a felperes kért engedélyt az emelkedésre. Kifejtette, hogy a felperes felelősséggel tartozik azért, hogy olyan személy részére foglalt repülőgépet, akinek nem volt jogosultsága a gép vezetésére, és tudnia kellett, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna róla, hogy G. N. nem rendelkezik típusjogosítással. Érvelése szerint a felperestől elvárható lett volna, hogy ellenőrizze G. N. típusjogosítását, típusjogosítás hiányában pedig csak oktatóként, mint a gép parancsnoka ülhetett volna be a gépbe. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperes mint tapasztalt pilóta a látási- és időjárási viszonyok tapasztalásakor köteles lett volna átvenni a gép irányítását, vagy figyelmeztetni G. N.-t, hogy forduljon vissza a repülőtérre, és ezzel megelőzni a baleset. Kiemelte, hogy G. N. csak látásrepülésre volt jogosult, műszeres vakrepülésre viszont nem. Okfejtése szerint a felperes akkor is felelős a baleset bekövetkezéséért, ha átvette a gép irányítását, mert ebben az esetben ő volt a gép vezetője, és akkor is, ha elmulasztotta a gép vezetésének átvételét, mert ebben az esetben nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Hangsúlyozta, hogy a baleset idején tapasztalható látásviszonyokra tekintettel a felperesnek elegendő idő állt a rendelkezésére ahhoz hogy közbeavatkozásával elhárítsa a beleset bekövetkezését. Ismételten hivatkozott arra, hogy nem a repülőtér ügyeletesének, hanem a felperes súlyosan gondatlan, szakmai szabályokkal ellentétes magatartása volt a balest oka, amely a számára nem volt előre látható, ezért a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan oknak minősül.