BH+ 2007.8.334 Hivatali visszaélés és személyes adattal visszaélést követ el a nyomozó, aki a rendőrségi nyilvántartásból megszerzett "rabosítási fényképeket" és más adatokat bocsát erre nem jogosult személy rendelkezésére [Btk. 177/A. §, 225. §].

A megyei bíróság a 2005. augusztus 31. napján kihirdetett ítéletével Gy. S. I. r. terhelt bűnösségét 1 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében és 4 rendbeli hivatalos személyként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét 200 forintban állapította meg.

Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítéleti tényállás szerint az I. r. terhelt rendőr-főtörzsőrmester, vizsgálóként dolgozik a rendőrkapitányság bűnügyi osztályán.

Az I. r. és a II. r. terhelt évek óta jó ismerősök, egy sportklubban ejtőernyőznek.

A II. r. terhelt 2003. évben felkereste a rendőrkapitányságon az ott nyomozóként dolgozó I. r. terheltet, és megkérte arra, hogy a nézzen utána az ellene, illetőleg több megnevezett személy ellen indult büntetőeljárásoknak és nyomtassa ki a fenti személyek "rabosítási" fényképét.

Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására az irodájából, az általa használt azonosítóval rendelkező számítógép segítségével 2003. július 28-án megnézte a büntetőeljárások adatait, majd kinyomtatta a megjelölt 4 személy "rabosítási" fényképeit. Ezt követően a fényképeket átadta a II. r. terheltnek, azért, hogy utóbbi, ezáltal jogtalan előnyt szerezzen. Ily módon az I. r. terhelt a fenti magatartásával hatáskörét túllépte, hivatali helyzetével visszaélt.

A II. r. terhelt M. B. és és felesége "rabosítási" fényképét kifüggesztette a lakása bejárati ajtajára. Ezeket a fényképeket találta meg a II. r. terhelt felesége 2003. november 2-án és eltávolította az ajtóról. A saját fényképét megsemmisítette, M. B. "rabosítási" fényképét pedig átadta nevezettnek, aki azt később a nyomozóhatóság rendelkezésére bocsátotta.

Több személyről készült "rabosítási" fénykép 2003. november 11. napján rendőri intézkedés során került elő a II. r. terhelt lakásán.

Az érintett személyek mellkasképei négy jegyű számot tartalmazó táblával voltak ellátva, valamint a családi és utónév, az anya neve, születési dátuma volt feltüntetve.

Az I. r. terhelt a személyes adatok védelméről, valamint kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével jogosulatlanul a céltól eltérően kezelt személyes adatokat és ezek átadásával a felsorolt személyek érdekeit jelentősen sértette.

Az I. r. terhelt rendőr-főtörzsőrmester a Btk. 137. § (1) bekezdésének k) pontja alapján hivatalos személy.

A cselekmények jogi minősítését illetően hivatkozik az ítélet az elkövetéskor hatályos Btk. 177/A. § (1) bekezdés a/ pontjára, mely szerint az követi el a személyes adattal visszaélés vétségét, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvény rendelkezéseinek megszegésével jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel és ezzel más vagy mások érdekeit jelentősen sérti.

A bíróság azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt által lekért négy személy fényképe, az azon szereplő adatok mindenképpen személyes adatnak minősülnek, hiszen azok alapján az érintettek személye beazonosítható. A fényképfelvételek és a feltüntetett adatok alapján az átlag állampolgár is arra következtet, hogy a képen szereplő személynek terheltként köze van a rendőrséghez vagy más nyomozóhatósághoz. Ez az információ pedig megbélyegzi az illetőt. Mivel materiális bűncselekményről van szó, befejezetté más vagy mások érdekeinek jelentős megsértésével válik. Adott esetben négy személy érdekei sérültek ily módon.

Az eljárt bíróság eshetőleges szándékot állapított meg az I. r. terhelt terhére.

Elvetette a bíróság az I. r. terheltnek a tájékoztatási kötelezettségre hivatkozását, hiszen a rendőrségi törvény 77. §-ának (1) bekezdése szerint a rendőrség által bűnüldözési célból gyűjtött és tárolt személyes adatokat - eltérő rendelkezés hiányában - csak bűnüldözési célra lehet felhasználni. Az I. r. terhelt nem volt jogosult a tényállásban megjelölt négy személy adatainak megismerésére és kiadására, egyik ügynek sem volt előadója sem. A lekérdezések jogtalanok voltak.

Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cselekmény rendbelisége a sértett személyek számához igazodik. A jelentős érdeksérelem mind a négy személy esetében fennáll, ezért azt 4 rendbeli elkövetésnek minősítette.

A Btk. 225. §-a szerint az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, a hivatali visszaélés bűntettét követi el.

Hivatkozik az eljárt bíróság az egységes ítélkezési gyakorlatra, mely szerint az eltérő jogi tárgyakat érintő többszörös érdeksérelem miatt nem kizárt a hivatali visszaélés bűntettének és a személyes adattal visszaélés bűntettének a halmazatban történő megállapítása.

Az I. r. terhelt azért, hogy a II. r. terheltnek jogtalan előnyt szerezzen, hatáskörét túllépte, így elkövette a hivatali visszaélés bűntettét is.

A védelmi fellebbezések során eljárt ítélőtábla a 2006. január 30. napján nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletnek az I. r. terheltre vonatkozó részét annyiban változtatta meg, hogy a 4 rendbeli hivatalos személyként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntetteként értékelt cselekményt 1 rendbelinek minősítette.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított ítéletet megalapozottnak találta. Az ítéleti tényállást csupán pontosította azzal, hogy az I. r. terhelt a bűncselekményt a II. r. terhelt felkérésére követte el.

Foglalkozott az ítélőtábla az I. r. terhelt azon kifogásával, miszerint a fényképek lefoglalása nem az eljárási szabályoknak megfelelően történt, ezért azokat bizonyítékként értékelni nem lehetett. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a szóban lévő mulasztás csupán relatív eljárási szabálysértésként értékelhető és nem ad okot az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére.

A történeti tényállás még abban az esetben is megállapítható, ha a bíróság a fotók felhasználása nélkül, pusztán a tanúvallomásokra hivatkozott volna.

Az I. r. terhelt cselekményének jogi értékelésével kapcsolatban hivatkozott az ítélőtábla arra, hogy a hivatali visszaélés bűncselekménye azáltal valósult meg, hogy az I. r. terhelt cselekményével a II. r. terheltnek jogtalan előnyt biztosított. Ez az előny a II. r. terheltnél abban jelentkezett, hogy megszerezte azon személyeknek a bűnügyi nyilvántartás részére készült ún. "rabosítási" fényképeit, akik a feleségével kapcsolatot tartottak vagy akikre neheztelt vagy haragban volt.

A személyes adattal visszaélés bűntettével kapcsolatosan kifejtette, hogy az ún. "rabosítási" képek illetéktelen személy részére eljuttatása önmagában is jelentős érdeksérelem.

Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a jelentős érdeksérelem bekövetkezett, hiszen a bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos visszaélés az egyik legsúlyosabb formája a bűncselekménynek.