BH 1980.10.377 I. A személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Meghalt személy emlékének a megsértése címén a hozzátartozó léphet fel. A meghaltak emlékének a sérelme a hozzátartozók kegyeleti jogainak a sérelmét jelenti [Ptk. 85. § (1) (3) bek., 22. §].

II. Az író az általa kifejezett művészi cél, az egyetemesebb valóság ábrázolása érdekében jogosult alkotásához felhasználni, átformálni, átalakítani a saját emlékeit, élményeit a társadalmi érdekek és mások jogos érdekeinek a korlátai között. Más személyhez fűződő jogainak a megsértésére azonban nem jogosult. Valamely sajtótermék általánosságban helyes célkitűzései sem engedik meg azt, hogy részleteiben másnak a személyhez fűződő jogait megsértse. - Ha az alkotó a művében olyan személyt ábrázol, aki valamilyen módon felismerhető, köteles az ábrázolt szereplőnek a személyhez fűződő jogait tiszteletben tartani. A szépirodalmi alkotás tartalma, utalásai alapján felismerhető személy orvoslást kérhet, ha az ábrázolás a személyhez fűződő jogait sérti. Az igény érvényesítésének a feltétele azonban, hogy a valóságban élő személy és az irodalmi műben szereplő személy felismerhető és azonosítható legyen [Ptk. 75., 78., 84. §].

I. H. J. I. r. alperes írta és 1978-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó II. r. alperes adta ki a "Kányák" című regényt. A könyv borítólapján levő ún. "fülszövegben" az író elmondja önmagáról, hogy dédöregapja zenész (cigányzenész), dédöreganyja paraszt volt, nagyapja - a harmadik gyermek - fuvarozik, gyári munkás, éjjeliőr, "önfejű nagy nőcsábász". Házasságából hét gyermek születik, az író anyja a legidősebb. V-n talál egymásra az író apja,

H. J. segédmunkás és az anyja, K. M. betanított munkás. Apja harmincévesen meghalt. A fülszöveg folytatása szerint az író családjának a "sorsát" írta meg. Regénye "a Kányáknak - a parasztlány nagyanya, a cigányzenész nagyapa, gyermekeik és unokáik - története." Kiemeli a fülrész azt is, hogy "H. J. családregényének gazdag meseszövésében a realizmus vegyül irracionális elemekkel".

Az I. r. alperes nagyapja, K. J. I. r. felperes keresetében előadta, hogy az I. r. alperes által írt és a II. r. alperes által kiadott "Kányák" című regény tartalmából és a fülszöveg utalásaiból reá lehet ismerni az I. r. felperes és egyes elhunyt hozzátartozóinak személyére. Az I. r. felperes és elhalt hozzátartozói személyére vonatkozó leírások, megállapítások, kifejezések az I. r. felperes személyhez fűződő jogait, illetve kegyeleti jogait sértik. Keresetlevelében, illetve a keresetlevelet kiegészítő beadványában pontosan felsorolta, hogy a könyv mely részeit tartja sérelmesnek. Kérte a jogsértés megállapítását, a sérelmes helyzet megszüntetését, a könyv további kiadásának a megtiltását és az okozott sérelemért elégtétel nyújtását a megyei időszaki lapban közzéteendő nyilatkozattal.

K. J-né II. r. felperes az I. r. felperes a második felesége, nincs vérrokoni kapcsolatban az I. r. alperessel.

A II. r. felperes csatlakozott az I. r. felperes nyilatkozatához. Nem jelölte meg, hogy a saját személyében miért tartja sérelmesnek a regényt.

Az alperesek védekezése szerint a regény a képzelet szülötte, megalkotásánál az író jogosan használta fel - megfelelően átalakítva - saját élményeit. A könyv nem egy meghatározott valóságos család, hanem egy családtípus életét ábrázolja, amelyre bármelyik cigánycsalád ráismerhet, Ezért kérték a kereset elutasítását.

Az első fokú bíróság személyesen meghallgatta a I. r. felperest és az I. r. alperest. Az első fokú bíróság a tárgyaláson ismertette H. G-né írásbeli nyilatkozatát arról, hogy a könyvből nem ismert rá sem saját magára, sem rokonaira. A felperesek tanúkat jelöltek meg annak a bizonyítására, hogy a regényből rá lehet ismerni az I. r. felperesre, illetve elhalt hozzátartozóira. Kérték az alperesek által csatolt nyilatkozatot kiállító H. G-né tanúkihallgatását.

Az első fokú bíróság a kért bizonyítást mellőzte. Ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás szerint a regény egy egész népréteg, a cigányság sorsát ábrázolja, ezért nem a K-i család története akkor sem, ha vannak benne azonosítható történések. A regény címét az író Miguel Angel Asturias külföldi írónak "A kincses úrfi" című regényéből vette, amelyben szintén szerepel "Kánya" nevű család.

Az első fokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, 13 tanú kihallgatását kérték az azonosításra.

Az alperesek ellenkérelmükben kérték az első fokú ítélet helyben hagyását. Arra hivatkoztak, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani állításukat, a regény sok irracionális elemet tartalmaz, meseszerű, mítoszokkal átszőtt részletei vannak, ezért az olvasóban fel sem merülhet a valósággal való azonosíthatóság gondolata.

A megyei bíróság ismételten meghallgatta személyesen az I. r. felperest és az I. r. alperest és ítéletet hozott. ítéletével megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az I. r. alperes a "Kányák" című irodalmi művével, a II. r. alperes pedig ennek a kiadásával megsértette a felperesek, valamint az I. r. felperes szülei és nagyanyja személyhez fűződő jogait részben a regény füllapján levő szöveggel, részben a regény egyes - az ítélet rendelkező részében pontosan felsorolt - tartalmi leírásával, illetve megjelölésével (pl. "az utca bikája" megjelölés, tyúklopási történet, szerelmi kapcsolat, szeretkezés leírása, vérrokonok közötti szerelmi kapcsolat stb.). Megtiltotta a mű újabb kiadását és kötelezte a II. r. alperest, hogy a mű eladatlan példányait vonja be. Ezenkívül az I. r. alperest kötelezte a megyei hetilapban közzéteendő nyilvános elégtételadásra az ítélet rendelkező részében megjelölt szöveggel.

A jogerős ítélet indokolása szerint az I. r. felperes családja és a regényben leírt család azonosságát igazolja a könyv fülszövege, a regényben használt nevek azonossága a valóságban is szereplő nevekkel ("Séta Fáni", "Gyura Rozi", K. "Jenő"), valamint a regényben szereplő személyek - különösen a főhős - életútja mozzanatainak és a rokonság foglalkozásának az azonossága. A megyei bíróság ebből következtetett arra, hogy a regényben megírt személyek azonosak a felperesekkel és hozzátartozóikkal. Megállapította, hogy a regény sérti - a rendelkező részben megjelölt részeiben - a felperesek és elhalt közeli hozzátartozóik jóhírnevét, becsületét és emberi méltóságát. Ezért a megyei bíróság a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazta. ítéletének az indokolásában kiemelte, hogy az ítélet nem érinti az irodalmi mű értékét. A művészi munka szabadsága nem lehet kivétel a törvény rendelkezései alól, a művészi szabadság senkit sem ment fel a törvény és az abban megnyilvánuló erkölcsi kötelezettségek alól, mert nincs külön művészi és állampolgári erkölcs, csak egységes szocialista erkölcs van.

II. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

1. A perben két felperes szerepelt. Nem tűnik ki a per adataiból, hogy a II. r. felperes saját személyében miért tekinti sérelmesnek a könyv megírását, illetve kiadását. Nem tűnik ki a jogerős ítélet indokolásából, hogy a regény mely tartalmi leírása, illetve megjelölése sérti a II. r. felperes személyhez fűződő jogát. A Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Ezért az I. r. felperest ért sérelem miatt a felesége a perben felperesként nem léphet fel. Meghalt személy emlékének a megsértése címén a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése értelmében hozzátartozó léphet fel. A hozzátartozó fogalmát a Ptk. 685. §-ának b) pontja határozza meg. A házastárs egyeneságbeli rokonát is hozzátartozónak kell tekinteni. Nincs megjelölve azonban az ítélet indokolásában, hogy a II. r. felperes ezen a címen jogosult érvényesíteni kegyeleti jogokat a férjének a szülei és nagyanyja emlékét ért sérelem miatt.