A Szolnoki Törvényszék P.21142/2008/47. számú határozata kártalanítás és kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 355. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 580. §] Bíró: Kis István

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság

11.P.21.142/2008/47. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság dr. Tóth István ügyvéd által képviselt felperesnek, - az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és a Pénzügyminisztérium által képviselt Magyar Állam I. rendű, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala által képviselt II. rendű, III. rendű, IV. rendű és V. rendű alperesek ellen, 18.150.000 forint kártalanítás és kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.800.000 (Egymillió-nyolcszázezer) forint nem vagyoni kártalanítást és 242.117 (Kettőszáznegyvenkettőezer-száztizenhét) forint vagyoni kártalanítást és ezen összegek után 2007. november 9-től a kifizetésig minden naptári félév teljes idejére a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű évi kamatát.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint perköltséget és a II., III., IV., V. rendű alpereseknek együttesen 40.000 (Negyvenezer) forint perköltséget.

A megyei bíróság kötelezi a felperest, hogy az Államnak felhívásra térítsen meg 777.474 (Hétszázhetvenhétezer-négyszázhetvennégy) forint le nem rótt eljárási illetéket.

A 122.526 (Egyszázhuszonkettőezer-ötszázhuszonhat) forint le nem rótt eljárási illetéket az Állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróságnál, 5 példányban benyújtható fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság a per iratai, a peres felek nyilatkozatai, tanú-1 tanúvallomása alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az 1. települési Városi Bíróság a 2002. április 9-én kelt 9.B.819/1999/58. számú ítéletével a felperest az ellene halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítélet indokolása szerint 1998. augusztus 19-én a 35. számú főközlekedési úton közlekedett magánszemély-1 az általa vezetett és a tulajdonát képező Fiat Tipo típusú személygépkocsival, őt követte a magánszemély-2 által vezetett Fiat Ducato típusú kistehergépkocsi, őket magánszemély-3 követte a tulajdonában lévő Suzuki típusú személygépkocsival, amely mögött a magánszemély-4 által vezetett Fiat Punto típusú személygépkocsi haladt. A járművek folyamatosan gyorsítva haladtak 2. település irányába, amikoris magánszemély-2 az általa vezetett kistehergépkocsival az előtte haladó magánszemély-1 által vezetett Fiat Tipo előzésébe kezdett. Ezzel egyidőben magánszemély-4 a Fiat Punto személygépkocsival is előzni kezdte az előtte haladó magánszemély-3 által vezetett Suzuki típusú személygépkocsit.

Magánszemély-2 az előzést olyan időben kezdte meg, amikor vele szemben már olyan közel haladt egy ismeretlen forgalmi rendszámú és típusú kisteherautó, hogy azt hirtelen fékezésre és jobbra kormányzásra, az útpadkára lehaladásra kényszerítette, aminek következtében az ezen ismeretlen jármű mögött közlekedő felperes által vezetett Volvo F12 nyerges vontatóból és a hozzákapcsolt félpótkocsiból álló járműszerelvény is fékezésre kényszerült.

A felperes az előtte haladó jármű féklámpájának felvillanására 70-80 km/h sebességről vészfékezést határozott el, melynek következtében a helytelen fékbeállítások miatt a félpótkocsi tolóhatást fejtett ki a királycsapon keresztül a gépes kocsira, amely a szerelvény becsuklását eredményezte. A felperes által vezetett járműszerelvény gépes része áttért a menetirány szerinti baloldalra, ahol először összeütközött az előzést már befejező és a menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávban közlekedő magánszemély-2 által vezetett kistehergépkocsival, majd a mögötte közlekedő, magánszemély-1 által vezetett Fiat Tipo személygépkocsival. A baleset következtében magánszemély-2 és két utasa a helyszínen, további egy fő utas a helyszínen lévő mentőben, további egy fő utas a kórházba szállítást követően, míg további egy utas a kórházba szállítást követően a kórházban elhalálozott. További két utasa a Fiat Ducatonak 8 napon túl gyógyuló maradandó fogyatékossággal járó sérülést szenvedett, míg egy személy 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Megsérült a Fiat Tipo személygépkocsi vezetője és utasa is. A balesetben a felperes is 8 napon túl gyógyuló, maradandó fogyatékossággal járó sérülést szenvedett el.

Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárás keretében több tanút meghallgatott, illetve több igazságügyi műszaki szakértői véleményt beszerzett és a műszaki szakértői vélemények felülvéleményezését is elrendelte. A rendelkezésére álló bizonyítási eszközök alapján megállapította, hogy a vészhelyzetet magánszemély-2 szabálytalan előzési manővere hozta létre, amely a felperest vészfékezésre kényszerítette. A felperes terhére KRESZ szabályszegés kétséget kizáróan nem volt bizonyítható, ezért a felperest az ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette.

A II. rendű alperes, mint másodfokú bíróság a 2002. november 6-án kelt 1.Bf.1058/2002/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A végzést a III. és a IV. rendű alperesek, valamint perben nem álló bíró hozta meg.

A végzés indokolása szerint a városi bíróság a tényállást kellően nem derítette fel, a megállapított tényállás hiányos és az előírt indokolási kötelezettségét is elmulasztotta. A végzés útmutatása szerint az eljárást a tárgyalási szaktól meg kell ismételni, a bizonyítási eljárás során a felperest, mint vádlottat, illetve a tanúkat ismételten részletesen meg kell hallgatni és az ellentmondásokat meg kell kísérelni feloldani, tisztázni.

A 1. települési Városi Bíróság a 2004. május 6-án kelt 27.B.30/2003/26. számú ítéletével a felperes bűnösségét halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében megállapította és a felperest 3 év 6 hónap fogházbüntetésre ítélte és mellékbüntetésül 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ebben az ítéletében már azt állapította meg, hogy a felperes, amikor az előtte haladó jármű féklámpája felvillant vészfékezést határozott el, azonban, mivel nem tartott megfelelő követési távolságot, illetve nem volt figyelemmel járműve sajátosságaira, a járműszerelvény gépes része bebicsaklott, áttért a menetirány szerinti baloldalra és ütközött a Fiat Ducato típusú kistehergépkocsival.

Az elsőfokú bíróság a felperes által vezetett járműszerelvény fékezés előtti sebességét 75-80 km/h-ban állapította meg azzal, hogy a felperes által vezetett járműszerelvény és az előtte haladó kistehergépkocsi közötti követési távolság utólag pontosan már nem volt meghatározható.