BH 1992.7.451 I. Ha a bíróság a gyermekkorú személy tárgyaláson történő kihallgatását mellőzi, a tanú nyomozás során tett vallomásának a felolvasására nem kerülhet sor [Be. 63. § (3) bek., 83. § (3) bek.].

II. A kiemelkedő tárgyi súlyú, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölést megvalósító, különös visszaeső elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása indokolt [Btk. 83. §, 166. § (2) bek. d) és h) pont].

III. Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére vagy kizártságára vonatkozó rendelkezésnek nincs helye [Btk. 47. § (4) bek.].

A megyei bíróság a vádlottat különös kegyetlenséggel és különös visszaesőként elkövetett emberölés büntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az emberölés miatt már korábban elítélt 31 éves vádlott a sógornőjét, a 40 éves sértettet meg nem állapítható okból, egy konyhakéssel 35 késszúrással megszúrta. E szúrások közül 8 önmagában is életveszélyes volt. A sértett nyaki verő- és visszereinek az átmetszése miatt halála azonnal bekövetkezett.

A Legfelsőbb Bíróság az ügy felülbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 63. §-a (3) bekezdésének figyelembevételével helyesen nem hallgatta meg tanúként a sértett gyermekkorú fiát, mivel a vallomása más tanúk vallomásával is pótolható volt. A büntetőeljárás szabályait megsértve járt el azonban a megyei bíróság azáltal, hogy az említett tanú nyomozati vallomását a tárgyaláson, a Be. 83. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva felolvasta, és azt bizonyítékként értékelte. A Be. 83. §-a (3) bekezdésének második mondata értelmében ugyanis a vallomás (nyilatkozat) tartalmát rögzítő okirat abban az esetben használható fel bizonyítékként - tehát abban sz esetben olvasható fel a tárgyaláson -, ha a vallomást tevő nem hallgatható ki. E törvényhely kizárólag abban az esetben teszi lehetővé a vallomást tartalmazó okirat - így a tanú nyomozati vallomásáról készített jegyzőkönyv - felolvasását és bizonyítékként felhasználását, ha a vallomást tevő (pl. tanú) objektív okból (pl. azért mert a lakcíme, tartózkodási helye nem ismert, a vallomástételt megtagadja, az eljárás során meghalt stb.) nem hallgatható ki. Ebből pedig az következik, hogy a vallomást (nyilatkozatot) tartalmazó okirat nem olvasható fel a tárgyaláson abban az esetben, ha a vallomást tevő kihallgatásának tényleges akadálya nincsen, de a bíróság valamely megfontolás alapján (pl. azért, mert a vallomást tevő gyermekkorú) a kihallgatást szükségtelennek tartja. Ilyen esetekben természetesen a vallomást tartalmazó okirat bizonyítékként nem vehető figyelembe.

Ez az eljárási szabálysértés azonban az ítélet megalapozottságát nem érintette, mivel a gyermekkorú tanúvallomásában feltárt bizonyítékokat egyéb tanúk és a vádlott vallomása pótolja. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a bizonyítékok értékelése körében a gyermekkorú tanú vallomását kirekesztette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a bizonyítás adataival egészében összhangban áll. A vádlott a fellebbezésében először arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg, mert a sértett tanyájában nem egyedül, hanem egy "Pista" nevű személlyel ment, nem ö követte el az ölési cselekményt, mert amikor hármasban beszélgettek s sértettel, ö rosszul lett, kiment a tanya elé, s ez alatt az idő alatt a "Pista" nevű személy ölte meg a sértettet, majd amikor visszament a lakásába, és megnézte a sértettet, akkor az már halott volt. A másodfokú eljárás során a fellebbezésében előterjesztetteket ismét módosította azzal, hogy az ölési cselekményt a "Pista" nevű személlyel közösen, társtettesként követte el. Figyelemmel azonban arra, hogy a másik személy felderítésére nem került sor, így a tényállás megalapozatlan, ezért kérte az ítélet hatályon kívül helyezését.

A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak találta.

A vádlott a védő és az ügyész jelenlétében történt gyanúsítottkénti meghallgatása és az ugyanezen a napon lefolytatott helyszíni szemle során, valamint a bizonyítási kísérletek alkalmával és a szembesítések során több mint húsz alkalommal történt meghallgatáskor még utalást sem tett arra, hogy a cselekményt nem egyedül, illetve más követte volna el. A vádlott által előadott tényeket a bizonyítékok zárt láncolata cáfolja. A sértett férje és annak munkatársa határozottan állították, hogy a gyermekkorú kisfiú azzal állította meg őket az úton, hogy "az anyja a földön fekszik, térdepel fölötte egy bácsi és szurkálja". Azt is mondta, hogy "bajuszos volt ez a bácsi, majd amikor a fiú szaladt az erdő felé, a dombon visszanézett és látta, hogy fut utána ez a személy".