BH 1999.10.474 A legkisebb munkabérnek megfelelő összegű munkabérre akkor jogosult a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállaló, ha a teljesítménykövetelményt teljesíti, vagy ha annak teljesítése nem csak rajta múlik, és ezért a teljesítmény alapján járó munkabért ilyen összegű garantált bérrel egészíti ki a munkáltató. A munkáltatónak azonban nincs olyan kötelezettsége, hogy a munkavállaló a garantált bérrel minden esetben elérje a minimális bért, vagyis a garantált bér összegének nem kell havonta (elszámolási időszakonként) változnia [Mt. 143. § (2) és (3) bek., 144. § (2) bek.].

A felperes 1996. április 1. napjától 1997. július 31. napjáig betanított bádogos munkakörben dolgozott az alperesnél. A munkaszerződés szerint a felperest 16.000,-Ft/hó, illetve 20% teljesítménybér illette meg 80.000,-Ft/hó anyag- és áfa-mentes árbevétel elérése esetén.

1997. január 1. napján a felek újabb munkaszerződést kötöttek, eszerint a felperest teljesítménybér illeti meg, a teljesítménybér-kategóriákat az alperes szabályzatai tartalmazzák. A személyi alapbére havi bér, amelynek összege 100.000,-Ft anyag- és áfa-mentes árbevételnél 20.000,-Ft/hó.

A felperes átlagkeresete az alperes által kiállított igazolás szerint havi 3.118,-Ft volt, ennek alapján folyósították részére a munkanélküli-járadékot a munkaviszonyának megszűnését követően.

A felperes a keresetében az átlagkeresete és 1996. évre a 16.000, illetőleg 1997. évre a 17.000,-Ft munkabér közötti különbözet, 5.000,-Ft óvadék, továbbá az alacsonyabb összegű munkanélküli-járadék miatt 30.000,-Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 186.304,-Ft munkabér, 5.000,-Ft óvadék és 26.040,-Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság a munkabér-különbözettel kapcsolatban az Mt. 144. §-ának (1) bekezdésére utalt, amely szerint teljesítménybérként legalább a kötelező legkisebb munkabér jár. Teljesítménykövetelmény nem volt, garantált bérként a minimálbér irányadó. A legkisebb munkabérrel számolva a felperes havi 16.583,-Ft átlagkeresetet ért volna el, ennek alapján összesen 36.648,-Ft munkanélküli-járadékra lett volna joga. Ebből levonva a folyósított járadékot, az alperes 26.040,-Ft járadékpótló kártérítést köteles fizetni. Az alperes átvételre nem jogosultnak fizette vissza a munkaviszony megszűnésekor az óvadékot, ezért arra a felperes igényt tarthat.

Az ítélet ellen - a felperes keresetének elutasítása iránt - az alperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatva, mellőzte az alperesnek az óvadék visszafizetésére kötelezését, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A megyei bíróság szerint a felperesnek meg kellett volna kapnia a minimálbért, mert az alperes teljes munkaidőben foglalkoztatta. Erre tekintettel járadékpótló kártérítés is megilleti. Az óvadékot arra jogosultnak fizette ki az alperes, a felperes keresete ebben a részében alaptalan.

A jogerős ítélet ellen, a felperes keresetének teljes elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, mert a felperes elfogadta, hogy a teljesítményét szolgáltatási (termelési) értékben mérjék. A megtermelt értékből kellett a felperes és az alperes többi munkavállalójának a bérét és közterheit, valamint a központ költségeit fizetni. Ha a teljesítménynél magasabb munkabért kell fizetni a felperesnek, az csak mások rovására lehetséges.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.