A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21050/2006/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §, 84. §, 355. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.050/2006/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Moldován, Marosi és Társai Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Marosi András ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az S.B.G.K. Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Bajkai István ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2006. május 15. napján meghozott, 27.P.28.845/2005/17. számú ítélete ellen az alperes részéről 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 12.000 (tizenkettőezer) forint fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 17.000 (tizenhétezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a személyiségi jog megsértése miatt indított perben megállapította, hogy az alperes azzal, hogy felperessel folytatott üzleti tárgyalásáról (felperes engedélye nélkül) hangfelvételt készített, és az azt rögzítő magnókazettát átadta ...nek, megsértette a felperes hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát.

Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta s kötelezte, hogy 15 napon belül bocsánatkérő levélben adjon elégtételt felperesnek; továbbá a PKKB ... számon indult eljárás jogerős befejezését követően semmisítse meg a fent utalt beszélgetés anyagát tartalmazó SONY MC 60 típusú kazettát, valamint kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 forint kártérítést.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak az Illetékhivatal külön felhívására 43.200 forint eljárási illetéket s 15 napon belül az alperesnek 35.000 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság hivatkozott a személyhez fűződő jogok megsértése iránti perben alkalmazandó Pp. 164. § (1) bekezdésén alapuló bizonyítási kötelezettségre, a Ptk. 75. § (1) bekezdésére, a Ptk. 80. §-ban foglaltakra és általánosságban rögzítette, hogy mindenki köteles a más személy hang- és képfelvételével kapcsolatos személyiségi jogait tiszteletben tartani, így nem készíthet a másik személlyel kapcsolatosan annak tudta nélkül hang illetve fényképfelvételt.

Az alperes által sem vitatottan a felperes engedélye nélkül készített hangfelvétel sérti a felperes személyhez fűződő jogát. A rendelkezésre álló bizonyítékok ugyanis nem támasztották alá, hogy az alperesnek a felperessel szemben jogai megóvása érdekében a hangfelvétel készítése útján történő bizonyíték megszerzése volt az egyetlen védekezési lehetőség, mert nem volt igazolt, hogy a felperes hitegette az alperest, s mivel a felperesnek nem is állt fenn kötelezettsége az alperes cége felé, mert az alperes nem a felperes által képviselt ...-vel, hanem a ... műsorszolgáltatójával állt szerződéses viszonyban, így a felperessel szemben nem volt olyan méltányolható jogi érdeke, aminek biztosítása, védelme érdekében rejtett bizonyíték készítésére jogot formálhatott volna.

Nem alapos az alperesi érvelés a közterületen elhelyezett videokamerákkal vont párhuzam tekintetében sem, mert ezekben az esetekben nem rejtett felvétel készítése történik, ugyanis a kamerák láthatóak.

Az alperes nem bizonyított tehát olyan érdekkört, ami a hangfelvétel elkészítését alappal indokolná.

Egyrészt nem bizonyította, hogy a felvétel készítésekor bűncselekmény leleplezése lett volna a célja, másrészt a felhasználás és a készítés önálló jogi kategóriák, egyik a másiktól függetlenül megvalósítható, így lehet a felhasználás jogszerű, mint jelent esetben a készítés pedig ennek ellenére jogellenes.

Bizonyításra került az is, hogy az alperes a hangfelvételt ...nek átadta úgy, hogy megfeledkezett arról, hogy a ... egykori vezetőjének átnyújtott tüntetési papírok között szerepel ez a kazetta, azonban ez a felelősség alól az alperest nem mentesíti, csak a vele szembeni kártérítési felelősségnél vehető figyelembe.

Nem valósított meg ugyanakkor többszörözést - ezért e körben a felelősség megállapítását az elsőfokú bíróság mellőzte --, mivel nem bizonyított, hogy az alperes készített volna CD vagy egyéb más másolatokat.

A felhasználás körében pedig azért utasította el a kereseti kérelmet, mert nem az alperes használta fel a büntetőeljárásban a hangfelvételt, hanem azt a magánvádló a bíróság felhívására csatolta, ami kizárja a jogellenességet, tehát a felhasználás az alperes részéről ily módon nem valósult meg.

A jogkövetkezmények körében az alperest kötelezte elnézést kérő levél megírására és elküldésére, valamint arra, hogy a jövőben az engedély nélkül készített felvétel felhasználásától tartózkodjon, ennek érdekében elrendelte, hogy a lefoglalt hangkazettát a büntetőeljárás jogerős befejezését követően semmisítse meg a Ptk. 84. § (1) bekezdésének d) pontja alapján.

A nem vagyoni kártérítés körében hivatkozott a Ptk. 339. § (1) bekezdésére, a 355. § (1) és (4) bekezdésére és ezen rendelkezéseket ismertette is.

Kifejtette, hogy a felperes kártérítés iránti igénye túlnyomórészt nem megalapozott, mert nem bizonyított olyan konkrét hátrányt, ami az alperesi magatartással okozati összefüggésben érte. Lényegében azt sérelmezte, hogy büntetőeljárás alanyává vált, ez azonban nem alapozza meg az alperes anyagi felelősségét, mert nem az alperes engedély nélküli hangfelvétel készítése, hanem saját kijelentései miatt kellett a bíróság előtt védekeznie, illetve cáfolnia azt, hogy nem tette meg azokat az állításokat.

A nem vagyoni kártérítés körében a Pp. 163. § (3) bekezdésére utalt és tekintettel arra, hogy a felperes intim szférájába az alperes jogtalanul hatolt be és a felvétel illetéktelen harmadik személy birtokába került, ami fokozta a felperest ért kényelmetlenségeket - 100.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, amely összeg meghatározásánál figyelembe vette azt is, hogy a kazetta továbbítása során az alperes gondatlanul és nem szándékosan járt el, ami a károkozó magatartás tárgyi súlyát csökkentette.

Értékelte azt is, hogy a felperes az elmaradt haszna tekintetében semmilyen bizonyítékot nem bocsátott a bíróság rendelkezésére, annak se jogi alapját, sem az alperesi jogsértéssel való okozati összefüggést nem igazolta. Amiatt pedig az alperes nem vonható felelősségre, hogy a felperest egy sértett személy beperelte és ezért védekeznie kellett illetve munkaidejében tárgyalásokon kellett megjelennie.

Az ügyvédi munkadíjjal összefüggésben előterjesztett kártérítési igényt is elutasította, mert az perköltségként az adott eljárásban a jogszabály keretei közt érvényesíthető.

Jelen eljárásban felmerült perköltségről a pernyertesség-pervesztesség arányát figyelembe véve a 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet, valamint a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.