A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20776/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Harter Mária, Havasi Péter

Pfv.III.20.776/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Simon D. Gábor és dr.Simon Tamás ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r. és IV.r. felpereseknek a dr.Bagdi László ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Békés Megyei Bíróságnál 12.P.20.158/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.459/2008/11. számú ítéletével befejezett perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a jogtanácsos által képviselt Biztosító beavatkozott, az I., a II. és a IV.r. felperesek részéről 69. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. évi október hó 7. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, a nem vagyoni kártérítésekről szóló rendelkezéseit hatályon kívül helyezi és ebben a részében a Békés Megyei Bíróság 12.P.20.158/2006/63. számú kijavított ítéletét helybenhagyja.

A vagyoni károkról szóló rendelkezéseit részben hatályon kívül helyezi, és ebben a részében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az I. és IV.r. felperesek részére megítélt lejárt kártérítés összegét - a kamatok változatlanul hagyása mellett - 5.511.823 (Ötmillió-ötszáztizenegyezer-nyolcszázhuszonhárom) forintban, míg a havi járadék összegét 65.850 (Hatvanötezer-nyolcszázötven) forintban állapítja meg.

A jogerős ítélet perköltségre és illetékre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az együttesen jogosult I., II. és IV.r. felpereseknek 3.000.000 (Hárommillió) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget, míg a fellebbezési és felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az I. és IV.r. felperesek házastársak, gyermekeik a II. és III.r. felperesek, akik közül a II.r. felperes 2003. január 14-én súlyos egészségkárosodással született az alperes kórház szülészeti osztályán. A III.r. felperes egészséges és a szülőknek 2008. május 20-án is egészséges fiúgyermekük született.

Az elsőfokú bíróság a 12.P.20.158/2006/28. számú jogerős közbenső ítéletével megállapította, hogy "az alperes az I.r. felperes 2003. január 14-ei szülésvezetése során nem az elvárható legnagyobb gondossággal járt el, ezért az alperest a kiskorú II.r. felperes egészségkárosodása miatt kártérítési felelősség terheli".

A kár összegére folyt eljárásban az I. és IV.r. felperesek személyenként 6.000.000 forint, a II.r. felperes 12.000.000 forint, míg a III.r. felperes 4.000.000 forint nem vagyoni kártérítést és 2003. január 14-től járó kamatait, vagyoni kártérítésként pedig az I. és IV.r. felperesek - különféle jogcímeken - összesen 8.434.360 forintot és havi 142.390 forint járadékot követeltek az alperestől.

Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével kötelezte az alperest az I. és IV.r. felperesek részére személyenként 5.000.000 forint, a II.r. felperes részére 12.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és 2003. január 14-től járó késedelmi kamatai, vagyoni kártérítésként pedig 7.745.849 forint és ebből eltérő összegek után, eltérő időpontoktól járó késedelmi kamatai, 2008. augusztus 1-jétől pedig havi 80.500 forint járadék, míg az I.r. felperes részére 488.576 forint jövedelemveszteség és kamatai megfizetésére. Az ezt meghaladó keresetet elutasította és rendelkezett a perköltség, valamint az illeték térítéséről.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, az I. és IV.r. felperesek javára megállapított nem vagyoni kártérítés összegét személyenként 4.000.000 forintra leszállította és mellőzte az alperes kamatfizetési kötelezettségét. Az I. és IV.r. felperesek részére megítélt vagyoni kártérítés összegét 4.406.781 forintra és ebből eltérő összegek után, eltérő időpontoktól járó késedelmi kamatára, a havi járadék összegét pedig 58.950 forintra mérsékelte. Módosította a perköltségre és az illetékre vonatkozó rendelkezéseket, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság pontosította, illetőleg kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - egyebek mellett - azzal, hogy a II.r. felperes helyváltoztató mozgásra egyáltalán nem, helyzetváltoztatásra pedig kis mértékben képes. Állandóan fekszik, nála másodpercekig tartó spontán izomfeszülések észlelhetők, amelyek erős fény- és hangingerre fokozódnak. Végtagjai extensiós tartását oldani nem lehet. Segítséggel néhány másodpercig képes ülni, felültetéskor azonban a fejét nem tartja. A kezébe adott tárgyat megtartani nem tudja, vele kommunikációs kapcsolat nem teremthető. Az állapota nem fejleszthető, magatehetetlen, önálló életvitelre alkalmatlan. Éjszakai felügyelete szükséges.

Az így módosított tényállás alapján a másodfokú bíróság úgy látta, hogy az elsőfokú ítélet helyesen állapította meg azoknak az alapvető személyiségi jogoknak a körét, amelyek az alperes károkozó magatartása kapcsán sérültek. Ennek során azonban nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy az élethelyzetük, jövőbeli kilátásaik két egészséges gyermekük megszületésével javultak, és ezzel reális esélyük mutatkozik az átlagosat megközelítő szintű életvitel folytatására. Mindezeket az elsőfokú bíróság által is figyelembevett tényekkel, körülményekkel együttesen értékelve - szem előtt tartva az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI.1.) AB határozatában rögzített józanság és mértéktartás követelményét - az I. és IV.r. felperesek javára megítélt nem vagyoni kártérítés mértékét személyenként 4.000.000 forintra szállította le azzal azonban, hogy ilyen összegű kárpótlás a jelenlegi ár- és értékviszonyok figyelembevételével indokolt, aminek következtében mellőzte a kamatfizetési kötelezettség megállapítását.

A II.r. felperes javára elsőfokon megítélt 12.000.000 forint nem vagyoni kártérítés összegét a másodfokú bíróság is helyesnek tartotta, de úgy látta, hogy annak mértéke a jelenlegi ár- és értékviszonyok alapján tekinthető arányosnak, ezért mellőzte az alperes kamatfizetési kötelezettségét.

A vagyoni károk körében a rezsi-többletköltségre, az élelemfeljavításra, a pelenka többletköltségére és az éjszakai felügyelet költségére az elsőfokú bíróság által megítélt összegeket - az e címeken jövőre esedékes járadékokkal együtt - indokai alapján helyesnek, az e tételeket támadó fellebbezéseket pedig alaptalannak tartotta. A telefon többletköltségeként az elsőfokú bíróság által megítélt összeggel és a jövőben esedékes járadékkal egyetértett, csupán a döntés indokolását módosította. Az ápolással-gondozással és a háztartási kisegítő igénybevételével felmerült, valamint a kulturális és a tisztasági többletköltségekkel kapcsolatos kárigények körében a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával és e tételeket érintően az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta.