BH 1984.10.391 I. Rablás megállapítása gyermekkorú sértettek esetében [Btk. 321. § (1) bek.].

II. Rablást elkövető fiatalkorú próbára bocsátásának szempontjai [Btk. 117. § (1) bek., 108. § (2) bek.].

Az első fokú bíróság mint fiatalkorúak bírósága végzésében megállapította, hogy a fiatalkorú terhelt elkövette a rablás bűntettét, és ezért próbára bocsátotta.

A végzésben megállapított tényállás lényege szerint a fiatalkorú terhelt és gyermekkorú társa - R. J. - az utcában kerékpároztak. Egy közeledő személygépkocsi miatt csak nehezen tudták kikerülni az úttesten haladó gyermekkorú M. T. és B. A. sértetteket. Emiatt a gyermekkorú R. J. megütötte a hátán a gyermekkorú M. T-t, majd a "hülye cigányok" kifejezést használó mindkét sértettet a fiatalkorú terhelt és gyermekkorú társa ököllel fejbe ütötte.

A járókelők közeledése miatt ekkor mindkét támadó a helyszínről eltávolodott, megbeszélték, azonban, hogy valamit elvesznek a sértettektől, s ezért kerékpárjaikon visszakanyarodtak hozzájuk. A fiatalkorú terhelt és gyermekkorú társa ököllel bántalmazta mindkét sértett arcát, s közben felszólították őket, hogy a táskájukból adjanak nekik valamit. Fellépésük hatására a két sértett mintegy 100 forint értékben tollat, ceruzát és körzőt adott át a fiatalkorú terheltnek és a gyermekkorú R. J-nak, akik ezt követően a helyszínről eltávoztak.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését helyben hagyta.

A másodfokú eljárásban meghallgatott B. A. sértett vallomása alapján az ítéleti tényállást azzal egészítette ki, hogy a fiatalkorú terhelt a gyermekkorú R. J-al együttesen már eltávozóban volt az iskolai tanszerek elvételét követően, amikor a fiatalkorú visszafordult, megütötte B. A-t, mert mint - a bántalmazás ürügyeként - mondotta: "kék a szeme alatt".

Az eljárt bíróságok határozatainak a cselekmények jogi minősítését, valamint a próbára bocsátás alkalmazását tartalmazó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás részben alapos.

Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a fiatalkorú terhelt cselekményét - figyelmen kívül hagyva a rablási tevékenység sértettjeinek számát - 1 rendbeli bűntettnek minősítették, nem állapítva meg a bűnhalmazatot.

A másodfokú bíróság a minősítéssel kapcsolatos jogi álláspontja kialakításánál abból a ténybeli feltételből indult ki, hogy a fiatalkorú terhelt és a gyermekkorú társa csupán M. T. sértettel szemben alkalmazott rablást megvalósító erőszakot, míg B. A. sértettet még a rablási szándék kialakulása előtt, illetőleg a rablásnak minősülő cselekmény befejezése után bántalmazták, de ez nem az elvett tanszerek megtartása végett történt.

A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeként a másodfokú bíróság részben módosította a tényállást, nem helyesbítette, és nem egészítette ki azonban azt, - az iratok tartalmával egyébként egyértelműen alátámasztott és az első fokú bíróság által kialakított - azzal a megalapozott történeti eseménnyel, hogy amikor a fiatalkorú terhelt és gyermekkorú társa a rablás elkövetése céljából a helyszínre visszatértek, mindkét sértettet megütötték, és egyaránt felszólították őket a táskáiban levő tárgyak átadására. A tényállás-kiegészítés kizárólag a rablási eseményeket követő tevékenység pontosítását tartalmazza.