BH+ 2015.11.489 Adófizetési kötelezettséget, illetve ez alóli mentességet csak adójogszabály állapíthat meg [2003. évi XCII. tv. 99. § (2) bek., 1990. évi C. tv. 11. §, 14. §, 15. §, 52. §; 1952. évi III. tv. 221. § (1) bek., 275. § 335/A. §].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30701/2013/20., Kúria Kfv.35274/2014/9. (*BH+ 2015.11.489*)

***********

A felperes 1995. július 10. napjától tulajdonosa a 29394/0/A/2 hrsz.-ú egyéb, nem lakás céljára szolgáló ingatlannak (a továbbiakban: ingatlan). A felperes, az önkormányzat 2009. augusztus 17-én kelt levelére (a továbbiakban: Tájékoztatás) alapítottan, ingatlana tekintetében először 2009. augusztus 17-én nyújtott be építményadó bevallást, amelyben adómentességet vallott.

Az önkormányzati adóhatóság kötelezte a felperest 2005-2010. évekre építményadó fizetésre. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a határozatában ezt az elsőfokú határozatot helyben hagyta. E határozat ellen a felperes bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. Az alperes, a keresetben előadottakra figyelemmel, akként módosította határozatát, hogy az elsőfokú határozat 2006-2010. évekre adófizetést előíró rendelkezéseit megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, 2005. év tekintetében pedig, elévülés miatt, a végrehajtáshoz való jogot megszüntette. A bíróság emiatt a pert, a 4.K.32.513/2011/9. számú végzésében, megszüntette.

Az új eljárás során az elsőfokú adóhatóság, mivel a felperes többszöri felhívás ellenére sem korrigálta építményadó bevallását, 2007-2012. adóévekre egyszerűsített ellenőrzést rendelt el.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2013. január 22. napján kelt határozatában az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatot megváltoztatta. Elévülés miatt törölte a 2007. évre előírt adóhiánynak minősülő építményadó adókülönbözetet és jogkövetkezményeit, megsemmisítette a mulasztási bírság kiszabására vonatkozó rendelkezést, helyben hagyta a 2008-2011. adóévekre vonatkozó rendelkezéseket, azaz az adóhiánynak minősülő 2 047 980 Ft építményadó különbözetet és jogkövetkezményeit (adóbírság, késedelmi pótlék). Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 31. § (1) bekezdésére, 125. § (4)-(5) bekezdéseire, (6)-(7) bekezdéseire, 164. § (1) bekezdésére, 165. §-ára, 170. § (1) bekezdésére, 171. § (1) bekezdésére, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 11. § (1) és (3) bekezdéseire, 12. § (1) bekezdésére, 14. §(1) és (2) bekezdéseire, 15. § a) pontjára, 52. § 7. pontjára, az Önkormányzat Képviselő Testülete 35/1995. (XII. 15.) rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdésére, 5. § (1) és (2) bekezdéseire alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes kizárólagos tulajdonosa az ingatlannak, és adókötelezettsége 1995. július 10. napján keletkezett, az ingatlan hasznos alapterülete 428 m2, amely 2005 óta változatlanul fennáll. A Tájékoztatás nem minősül határozatnak, érdemi döntésnek. Az építmény használatának szüneteltetése és az sem érinti az adókötelezettséget, hogy a felperes a 2000. május 31-én kiadott építési engedély alapján megkezdett átépítésre még nem kapott használatba vételi engedélyt, ezért megalapozott és jogszerű a 2008-2011. évekre előírt adókülönbözet. A jogkövetkezmények kapcsán a felperes terhére értékelte, hogy bevallását felszólításra adta be, ezt többszöri tájékoztatás és hiánypótlási felhívás ellenére sem javította ki, az adóhiány jelentős összegét, a kivetés felperes általi akadályoztatása miatt bekövetkezett jelentős adókiesést, hogy a mulasztás több évet érint és a felperes olyan mentességet kívánt érvényesíteni bevallásában, amelynek jogszabályi feltételei nem álltak fenn. Az alperes nem észlelt felperes javára szóló kivételes méltánylást érdemlő körülményt.

A felperes keresetében a 2008-2011. adóévekre vonatkozó érdemi döntést vitatta, e körben kérte az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:

A Htv. 11. § (1) és (3) bekezdése, 12. § (1) bekezdése értelmében a felperes ingatlana építményadó hatálya alá tartozik és a felperest, mint az építmény tulajdonosát, az építményadó alanyának kell tekinteni. A felperes építményadó alóli mentességét illetően tévesen hivatkozott a Tájékoztatásra, mivel a Htv. nem tartalmaz olyan adómentességi okot, amelyet a hatóság tájékoztató levéllel adományozhatna. A Tájékoztatás nem hatósági döntés, erre alapítottan az ügyfél jóhiszeműen nem szerezhet jogot, ezért elévülési időn belül az alperes jogszerűen állapította meg a felperes adókötelezettségét.

A felperes tévesen hivatkozott a jogbiztonság sérelmére is.

A felperes az ingatlan a megépítését követően rendelkezett használatba vételi engedéllyel, majd építési engedélyt kapott étterem és kávézó kialakítására, de ennek kapcsán részére használatbavételi engedélyt még nem adtak ki. Ez a tény és az építmény használatának szünetelése nem érinti az adókötelezettséget. A Htv. 14. §-a szerinti szabályozás ugyanis egyértelmű a tekintetben, hogy az engedéllyel épült ingatlan esetén az adókötelezettség a használatba vételi engedély jogerőre emelkedését követő év első napján keletkezik. Ebből következően az az építmény, amely egyszer már engedélyt kapott, az engedély jogerőre emelkedését követő év első napjától építményadó kötelessé válik, függetlenül attól, hogy funkcióját később megváltoztatják-e vagy sem, illetve később kap-e további építési, használatba vételi, vagy fennmaradási engedélyt. Az adóhatóság megalapozottan és törvényesen kötelezte a felperest a nyilatkozata szerinti 428 m2 után az építményadó megfizetésére.

Tévesen hivatkozott a felperes a tényállás feltáratlan voltára, mivel az adóhatóság azzal, hogy beszerezte az ingatlan tulajdoni lapját, helyszíni szemlét tartott és a felperest nyilatkozattételre hívta fel, minden, az építményadó fizetési kötelezettség szempontjából releváns tényt számba vett és értékelt. A felperes a perben semmilyen bizonyítékkal nem tudta megcáfolni az alperesi határozatban rögzített adatok megalapozott voltát.

Az adóhatóság a határozathozatallal nem követett el eljárási jogszabálysértést. Az adókivetésnek ugyanis az a feltétele, hogy az adózó adóbevallást nyújtson be. Ha az adózó nem így jár el, akkor az adóhatóság nem alkalmazhat adókivetést. A felperes 2005-től volt az ingatlan tulajdonosa, de csak 2009. évre nyújtotta be bevallását, ezért az adóhatóság az Art. 86. § (1) bekezdése, 87. § (1) bekezdése, és 106. § (1) bekezdése alapján jogszerűen folytatta le az ellenőrzést, és az ennek megkezdéséig bevallani elmulasztott adót törvényesen írta elő a felperes terhére adókülönbözetként.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítéletnek és az alperes határozatának az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az első fokú adóhatóság új eljárásra kötelezését az álláspontja szerint jogellenesen megállapított adóhiány és az ezek után kiszabott szankciók, valamint adómentessége tekintetében. Másodlagos kérelme az adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó döntések hatályon kívül helyezésére és arra irányult, hogy a Kúria utasítsa az adóhatóságot e jogkövetkezmények alkalmazásának mellőzésére. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság eljárása és ítélete nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, az Art. 26. § (2) bekezdésében, 165. § (4) bekezdésében, 171. § (1) bekezdésében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2) és (4) bekezdéseiben, 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében foglaltaknak.