A Győri Ítélőtábla Bf.29/2010/4. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 75. §, 99. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 2009. évi LXXX. törvény 56. §] Bírók: Kovács Tamás, Miklós Mária, Zólyomi Csilla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.29/2010/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében !

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2010. évi október hó 5. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Veszprém Megyei Bíróság 2010. évi február hó 4. napján kihirdetett 1.B.741/2009/6. számú ítéletét megváltoztatja, a kényszergyógyítás elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzi.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

I n d o k o l á s:

A Veszprém Megyei Bíróság Veszprémben, 2010. február 4. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján hozott és kihirdetett 1.B.741/2009/6. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 166.§ /1/ bekezdésébe ütköző és eszerint büntetendő emberölés bűntettében. Ezért 8 év 6 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, kötelezte vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf./200/1-I. számú átiratában és képviselője az ítélőtábla nyilvános ülésén az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A tényállást, a vádlott bűnösségének megállapítását, a bűncselekmény minősítését a rá vonatkozó jogi indokolással együtt törvényesnek tartotta. A kiszabott fő - és mellékbüntetés enyhítésével a kényszergyógyítás mellőzésével nem értett egyet, mivel a vádlottra kiszabott büntetés az ügyészi álláspont szerint a cselekmény tárgyi súlyával és a helyesen értékelt bűnösségi körülményekkel arányban áll.

A másodfokú eljárásban tartott nyilvános ülésen a védő a fellebbezést fenntartotta, perbeszédében kiemelte a vádlott megbánását, felindultságát, beismerő vallomását, a sértett közrehatását, a házastársak megromlott élethelyzetét, amelynek folyománya volt a vádlott alkoholizmusa. Az enyhítő körülmények súlyozottabb és a súlyosító körülmények eltérő értékelésével indítványozta enyhébb tartamú szabadságvesztés kiszabását. Hivatkozott továbbá arra, hogy a bűncselekmény elkövetése óta eltelt időben védencének nem alakultak ki elvonási tünetei, ezért fizikumára figyelemmel nem tartotta indokoltnak kényszergyógyításának elrendelését, indítványozta olyan büntetés-végrehajtási intézet kijelölését, ahol a vádlott dolgozhat.

A vádlott felszólalásában csatlakozott a védője által elmondottakhoz, hangsúlyozta, hogy a felesége betegsége és munkahelyének megszűnése okozta életvitelük megváltozását. A vádbeli alkalommal a felesége ittasan kötözködött vele, emiatt került felindult állapotba.

A védelmi oldalról bejelentett fellebbezések alapján az ítélőtábla a Be. 348.§ /1/ bekezdésben írtaknak megfelelően a Veszprém Megyei bíróság ítéletét a megelőző eljárással együtt, teljes terjedelmében bírálta felül ennek eredményeként a fellebbezéseket nem találta alaposnak.

A felülvizsgálat körében megállapította, hogy az első fokú bíróság eljárási hibát nem vétett, az ügyben valamennyi, a hiánytalan tényállás megállapításának alapjául szolgáló bizonyítékot körültekintően és perrendszerűen értékelte. Vizsgálta a vádlott nyomozás során, majd a tárgyaláson tett ténybeli és bűnösségére kiterjedő beismerő vallomását, valamint azt az állítását, hogy a sértettet csak megijeszteni akarta egyetlen nagy erejű szúrásával szemben a sértett nem védekezett.

Az első fokú bíróság a vádlott vallomásának és az orvosszakértők véleményének összevetésével állapította meg, hogy a sértett bal kezének kisujj vonalában a kézhátra áthúzódó, 13-14 mm mélységű sérülést a vádlott egyetlen nagy erejű késszúrással akkor okozta, amikor a halálos szívszúrást leadta, ez ellen a sértett kezének felemelésével védekezett. Az ölési cselekmény többszörös szúrással történt véghezvitelét és a sértett erőteljes védekezését az első fokú bíróság nem látta bizonyítottnak, ezért helytálló mérlegeléssel fogadta el a vádlottnak az egyszeri támadásra vonatkozó védekezését, akinek a vallomására egyébként döntően alapította a tényállást.

A tanúk vallomásaiból rögzítette a tényállásban a házastársak életkörülményeinek megromlását, italozó életmódjukat és rendszeres veszekedéseiket, amelyeket a vádlott is elismert.

További bizonyítékként vette figyelembe az orvos- és pszichológus szakértői véleményeket, a tárgyi bizonyítékokat, a helyszíni szemle jegyzőkönyvét, rendőri jelentéseket, mentőszolgálati dokumentumokat és más okirati bizonyítékokat.