A Kaposvári Törvényszék P.21562/2015/9. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. Bíró: Makai Lajosné

A Kaposvári Törvényszék

8.P.21.562/2015/9. szám

A Kaposvári Törvényszék a dr. Takács Andrea ügyvéd (....) által képviselt felperes neve és címe szám alatti lakos (Tartózkodási helye: .....) felperesnek - a dr. Boda Róbert (....) ügyvéd által képviselt alperes neve és címe szám alatti alperes ellen személyiségi jog megsértése és sérelemdíj megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes személyiségi joga megsértését megállapítja, az alperesi intézményben fogvatartás során 2014. július 15-től 2015. július 27-ig 3 m2-nél kisebb mozgástér biztosítása miatt. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 63.500,- (hatvanháromezer-ötszáz) forint perköltséget.

A le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül 3 példányban benyújtható fellebbezésnek van helye, amit a Pécsi Ítélőtáblának címezve a Kaposvári Törvényszéknél lehet benyújtani.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, ha a felek ezt kérték, a másodfokú bíróság a felek bármelyikének kérelmére tárgyalást tart.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

A napokban megállapított határidőbe nem számít bele minden évnek a július 15. napjától augusztus 20. napjáig terjedő időszaka.

I n d o k o l á s:

A felperes 2011. július 20. napjától 2013. december 16. napjáig előzetes letartóztatásban volt a alperes neve-ben. Az elsőfokú bíróság rablás bűncselekménye miatt hat év fegyház szabadságvesztés büntetésre ítélte. Fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes szabadlábra helyezésére került sor. 2014. július 15. napjától lopás bűncselekménye elkövetése miatt őrizetbe, majd július 18-ától előzetes letartóztatásba került a felperes. Előadása szerint három hónap időtartamot volt szabadlábon. A felperes a büntetés-végrehajtási intézetben töltött időben az I/11., az I/5. és az I/19-es zárkában elhelyezésekor további 13 személlyel volt egy zárkában, tehát összesen 14-en tartózkodtak egy zárkában. A II/13-as zárkában 12-en voltak, míg az I/13-as, I/2-es zárkákban 4 személy tartózkodott. A 14 személy tartózkodására alkalmas zárkák 35m2 területű, úgynevezett nagy zárka, míg a 4 személy tartózkodására alkalmas kis zárka 12 m2 területű.

A zárkákban az ott elhelyezett személyek száma szerinti emeletes elhelyezésű ágy van, a személyek számához igazodó falra rögzített, darabonként 70x50 cm-es szekrény, amely így a térbe 50 cm-t lóg be, hatszemélyes asztal, hat, köré elhelyezett székkel található, és további, a zárkában tartózkodó személyek számához igazodó összesen 14 szék. A napi tisztálkodási, mosdási lehetőséget egy általában használatos méretű mosdókagyló biztosítja, 1-1,5 m2 helyiség áll rendelkezésre a wc használata céljából. A zárkában 1 méter hosszúságú, a térbe körülbelül 80 cm-re belógó, rögzített, nem lehajtható ruhaszállító áll rendelkezésre, a falon televízió.

A felperes előadása szerint mindig előzetes letartóztatottakkal volt egy zárkában. A fogvatartás ideje alatt burkolótanfolyamot végzett, amelynek gyakorlati munkavégzés része alatt napközben a munkahelyen tartózkodott, és mosodában is dolgozott, a felperes az előzetes letartóztatás ideje alatt folyamatosan dolgozott.

A zárkában tartózkodás idején az ott elhelyezett bútorzat és a férőhelyhez igazodó számú fogvatartott ottléte miatt az egyes szükséges tevékenységeket, mint a mosdást, étkezést, egyszerre elvégezni nem lehetett, ez gyakran nézeteltérésekhez, egymás zavarásához vezetett. A zárkában tartózkodáskor, ha három-négy ember mozogni kezdett, a többinek nem volt lehetősége arra, hogy hasonlóképpen tegyen, így lényegében a mozgás korlátozott volt. Televíziót az tudott nézni, akinek az ágya oly módon helyezkedett el, hogy a televízió képernyőjére takarás nem volt.

Az egyes zárkákban különböző természetű személyek tartózkodtak, és a szűkös, zsúfolt elhelyezés mellett fokozott odafigyelést jelentett az egymáshoz való alkalmazkodás, ami a feszültséget is növelte.

A napi egy óra sétán kívül a zárkából kilépni nem lehetett, nyáron - a munkavégzés idejét levonva - magas hőmérséklet mellett a zsúfolt körülmények fokozottan terhelték az ott tartózkodókat, a felperest.

A négy személyes zárkákban az emeletes ágyak a fal mellé állítottak, a fennmaradó teret azonban itt is az egyéb bútorzat kitölti.

A felperes arra hivatkozott, a zárka alapterületének mintegy 70%-a bútor, a bútorzat számítása nélkül is mintegy 2,5 m2 alapterület jutott egy személyre a zárka alapterületéből, a bútorok alapterületének levonása után pedig csak 1,8 m2.

Az alperes a felperes kártérítési igényét a 30525/2016/5/2015. ált. számú határozatával elutasította.

A felperes előadta, az 1979. évi 11. tvr. 21. § (1) bekezdés szerint az elítélt emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, nem lehet őt kínzásnak alávetni, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódban részesíteni.

A felperes sérelmezte a megjelölt körülmények között összesen a két előzetes letartóztatás időszakát számítva 41 hónapot töltött el, a 12/2010. (XI. 9.) KIM rendelet 3. §-a szerinti elítéltenkénti 6 m3 légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén 3 m2 mozgástér nem volt biztosított. Előadta, az Alaptörvény XX. és XXI. cikke a testi-, és lelki egészséget és egészséges környezetet, a II. és III. cikke az emberi méltóságot védi.

A Ptk. 2:42. § (2) bekezdése szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, a személyiségi jogok a törvény védelme alatt állnak.

A felperes arra hivatkozással, hogy az előzetes letartóztatása töltése során az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben személyiségi jogait megsértették, kérte a jogellenesen okozott károkért az őt ért nem vagyoni sérelemért az alperesnek sérelemdíj megfizetésére kötelezését a kártérítési felelősség szabályai szerint, amelynek összegét 41 hónapra 4.100.000,- Ft-ban jelölte meg azzal, hogy 2015. szeptember 30. napjától kérte a Ptk. 6:47. § (1), (2), (4) bekezdése szerinti kamat megfizetésére kötelezni az alperest. A felperes igényét az 1959. évi IV. törvény 339. §-ára, 355. §-ára, a Ptk. 2:43. §, a 2:51. § (1) bekezdés a./ pontja, a 2:52. § (1)-(3) bekezdésére, a 2-53. §-ban foglaltakra alapította.

Az alperes a megállapításra vonatozó felperesi keresetet nem vitatta, a sérelemdíj fizetésére kötelezés körében kérte a felperes keresetének elutasítását, a perrel okozott költségek viselésében marasztalását.