BH 1984.5.195 A vízlépcső, a zsiliprendszerek, a vízierőművek veszélyes üzemnek minősülnek abban a vonatkozásban, hogy a mű a víz természetes áramlását gátolja, befolyásolja, és ennek következtében előre fel nem mérhető áramlástani viszonyok alakulnak ki a víz sebességétől, mennyiségétől és szintmagasságának változásától függően [Ptk. 345. § (1) bek., 346. § (3) bek.].

A Kiskörei Vízlépcső hajózsilip felvízi előterében egy önjáró uszály az előkamrába történt behajózás közben nekiütközött a 13-as jelű pillérnek, amely részben kidőlt, és ennek következtében a 13-as és a 14-es pillér közötti vasbeton járdaelem leszakadt, megrongálva az uszályt is. Az ütközés következtében különböző károk keletkeztek, amelyek megtérítése elől az uszályt üzemben tartó alperes a peren kívüli eljárásban elzárkózott. A zsilipet üzemeltető felperes ezért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással a keresetében 1 278 047 Ft megtérítésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes védekezése szerint a balesetet a felperes érdekkörében felmerülő áramlási viszonyok okozták, amelyeket az alperes nem tudott elhárítani. Egyben viszontkeresetet terjesztett elő az uszály kijavításával felmerült 12 443 Ft megfizetése iránt.

Az első fokú bíróság szakértői bizonyítást követően a felperes keresetének részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 194 547 Ft-ot, az ezt meghaladó kereset tárgyában pedig a pert megszüntette. Az alperes viszontkeresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felperes keresete a jogalap tekintetében helytálló. Az adott tényállás mellett sem az előzményi vizsgálatok, sem a szakértői bizonyítás útján nem volt megállapítható olyan elháríthatatlan ok, amely az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körén kívül esett volna. Hasonlóképpen nem merült fel bizonyított felróható magatartás a károsult terhére, így az alperes felelőssége az okmányszerűen megállapított összeg erejéig fennáll.

Az alperes ténybeli és jogi érvelését a bíróság nem fogadta el, a viszontkeresetet elutasította, megállapítva, hogy az önokozta kárt az alperesnek kell viselnie.

Figyelemmel arra, hogy a felperes a kijavítást még nem végezte el, a helyreállítási költségek vonatkozásában a bíróság a pert idő előttiség címén megszüntette.

Az ítélet ellen az illetékes főügyészség és az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a főügyészség az első fokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását kérte és a felperes keresetének teljes elutasítását.

Az alperes szintén a kereset elutasítását kérte és a felperes marasztalását a viszontkereseti összegben.

A főügyészség álláspontja szerint a felperesnek a zsilipeléssel kapcsolatos tevékenysége fokozott veszéllyel járó tevékenység, tévedett tehát az első fokú bíróság, amikor ezzel ellentétes megállapításra jutott. A felperes és az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében keletkezett kár viselése vonatkozásában a Ptk. 346. §-ának (3) bekezdése alkalmazandó, mert a peradatok szerint egyik fél tevékenységi körében sem következett be olyan rendellenesség, amely az ellenérdekű fél kárának viselését megalapozza.