A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21969/2007/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.21.969/2007/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Szűcs Péter ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr.Király Edit ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 6.P.27.348/2004. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.760/2006/6. számú ítéletével befejezett perében, amely perbe a jogtanácsos által képviselt beavatkozó az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, a jogerős ítélet ellen a felperesek által 25. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. március 19. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek és a beavatkozónak külön-külön 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és térítsenek meg az államnak külön felhívásra 316.200 (Háromszáztizenhatezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s

Az I.r. felperes anyósát, a II.r. felperes édesanyját az 1923-ban született N.F-nét a háziorvosa felső hasi, hátba sugárzó fájdalom, hányinger és gyengeség miatt, szívinfarktus gyanújával 2003. május 13-án utalta kórházba. Az alperes kórház kardiológiai osztályán lefolytatott vizsgálatokkal a szívizom eredetű történést kizárták és a beteg kezelését a II. számú Belgyógyászati Osztályon folytatták. Az elvégzett laborvizsgálatok az akut hasnyálmirigy gyulladást kizárták; a beteg részére infúziót, görcsoldót, hányáscsillapítót írtak elő és a magas vérnyomásra, valamint a cukorbetegségre is kapott gyógyszereket. A 2003. május 14-én elvégzett hasi ultrahangvizsgálat az epehólyag gyulladást sem erősítette meg, azonban gyomortágulatot jelzett. Ugyanezen a napon mellkasröntgent is végeztek. A 2003. május 15-i natív hasi röntgenfelvétel ileust (bélelzáródást) mutatott, ezt követően gyomorszondát és katétert alkalmaztak. A beteg romló állapota miatt éjjel kórházi áthelyezése mellett döntöttek, erre azonban már nem került sor, mert a beteg a mentő kiérkezéséig meghalt. A halál a főér és az általános verőér meszesedés talaján kialakult heveny, körülírt vékonybél elhalást követő rostonyás hashártyagyulladás, majd az ennek szövődményeként kialakult heveny keringési elégtelenség miatt következett be.

A felperesek az 5 millió forint nem vagyoni és a 269.175 forint vagyoni kártérítés megfizetése iránti keresetüket arra alapították, hogy hozzátartozójuk kezelése során az alperes nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt legnagyobb gondossággal járt el. Dokumentációs hibák és ellentmondások tapasztalhatóak az orvosi iratokban, az egyes vizsgálatok elvégzésére időben nem került sor. Állításaikat dr.Sz.Gy. igazságügyi szakértő szakvéleményével támasztották alá.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a beteg ellátása a legnagyobb gondossággal történt, a halál a beteg általános állapotának következménye volt, nagy valószínűséggel nem volt elkerülhető.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a kirendelt P-i Igazságügyi Orvostani Intézet szakvéleménye alapján megállapította a dokumentációs hiányosságokat azzal, hogy ezek nem állnak okozati összefüggésben a halál bekövetkezésével. Az igazságügyi szakértői vélemény, valamint dr.V.E. kezelőorvos vallomása alapján az elsőfokú ítélet szerint az állapítható meg, hogy az elzáródás 2003. május 14-én délután kezdett kialakulni, így az azt megelőzően elvégzett vizsgálatokkal a diagnózis felállítására nem volt mód. A beteg állapota éjjel kezdett romlani és ezt követően a szükséges vizsgálatok elvégzése, a szakszerű kezelés alkalmazása megtörtént. A beteg halála az általános állapotának következménye volt, ebből következően nem áll okozati összefüggésben az alperes tevékenységével (mulasztásával).

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az igazságügyi szakvéleményt készítő szakértőket a másodfokú bíróság személyesen meghallgatta. Ennek alapján - többek között - megállapította, hogy 2003. május 14-én délután 16 óra körül a bélelzáródásra utaló tüneteket még nem lehetett felismerni, és nem azonnali műtéti beavatkozást igénylő mechanikus bélelzáródásról volt szó. Az alkalmazott terápia megváltoztatását pedig a bélelzáródás korábbi felismerése sem tette volna szükségessé. A 2003. május 14-i ultrahang vizsgálat után újabb műszeres vizsgálatot csak az indikálhatott volna, ha a beteg folyamatosan hány. Az ileus korábbi felismerése esetén is csak arra kellett volna ügyelnie az orvosoknak, hogy a beteg káliumszintje, vérnyomása, vizelete rendben legyen és ennek eleget is tettek.