3080/2024. (II. 29.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.320/2022/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Till Veronika ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Pfv.IV.21.320/2022/5. számú ítélete ellen, miután álláspontja szerint a támadott bírósági ítélet sérti az Alaptörvény II. cikkébe foglalt emberi méltósághoz, valamint a VI. cikk (1) bekezdésében rögzített jóhírnevéhez való jogát. Emellett az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése, valamint a IX. cikk (4) bekezdése sérelmét is állította.

[2] 1.1. A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozó, aki az alapeljárásban felperesként vett részt, az egyik magyarországi párt fővárosi kerületi szervezetének az elnöke. A párt 2008-ban megvásárolt a magyar államtól egy fővárosi kerületben fekvő ingatlant, mely korábban is a párt helyi szervezetének székháza volt. A felperesi indítványozó és testvérei 2015-ben vásárolták meg a párttól az ingatlant, a korábbi vételártól 3 millió forinttal alacsonyabb összegért. Ebben az időben sem a felperes, sem a testvérei nem voltak az adott párt tagjai. A felperes testvérei 2016-ban összesen kétharmad tulajdoni illetőségüket eladták a felperesnek 7 millió forint vételár ellenében. Az alperes médiaszolgáltatásában lévő televíziós csatorna 2022-ben sugárzott (egy internetes sajtótermékben egy nappal korábban megjelentetett cikkre hivatkozással) riportban számolt be a párt helyi szervezete székházának az indítványozó által 2015-ben és 2016-ban történt megvásárlásának körülményeiről. A riportot emellett közölte a televíziós csatorna honlapja is. A riportösszeállítás kapcsán a felperes négy közlés okán kért helyreigazítást, illetve jutatott el helyreigazítási kérelmet, egyrészt a televíziós csatornához, másrészt a honlaphoz, melynek a címzettek nem tettek eleget.

[3] A riportösszeállítás felperes által vitatott közlései a következők voltak: "Áron alul saját magának adhatta el az [...] kerületi pártirodáját a [...] helyi elnöke (1. közlés). (Az indítványozó neve) a párt kárára 10 milliós nyereséget kereshetett az ügyben (2. közlés). A [...].hu szerint ő maga 10 milliós mutyiban lehetett érintett (3. közlés). Ahol a városházát nem tudták ellopni, ott a pártházat lopták el. A kerületrész fideszes országos képviselőjelöltje foglalta így össze a korrupciógyanús ingatlanügyet" (4. közlés).

[4] Az indítványozó sajtó-helyreigazítás iránti keresetet terjesztett elő az alperessel szemben az általa szolgáltatott csatorna műsorában, illetve az internetes oldalon, a helyreigazító közlemény azzal a tartalommal történő megjelenését kérve, hogy a perbeli összeállításban valótlanul híresztelték, hogy ő áron alul, saját magának adhatta el a párt kerületi irodáját, ezzel a párt kárára 10 milliós nyereséget kereshetett az ügyben, így 10 milliós "mutyiban" érintett, illetve hogy az ügylettel lopás történt. Indoklásában előadta, hogy az általa kifogásolt közlések minden ténybeli alapot nélkülöznek, valótlan tényállításnak minősülnek, amelyeket azzal a céllal tettek közzé, hogy a nézőkben az tudatosuljon, hogy ő helyi pártelnökként státuszát felhasználva, jogszerűtlenül jutott a kerületi volt pártszékház tulajdonjogához, egy előnytelen adásvételi szerződés megkötésével megkárosította a pártot, az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével tízmilliós nyereséget realizálhatott annak kárára. Ugyanakkor az épület felújítása és családi házzá alakítása beruházást igényelt, az jelentősen befolyásolta az ingatlan vételárát, erről a körülményről azonban az alperes riportja nem számolt be. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, miután nézete szerint az indítványozó által kifogásolt közlések ténybeli alapokon nyugvó vélemények, ezért nincs helye velük szemben sajtóhelyreigazításnak.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat értelmében a ténybelileg megalapozott véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat önmagában nem lehet sajtóhelyreigazítás alapja. Figyelemmel volt továbbá arra, hogy a felperes közszereplőnek minősül, aki ezért fokozott mértékben köteles tűrni a személyére vonatkozó kritikus megállapításokat. Tételesen vizsgálta a közléseket, amely során az első közléssel összefüggésben megállapította, hogy az "áron aluli" értékesítés közlése egyértelműen vélemény, amelyhez elégséges ténybeli alapot szolgáltat az, hogy a felperesi indítványozó alacsonyabb vételáron vásárolta meg az ingatlant, mint ahogy ahhoz az eladók hozzájutottak. Míg az első közlés második fordulatával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a "saját magának adhatta el" kitétel a felperes személyét érintően olyan lényegtelen tévedés a PK 12. számú állásfoglalás II. pontjára tekintettel, amely nem ad alapot helyreigazításra, figyelemmel a felperes közszereplői minőségére is. A második közlés (10 milliós nyereség) tekintetében azt állapította meg, hogy az szubjektív megítélésen és a csökkenő összegű vételi árakon alapuló egyéni vélemény, amelyet az indítványozó mint felperes közéleti szereplőként tűrni köteles.

[6] Az elsőfokú ítélet a harmadik közlés (10 milliós "mutyiban" érintettség) tekintetében szintén hasonló álláspontra helyezkedett, amely a pártház megvásárlása értékelésének minősül a híradásban közölt tények alapján. A negyedik közlés ("a pártházat lopták el") kapcsán megállapította, hogy a közlemény egészének, összefüggéseinek vizsgálata alapján a közlés a politikai közélet egy másik szereplőjének véleménye az ingatlan értékesítéséről, amely egyben a felperesi indítványozó közéleti hitelességének a kritikája is. Utalt továbbá arra, hogy a "lopás" kifejezés nem büntetőjogi értelemben fogalmazódott meg. Annak köznyelvi értelme az, hogy valaki kifogásolható módon, a tényleges értéke alatt jutott hozzá az ingatlanhoz, ezt a véleményt pedig közszereplő voltára tekintettel a felperes tűrni köteles. Ezért a keresetet, figyelemmel az Alaptörvény IX. cikkére, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) bekezdésére, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 495-496. §-aiban foglaltakra, valamint az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataiban megfogalmazott alapelvekre, alaptalannak találta és az elutasította.

[7] A másodfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes fellebbezését részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy nyolc napon belül a televíziós csatorna 19 óra 30 perckor kezdődő adásának elején kommentár nélkül olvassa be az alábbi helyreigazító közleményt: "Helyreigazítás: az (év, hónap nap) napján a 19 óra 30 perckor kezdődött híradónkban, a "Vitatják a(z) (párt neve) iroda eladását" című tudósításunkban valótlanul híreszteltük, hogy saját magának adhatta el az (a párt neve, kerület száma), a (párt tagjainak összefoglaló neve) helyi elnöke. A valóság ezzel szemben az, hogy (a felperes neve) az ingatlan értékesítésekor nem volt a kerületi pártszervezet elnöke és nem volt az MSZP tagja sem.") A jogerős ítélet kötelezte továbbá az alperest arra, hogy ugyanezen helyreigazítás szövegét tegye közzé az internetes portálon úgy, hogy a helyreigazításra a portál nyitóoldalán 24 óra időtartamban hívja fel az olvasók figyelmét a "Helyreigazítás az [...] televíziós csatorna napján "Vitatják az iroda eladását" című médiatartalom miatt" címmel, amelyre kattintva a helyreigazítás szövege elérhető legyen a (év, hónap, nap) napján 19. óra 30 perckor kezdődő adását tartalmazó tartalom elérhetőségének helyén addig, amíg a tartalom elérhető, de legalább 30 napig. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta.

[8] A jogerős másodfokú ítélet indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a konkrét ügyben közéleti kérdéseket érintő közlésekről van szó, a felperesi indítványozó közéleti szereplőnek minősül. Kiemelte, hogy a perbeli közléseket a szöveg összefüggéseiben kell értékelni. Vizsgálta, hogy a perben kifogásolt közlések tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek-e, illetve véleménynyilvánítás esetén a megfogalmazott álláspontok legalább vékony ténybeli alappal rendelkeznek-e. Az első közlés vonatkozásában a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően arra jutott, hogy azon megfogalmazás, ami szerint a felperes kerületi pártelnökként "saját magának adhatta el" az ingatlant, a befogadók számára azt jelentheti, hogy a felperesnek ráhatása lehetett a számára kedvező ár kialakítására, ebben a pártban betöltött vezető tisztsége is szerepet játszott. Ezzel szemben tényként volt megállapítható, hogy az adásvételi szerződések időpontjában (2015-2016) a felperes nem volt tagja az adott pártnak. Indokolása szerint ezt a tényt az alperes részéről az Smtv. 10. §-a szerinti tájékoztatási kötelezettségének gyakorlása során ellenőrizhették volna. Álláspontja szerint a közlés a felperes személyének megítélése szempontjából nem lényegtelen, hanem meghatározó jelentőségű megállapítás, mert a társadalmi közfelfogás szerint tisztességtelen magatartás az, ha egy adásvételi szerződés során a vevő olyan személy, aki az eladónál betöltött tisztsége folytán befolyással bírhat a kialakított vételárra.

[9] Az alperesnek a körülmények feltárása során szükségképpen foglalkoznia kellett a felperes pozíciójával, párttagságával, politikusi titulusaival. Így tévedésről nem lehetett szó az ügylet értelmezésének ezen lényeges körülménye kapcsán. Ezért az első közlés tekintetében a másodfokú bíróság elrendelte a helyreigazítást, mely szövegének meghatározásánál - a PK 15. számú állásfoglalás alapján - a helyreigazítás a valótlan tényalap tényalapjának cáfolatát is tartalmazza, szükségesnek tartva annak közlését, hogy az adásvételi szerződések megkötésének időpontjában a felperes nem volt sem a párt tagja, sem a kerületi pártszervezet elnöke. Míg a 2-4. közlés megítélése és az azokhoz kapcsolódó kereseti kérelmek elutasítása vonatkozásában a másodfokú bíróság teljes mértékben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. Hangsúlyozta továbbá, hogy a harmadik közlésre nézve a fellebbezésében a felperes maga sem kérte annak helyreigazítását. A "mutyi", valamint a "lopás" kifejezések használatával összefüggésben kifejtette, hogy lehetséges, hogy az érintett személyek jogilag támadhatatlanok, de azokkal kapcsolatban a véleménynyilvánítás szintjén morális kifogás emelhető, az kritizálható. Míg a negyedik közléssel összefüggésben utalt arra, hogy alapvetően a helyi Fideszes képviselőjelölt politikai véleménye, értékelése volt, amelyet a felperes közszereplőként tűrni köteles, figyelemmel az Alkotmánybíróság közügyekkel kapcsolatos, szabad véleménynyilvánításra vonatkozó gyakorlatára és a bírói gyakorlatra.

[10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a keresetnek helyt adó rész hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását (azaz tartalma szerint az elsőfokú ítélet helybenhagyását) kérte. Míg a felperesi indítványozó - általa helyesnek vélt indokai alapján - a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

[11] A Kúria felülvizsgálati ítélete - tekintettel arra, hogy a második, harmadik és negyedik közlésre nézve a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezéseit az alperes felülvizsgálati kérelme nem támadta, a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján - csupán a jogerős ítéletnek az első közlésre vonatkozó részét vizsgálta. A Kúria ítéletében kifejtette, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a felperes a jelenben a párt kerületi szervezetének elnöke az adásvételi szerződések megkötésekor (2015-2016) ezt a tisztséget még nem töltötte be, illetve nem volt a párt tagja sem. A felperes és az alperes álláspontjának ismertetését követően azt is kiemelte, hogy tényként állapítható meg, hogy a felperesi indítványozó a jelenben a helyi pártszervezet vezetője, a riportösszeállítás egésze a szerződéses folyamat egészét értékeli, arról alkot véleményt, ezért nincs helye sajtó-helyreigazítás elrendelésének. Hivatkozott a PK 12. számú állásfoglalásban foglaltakra, mely értelmében - többek között - a sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra.

[12] A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja. Indokolása szerint az a konkrét ügyben nem volt vitatott, hogy a felperesi indítványozó a helyi pártszervezet elnökeként politikai közszereplőnek minősül, valamint hogy egy politikai párt helyi székházának értékesítése, annak módja, a vételár nagysága és további sorsa közérdeklődésre számot tartó kérdésnek, közügynek minősül. Hivatkozott a közszereplők magasabb tűrési kötelezettségére vonatkozó egységes és következetes bírói gyakorlatra, valamint az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatában foglaltakra. Kiemelte, hogy az adott közlés kapcsán nem hagyható figyelmen kívül, hogy arra a 2022. évi országgyűlési választások kampányának időszakában került sor. Továbbá idézte az Alkotmánybíróság a politikai vitákkal kapcsolatban megfogalmazott azon álláspontját (lásd: 3111/2022. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [32]-[33]), mely értelmében az ennek keretében megfogalmazott tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelmében vett automatikus alkalmazásával, nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A vitatott kijelentést ugyanis arra figyelemmel kell elvégezni, hogy az milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára.

[13] Az értékelés szemléletét az határozza meg, hogy a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel. Hangsúlyozta, hogy ez a megállapítás a választási időszakokra kiváltképp vonatkoztatható politikusok esetében, továbbá Magyarországon az elmúlt időszakban kialakultak a plurális politikai nyilvánosság működésének sajátosságai, amelyek között a közéleti viták során elhangzottakat a társadalom kellő körültekintéssel tudja értékelni.

[14] A Kúria felülvizsgálati ítélete emellett azt is értékelve, hogy a riportban az adásvételi szerződésekben rögzített vételárat számszerűen helyesen közölték, illetve a felperesi indítványozó a közlés időpontjában a választási kampányban aktív szerepet vállaló politikus volt, és az említett helyi pártszervezet elnöke volt, a közlemény egészét, annak összefüggéseit is tekintve megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte, hogy a politikai közszereplő felperesi indítványozó személyének megítélése szempontjából az a ténybeli pontatlanság, hogy ő 2015-2016 évben még nem volt a helyi pártszervezet elnöke, a riportban szereplő közéleti kérdés okán, a felperes személyét illetően, külső, objektív szemlélet alapján, olyan lényegtelen pontatlanságnak minősül, amely nem ad alapot önmagában a sajtó-helyreigazítás elrendelésére. A kúriai ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan döntött, amikor a riportösszeállítás egészének tartalmára tekintettel az első közlésre vonatkozó helyreigazítási igényt elutasította, valamint úgy foglalt állást, hogy adott esetben a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot előtérbe kell helyezni a közéleti szereplő felperesi indítványozó személyiségi jogai védelmével szemben. Mindezek alapján a felülvizsgálati ítélet azt állapította meg, hogy a jogerős másodokú ítélet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében megsértette az Smtv. 12. § (1) bekezdését, ezért annak a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályon kívül helyezte, és helybenhagyta a (keresetet teljes egészében elutasító) elsőfokú ítéletet.

[15] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában a Kúria kifogásolt, Pfv.IV.21.320/2022/5. számú ítélete folytán az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése, II. cikke, VI. cikk (1) bekezdése, továbbá a IX. cikk (4) bekezdése sérelmét állítva. Indítványában az adott ügy tényállásának, valamint az alkotmányjogi panasza előzményi perének pertörténete részletes ismertetését követően számba vette kérelme befogadhatósági feltételeinek fennálltát. Nézete szerint a Kúria által felülvizsgált riportban megjelent közlés teljes terjedelmében vizsgálandó, azonban két egymást követő mondatának a vizsgálata kiemelten szükséges a közlés értelmezése és az átadni kívánt tartalom szempontjából. Egyrészt állítása szerint az első közlés kizárólag úgy értelmezhető, hogy annak állítása szerint az indítványozó volt az, aki a szóban forgó ingatlan adásvételekor pártelnök volt, így saját magának adhatta el az ingatlant. Tehát az "adhatta el" szerkezet nem feltételes módként, hanem kizárólag a lehetőség (helyi elnöki pozíció) megjelöléseként értelmezendő. Az indítványozó állítása szerint az ítélet tévesen minősítette lényegtelen tévedésnek a közlés azon tartalmát, hogy a perbeli ingatlant az indítványozó "saját magának adhatta el". Hivatkozása szerint a közlés tartalma tényállításnak minősül. A per alperese tényállításként fogalmazta meg, hogy az indítványozó a párt helyi elnökeként ezen pártbeli tisztségét kihasználva "saját magának" adta el az ingatlant. Utalt arra is, hogy ez a tényállítás az alperes álláspontja szerint is valótlan, így az erre alapított véleménynek nincs a valósággal közös alapja.

[16] Ezzel a közléssel kapcsolatban azt kell vizsgálni, hogy a valóságnak van-e olyan, akárcsak vékony szelete is, amely ezen vélemény közlését megalapozottá teszi. A riport egészének tartalma alapján a híradásnak ez az egyik meghatározó, kulcs állítása, mivel azt közölte, hogy a felperesi indítványozónak kifejezett ráhatása lehetett az ingatlan áron aluli átruházásának több éves folyamatára, amelyet "lopásként" értékelt a műsor. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria tévesen minősítette lényegtelen tévedésnek a "saját magának" fordulatot, míg a nézők ezt a valótlan közlést úgy értelmezték, hogy a párt kerületi pártirodáját megvásárló személy a felperesi indítványozó, aki párttagsága, a pártban betöltött helyi vezetői tisztsége alapján szerezhette meg a párt helyi irodáját áron alul. Hivatkozott arra, hogy a társadalmilag kialakult közfelfogás és az általános vélekedés szerint egy olyan jogügylet tisztességtelen, amelyben a vevő, az eladó jog-, és érdekkörébe eső vételár meghatározására befolyással bír. A közfelfogás a saját magának történő értesítéshez kapcsolhat magánjogi és büntetőjogi szankciót is, ezért kiemelte, hogy az ebben való tévedés a felperesi indítványozó szempontjából nem minősül lényegtelen vagy pontatlan közlésnek.

[17] Érvelésében azt is kifejtette, hogy a Kúria nem foglalt állást az indítványozóra vonatkozó alperesi közlések kapcsán a szükségesség-arányosság kérdésében, nevezetesen, hogy az indítványozónak okozott sérelem arányos volt-e a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához képest, vagy volt-e az adott esetben a közérdekből gyakorolt jogok gyakorlásának olyan lehetősége, amely nem sértette volna az indítványozó jóhírnévhez fűződő jogát. Ugyanakkor a fenti alapjogi tesztet a Kúria nem végezte el, annak vizsgálatát és a teszt eredményét nem jelenítette meg ítéletének indokolásában, erre tekintettel megsértette az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti követelményeket, illetve azzal, hogy valótlan tények tekintetében valótlanul bűncselekmény elkövetését állította, megsértette az indítványozó VI. cikk (1) bekezdése szerinti jóhírnévhez való jogát.

[18] Az indítványozó azt is hangsúlyozta, hogy a perbeli ingatlan adásvételi szerződéseinek létrejöttekor nem volt közszereplő, nem volt tagja az adott pártnak, így az adott párt helyi szervezetének sem volt az elnöke, melyből következően az eladói oldalról sem a vételárra, sem az ügyletkötés egyéb elemeire nem lehetett hatással. Ezért nem lehet okszerű következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy az indítványozó lopott volna. Utalva az Alkotmánybíróság 3329/2017. (XII. 18.) AB határozatában, valamint a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában foglaltakra, kifejtette, hogy a bírálat és a kritika szabadsága sem jelent védelmet az utóbb hamisnak bizonyult tényállításokkal szemben. Amennyiben azok a közügyeket érintőek, csak az esetben védi a véleményszabadság, ha a tényt állító vagy híresztelő jóhiszemű volt. Ugyanakkor nézete szerint az alperes jóhiszeműsége a konkrét ügyben kizárható, mivel maga mutatta be a cikkben az adásvételi szerződések lényeges tartalmát, és a tulajdoni lapot, amiből tudnia kellett, hogy lopásról nem lehetett szó, mivel az indítványozó fizetett az ingatlanért, és azt szerződéssel vásárolta. Emellett érvelése szerint a sajtószabadság a választási kampány időszakában sem véd a hamis tényállításoktól. Ezért álláspontja szerint téves és alapjogsértő a Kúria ítéletének 31. pontjában kifejtett összefoglaló érvelés, amely szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot kell előtérbe helyezni a közéleti szereplő felperes személyiségi jogai védelmével szemben.

[19] Az indítvány hosszasan idézte az Alkotmánybíróság által kidolgozott szempontrendszert, amely segítségével megállapítható, hogy egy adott közéleti vitában meddig terjed az érintett személy tűrési kötelezettsége, valamint az ezzel összefüggő gyakorlatát. Ennek kapcsán kitért az adott közlés értékítélet vagy tényállítás voltának különbözőségeire, továbbá az ún. bizonyíthatósági tesztre, amely segítséget nyújt megkülönböztethetőségükre. Kiemelte, hogy a tények meghamisítására nem vonatkozhat alkotmányos védelem, a bizonyíthatóan hamis tények jogvédelmet nem élvezhetnek [7/2014. (III. 7.) AB határozat]. Álláspontja szerint az alperesi közlés a bizonyíthatósági teszt alapján, nevezetesen, hogy a kijelentés milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára, egyértelműen tényállítást fogalmaz meg, és nem ténybeli alappal bíró véleményt. Érvelése szerint amennyiben való lenne az az alperesi állítás, hogy az indítványozó a perbeli ingatlan vonatkozásában gazdálkodást érintő bűncselekményt követett el, úgy az alkalmas lenne arra, hogy ellene büntetőeljárás induljon. Az olyan tényállítások pedig, amelyek - valóságuk esetén - az érintett személy ellen büntetőeljárás megindítására is alkalmasak, meghaladják a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait.

[20] Emellett hivatkozása szerint a személyre vonatkozó tényközlés sértő, ha az a közmegítélés szerint alkalmas arra, hogy a sérelmet szenvedett fél társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. A közéleti szerepvállalással összefüggésbe hozható valótlan tartalmú tényállítás rendszerint épp arra figyelemmel válthatja ki a megsértett személy hátrányos társadalmi megítélését, mivel egy közéleti szereplőtől fokozottan elvárható, hogy a köz érdekében végzett tevékenysége során mind a jogi, mind az általánosan elfogadott erkölcsi normák tiszteletben tartásával járjon el. Egy politikus közmegítélését ugyanis mindenképpen negatívan érintheti, ha a közéletben elfoglalt pozíciójával összefüggésben bűncselekmény elkövetésével vádolják meg, vagy azzal összefüggésbe hozzák. Utalt az Alkotmánybíróság 3234/2023. (VI. 2.) AB határozatában foglaltakra, mely alapján alkotmányjogi védelem alá csak olyan kijelentések, (politikai véleménynek minősülő tényállítások) tartozhatnak, amelyeknél a választópolgároknak valóban van olyan értelmezési lehetőségük (amennyiben a vita politikai természetét és a vitát folytató felek politikai szembenállását figyelembe veszik), amely alapján megfelelő következtetést tudnak levonni. Ugyanakkor mindezen kérdésekkel a Kúria vizsgálata során nem foglalkozott. Az indítványozó nézete szerint az alperes megszegte az Smtv. 10. §-ában foglalt hiteles tájékoztatási kötelezettségét azzal, hogy nem ellenőrizte a felperes fennálló párttagságának és a helyi pártszervezet vezetői tisztségének fennállását egy több évvel korábbi jogügylet tényei kapcsán. Hivatkozott a PK 12. számú állásfoglalásban foglaltakra, amely alapján csak a lényegtelen tévedések nem értékelhetők a közlemény egyéb részeitől függetlenül. Kiemelte, hogy a sajtó-helyreigazítás rendeltetésével ellentétes eredményre vezetett, hogy az összefüggő közlési láncot megbontva, "a saját magának adhatta el" közlését összefüggései nélkül vizsgálta a kúriai döntés, mert az az egész riport egy lényeges, meghatározó következtetése.

II.

[21] Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

"I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható."

"II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg."

"VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével."

"IX. cikk (4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére."

III.

[22] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben az indítványokkal szemben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.

[23] 1. Az Abtv. 27. §-a alapján az "alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva".

[24] 1.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be (a felülvizsgálati ítéletet 2023. március 23-án vette át, míg az indítványozó jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt 2023. május 22-én nyújtotta be, elektronikus úton). Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság által hozott Pfv.IV.21.320/2022/5. számú ítéletének az ügy érdemében hozott, jogorvoslattal már nem támadható döntésének alkotmányossági vizsgálatát kérte, amely ellen fellebbezésnek vagy további felülvizsgálatnak nincs helye, továbbá az indítványozó nagyobb részben az Alaptörvényben biztosított jogai sérelmére hivatkozott, ezért az alkotmányjogi panasz e tekintetben is megfelel az Abtv. 27. §-ában előírt követelményeknek. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és érintettsége, mivel a sajtó-helyreigazítás iránt indított ügyben felperes [27. § (2) bekezdés a)-c) pontjai] volt, fennáll.

[25] Mivel az indítványozó alkotmányjogi panaszindítványát az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapította, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálata a támadott bírói döntés, azaz a Kúria felülvizsgálati ítéletére korlátozódhat. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor észlelte, hogy az indítvány nemcsak a felülvizsgálati ítélettel vizsgált első közlést (mely két fordulatból áll: egyrészt "áron aluli", továbbá: "saját magának adhatta el"), hanem tartalma szerint a megjelent közlést teljes terjedelmében támadta (erre nézve lásd pl. az indítvány indokolásának 32. pontjában "a riportban megjelent közlés teljes terjedelmében vizsgálandó", továbbá a 4. közlésre ("a pártházat lopták el") vonatkozóan: "Okszerű következtetést, hogy az Indítványozó lopott volna, levonni nem lehet." (Indítvány indokolás [47]) Tekintettel azonban arra, hogy a felülvizsgálati ítélet a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló közlést nem teljes terjedelmében, hanem csak az első közlésre nézve vizsgálta érdemben, ezért a fentiek okán a kúriai döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata is kizárólag csak ezen első közlésre terjedhet ki.

[26] Az indítvánnyal támadott kúriai döntés, - a fentiek szerint - az első közlés mindkét fordulatát ("áron aluli" valamint "saját magának adhatta el") érdemben vizsgálta. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető érvelést kizárólag a "saját magának adhatta el" fordulat tekintetében terjesztett elő indítványában, ezért az Alkotmánybíróság az első közlés első fordulatát - a kérelem hiányos voltára tekintettel - nem állt módjában érdemben vizsgálni, miután következetes gyakorlata szerint az indokolás hiánya (lásd pl. 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]) az ügy érdemi elbírálásának akadálya.

[27] 1.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésének a sérelmét is állította. Az Alaptörvény említett rendelkezése azonban nem önálló alapjogot állapít meg, hanem a véleménynyilvánítás szabadságának határát jelöli ki, így erre az indítványozó alapjogi sérelmet nem alapíthat (lásd ezzel egyezően: 3294/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [19]).

[28] 1.3. Az indítványozó az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének, valamint a II. cikkének a sérelmét is állította. Az alkotmányjogi panasz alapján megállapítható azonban, hogy mind az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére, mind pedig a II. cikkére csak a VI. cikk (1) bekezdésének sérelmével összefüggésben (a jóhírnévhez való jogának sérelme, és az ezt érintő kijelentések vizsgálata kapcsán) tartalmaz hivatkozást az indítvány, ugyanakkor ezen alaptörvényi rendelkezések tekintetében önálló érvelést az indítvány nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indokolás hiánya (lásd pl. 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]) az ügy érdemi elbírálásának akadálya.

[29] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése sérelmével összefüggésben az indítvány (az első közlés második fordulatára vonatkozó felülvizsgálati döntésre nézve) eleget tesz a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek. Az indítvány megjelölte az indítványozó jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. A panaszos megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány benyújtását részletesen indokolta, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Emellett az indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg a támadott bírói döntés megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

[30] 3. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]).

[31] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a konkrét alkotmányjogi panasz bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét veti fel, s ezáltal az Alkotmánybíróság részéről érdemi vizsgálatot igényel abban a kérdésben, hogy az indítványozó által kifogásolt kúriai döntés az Alaptörvénnyel összhangban tárta-e fel, hogy hol húzódik az adott ügyben a közügyek szabad vitatásának határa az indítványozó jóhírnevével szemben.

[32] 4. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján, a befogadásról szóló döntést mellőzve, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése vonatkozásában, érdemben bírálta el.

IV.

[33] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[34] 1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz alapján "a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes." (3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]) Az Alkotmánybíróság nem vonhatja el azonban az ítélkező bíróságok hatáskörét az előttük fekvő tényállás elemeinek átfogó mérlegelésére, csupán a mérlegelés alapjául szolgáló jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját, illetve a mérlegelés alkotmányossági szempontjainak a megtartását vizsgálhatja felül.

[35] 2. Az Alkotmánybíróság jelen alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálata során az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében deklarált jóhírnévhez való jog határait vizsgálta, ugyanakkor azt is megállapította, hogy a vizsgálni szükséges konkrét ügyben ezen alkotmányossági kérdés szorosan összefügg az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakkal is. Az ügy alapjául szolgáló bírósági döntések ugyanis abból a szempontból vizsgálták a jóhírnévhez való jog kérdését, hogy a felperes közszereplőnek minősül-e, és így magasabb tűrési kötelezettsége van-e, továbbá az alperes által közölt, illetve az indítványozó által kifogásolt első közlés második fordulata tényállításnak, avagy értékítéletnek minősül-e.

[36] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként szükségesnek ítélte áttekinteni a jóhírnévhez való jog és a sajtószabadsághoz való jog kollíziójával kapcsolatos, a közéleti vitákat érintő ügyekben hozott főbb megállapításait, majd ezt követően az említettek szerint áttekintett gyakorlatára figyelemmel, a konkrét ügyre vonatkozó alkotmányossági vizsgálatát végezte el.

[37] 3.1. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése értelmében Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. Az Alaptörvény említett rendelkezése amellett, hogy elismeri a sajtószabadságot, a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek a biztosításáról is rendelkezik (7/2014. (III. 7.) AB határozat Indokolás [40]). Ez a tájékoztatás a "demokratikus közvélemény" információs érdekét szolgálja: azt, hogy a közvélemény a számára releváns tényekről, eseményekről adatot, tájékoztatást, illetve ezzel összefüggő véleményt kapjon (lásd 26/2019. (VII. 23.) AB határozat, Indokolás [24]). A közéleti viták szabadsága és sokszínűsége nélkül ugyanis nincsen szabad közvélemény, és nincsen demokratikus jogállam (7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [39]).

[38] Az Alkotmánybíróság - többek között a 3217/2020. (VI. 19.) AB határozatában (lásd: Indokolás [32]) - megerősítette, hogy kiemelten fontos alkotmányos érdeknek tekinti a sajtószabadság érvényesülését. A sajtó ugyanis "olyan fórumot kínál a szólás szabadságához és a közügyek szabad vitathatóságához, amely kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a közvélemény [...] számára ellenőrizhetővé válhassanak a közhatalmat gyakorlók, illetve a köztisztséget vállalók. A polgárok kizárólag ilyen információk birtokában alkothatnak szabadon véleményt a közhatalmat gyakorlók teljesítményéről, munkájának hatékonyságáról és minőségéről. Az állami szervek ellenőrizhetősége pedig a polgárok demokratikus önkormányzásának lehetőségét biztosítja, így a polgároknak alapvető joguk van ahhoz, hogy a közügyeket érintő kérdésekről információhoz juthassanak" (lásd még: 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [25]; továbbá 3002/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás [55]).

[39] 3.2. Az Alkotmánybíróság szükségesnek ítélte áttekinteni a közügyek vitatásával összefüggő főbb megállapításait.

[40] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelten védett alkotmányos érték, különösen abban az esetben, amikor a közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a közügyek vitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát. Az Alkotmánybíróság értelmezésében ugyanakkor a közéleti kérdések köre szélesebb a politikai szólásnál, illetve a közhatalmat gyakorló személyek tevékenységének bírálatánál (3052/2022. (II. 11.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), Indokolás [42]).

[41] A közügyek vitája, azaz a szólásszabadság fokozottan védett köre meghatározásának fókuszában mindenekelőtt az a kérdés áll, hogy a megszólaló valamely társadalmi, közéleti kérdésben fejtette-e ki nézeteit. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "valamennyi közéleti párbeszéd igényt tarthat a közéleti vitákat és a közügyek vitatását megillető alapjogi védelemre" (14/2017. (VI. 30.) AB határozat, Indokolás [27]).

[42] Az Alkotmánybíróság a szólásszabadságnak ebben a különösen védett körében jelen ügyben is érvényesnek tartja a vélemények és a tényállítások megkülönböztetésének relevanciájáról mondottakat: "[a] tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. A szólás- és sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között [...]. Míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt." (7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [49]) Az adott közlés védelmére vonatkozó alkotmányjogi mérce meghatározásakor tehát a közügyek vitáján belül is fontos kérdés, hogy a közlés értékítéletnek vagy tényállításnak minősül-e (lásd: 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [25]).

[43] Az Alkotmánybíróság a 3107/2018. (IV. 9.) AB határozatában azt is megerősítette, hogy politikai vitákban (különösen választási kampány során) a tényállításokra vonatkozó, a jogszerűtlenség megállapíthatósága tekintetében megengedőbb teszt alkalmazására csak szűk körben van lehetőség, vagyis a tényállítás alkotmányjogi fogalmát megszorítóan kell értelmezni. Erre utalt az Alkotmánybíróság akkor, amikor a mérlegelés alkotmányos követelményeként mondta ki, hogy a szóban forgó kijelentés értékelése nem történhet csupán "megragadva a kijelentés direkt tartalmánál" (5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [27]), hanem "a mérlegelést a választási kampány felfokozott helyzetét és az ügy összes körülményét figyelembe véve, valamint arra tekintettel kell elvégezni, hogy a jelöltek egymás programját és alkalmasságát minél szabadabban kritizálhassák" (31/2014. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]-[30]; 9/2015. (IV. 23.) AB határozat, Indokolás [43]).

[44] A politikai viták természetével összefüggésben az Alkotmánybíróság tehát több olyan üggyel is foglalkozott, ahol a politikai vita egy választási kampányban zajlott. Így például a választási kampányt az Alkotmánybíróság következetesen olyan szituációnak tekintette, amelyben a lehető legerősebben jönnek számításba a közügyek minél szabadabb vitája melletti érvek, és ahol leginkább helye van a politikai programokról és a jelöltek alkalmasságáról vallott vélemények akár túlzó, felfokozott megfogalmazásának; tekintettel arra is, hogy ezen időszak alatt a cáfolat vagy ellenvélemény kifejtésének is jelentős tere nyílik (31/2014. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [30]; 5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [28]; 9/2015. (IV. 23.) AB határozat, Indokolás [35], [43], továbbá 3107/2018. (IV. 9) AB határozat, Indokolás [26]).

[45] A politikai vitákkal kapcsolatban azt is fontos kiemelni, hogy az ennek keretében megfogalmazott tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára. Ennek az értékelésnek a szemléletét az határozza meg, hogy a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel (a választási kampányok vonatkozásában lásd: 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [28]). A mérlegelés tehát egyértelműen túlmutat a kijelentés elemeinek pusztán bizonyíthatósági teszttel történő vizsgálatán, és az ügy valamennyi körülményének értékelését igényli. Ha az egymásra tett kijelentések közvetlenül a közéleti szereplők politikai tevékenységére, programjára vagy közéleti hitelességére, alkalmasságára vonatkozik, akkor - még ha állító módban fogalmazták is meg - vélelmezhető a közlés véleményként való értelmezése. Szintén védelem alá tartozhat a kritika, túlzó, meghökkentő megfogalmazása akkor is, ha a túlzás esetleg ténybeli kérdést is érint. Kétség esetén ráadásul a mérlegelés arra is támaszkodhat, hogy egyes részletek tényszerű cáfolatára széles körű lehetőség nyílik (a választási kampányok vonatkozásában lásd: 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [29]).

[46] 3.3. A véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozó közéleti vitákban érintett személyek alapjogainak védelme tekintetében kiemelt jelentőségű kérdés, hogy azokat mikor lehet megszorítóan értelmezni, milyen feltételekkel lehet korlátozni, és kollíziójuk esetén milyen szempontok alapján kell a prioritást meghatározni, meddig terjed egy közéleti vitában érintett személy tűrési kötelezettsége, vagy a másik oldalról: mennyiben korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését a közéleti vitában résztvevők személyiségének a védelme.

[47] Az Abh. kiemelte, hogy a kérdés értékelése során az Alkotmánybíróság jellemzően a következő szempontoknak tulajdonít meghatározó jelentőséget: a véleményt kifejező nyilvános közlés közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e; a nyilvános közléssel érintett személy közszereplői minőségben jelenik-e meg; a nyilvános közlés tényállítást vagy értékítéletet foglal-e magában; a nyilvános közlés sérti-e az érintett személy emberi méltóságát vagy jó hírnevét (becsületét) (3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [38]) (Abh., Indokolás [45]).

[48] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ahhoz, hogy egy adott nyilvános közlés a véleménynyilvánítási szabadság kiemelt védelmi körébe tartozik-e, elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti-e.

[49] Az Abh. ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában a nyilvános közlés jellegét nem a közléssel érintettek személyi minősége határozza meg, hanem éppen fordítva: a közlés tárgyához mérten kell vizsgálni az érintettek személyi minőségét. A szólásszabadság fokozottan védett körének fókuszában elsősorban maguk a közügyek, nem pedig a közszereplők állnak (7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [47]-[48]; 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [25]-[27]; 3001/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás [25]).

[50] Erre tekintettel a nyilvános közlés minősítése során elsőként azt kell vizsgálni, hogy a közlés közügyek, közéleti kérdések vitatására vonatkozik-e, mert maga a közéleti kérdések megvitatásának ténye - a konkrét vita erejéig - az a szempont, amely meghatározza az érintettek személyi minőségét (3145/2018. (IV. 7.) AB határozat, Indokolás [41]).

[51] Abban az esetben, ha megállapítást nyert, hogy a nyilvános közlés a közügyek szabad vitatását érinti, az alkalmazandó alkotmányjogi mérce megállapításához szükséges annak további vizsgálata, hogy a közléssel érintett személy - az adott helyzetben - közszereplői minőségben érintett-e. Önmagában ugyanis az a tény, hogy egy nyilvános közlés közéleti jellegű, automatikusan nem vonja maga után azt, hogy az érintett személyek személyiségvédelme lecsökken (13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [41]; 3145/2018. (IV. 7.) AB határozat, Indokolás [44]). Ugyanakkor az Alkotmánybíróság gyakorlata abban is egységes, hogy a közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit.

[52] 3.4. A konkrét ügyben megállapítható, hogy az alperes által megjelentetett hírműsorban, valamint cikkben közzétett első közlés második fordulata közügyeket érintő kijelentést tartalmaz. Továbbá az indítványozó egy országos párt kerületi vezetőjeként (kerületi pártelnök) közszereplőnek minősül. Egy közszereplő tevékenysége, cselekedete azonban nemcsak kizárólag a közszereplősége idejére vonatkozóan lehet közérdeklődésre számot tartó, mivel az azt megelőző tevékenység, cselekmény, illetve történés is szolgálhat olyan információkkal a polgárok számára, amely alapján közügyeket érintő, ahhoz kapcsolódó információkhoz juthatnak. Emellett, ahogy azt a kúriai döntés is rögzítette, a perben kifogásolt közlés a 2022. évi országgyűlési választások kampányának időszakában történt.

[53] Ezért egyrészt általánosságban megállapítható, hogy egy politikai párt székházának értékesítése, illetve annak módja közérdeklődésre számot tartó kérdésnek minősül, amellyel kapcsolatos vélt visszaélésről az alperesnek mint médiaszolgáltatónak joga volt tájékoztatást adni. (Ugyanakkor nem kizárva annak lehetőségét, hogy a bejegyzés jogsértő jellege esetében felelnie kell annak tartalmáért.) Továbbá az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a Kúria vizsgálata során az Alaptörvénnyel összhangban jutott arra a következtetésre, hogy az indítványozó közszereplői minősége az ingatlan szerződéskötésének idejére nézve is megállapítható. Ebből következően pedig a vele szemben megfogalmazott értékítéletekkel szemben magasabb tűrési kötelezettség terheli.

[54] 4. Az Alkotmánybíróság a véleményszabadság gyakorlásának határait a közügyeket érintő kérdésekben aszerint különbözteti meg, hogy az adott közlés értékítéletnek, avagy tényállításnak minősül-e. E minősítésnek azért kell összhangban állnia az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított véleményszabadság követelményeivel, mert döntően és közvetlenül befolyásolja annak határait is, így az alapjog gyakorolhatóságát és tényleges érvényesülését.

[55] Az Alkotmánybíróság azt is számos határozatában rögzítette, hogy a véleményszabadság nemcsak bizonyos felfogások vagy eszmék, hanem magának a véleménynyilvánításnak a lehetősége előtt nyit szabad utat. Ebből következik, hogy a közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és objektív módon nem igazolható. Ugyanakkor az értékítéletekkel szemben a tényállítások mindig olyan konkrétumokat tartalmaznak, amelyek valósága bizonyítás útján igazolható, ellenőrizhető. Míg az értékítéletet megjelenítő vélemények nagyobb toleranciát követelnek, addig a tényeket állító, avagy híresztelő kifejezések esetében fokozottabb gondosság követelhető meg (Abh, Indokolás [54]).

[56] Az Alkotmánybíróság - többek között a 3234/2023. (VI. 2.) AB határozatában - összefoglalta a politikai vitákban elhangzó állításokkal kapcsolatos gyakorlatát is (Indokolás [39]-[44]). Ennek kapcsán utalt a 3107/2018. (IV. 9.) AB határozatában foglaltakra, megerősítve, hogy a politikai vitákban (különösen választási kampány során) a tényállításokra vonatkozó, a jogszerűtlenség megállapíthatósága tekintetében megengedőbb teszt alkalmazására csak szűk körben van lehetőség, vagyis a tényállítás alkotmányjogi fogalmát megszorítóan kell értelmezni. Erre utalt az Alkotmánybíróság akkor, amikor a mérlegelés alkotmányos követelményeként mondta ki, hogy a szóban forgó kijelentés értékelése nem történhet csupán "megragadva a kijelentés direkt tartalmánál" (5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [27]), hanem "a mérlegelést a választási kampány felfokozott helyzetét és az ügy összes körülményét figyelembe véve, valamint arra tekintettel kell elvégezni, hogy a jelöltek egymás programját és alkalmasságát minél szabadabban kritizálhassák" (31/2014. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]-[30]; 9/2015. (IV. 23.) AB határozat, Indokolás [43]).

[57] Az Alkotmánybíróság a politikai vitákkal kapcsolatban azt is többször kiemelte, hogy az ennek keretében megfogalmazott tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára. Ennek az értékelésnek a szemléletét az határozza meg, hogy a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel (a választási kampányok vonatkozásában lásd: 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat, >Indokolás [28]</a). A mérlegelés tehát egyértelműen túlmutat a kijelentés elemeinek pusztán bizonyíthatósági teszttel történő vizsgálatán, és az ügy valamennyi körülményének értékelését igényli (lásd pl. 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat, <a id=434792 ssz=47>Indokolás [29]).

[58] Az Alkotmánybíróság már azt is többször kifejtette, hogy a véleményszabadság határa mások emberi méltóságából fakadó becsülete és jó hírnevének védelme. Többek között a 6/2021. (II. 19.) AB határozat megerősítette korábbi [erre nézve lásd: 3048/2020. (III. 2.) AB határozat] álláspontját, mely szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Ez a rendelkezés a véleménynyilvánítás szabadságának határát jelöli ki, ez a határ ugyanakkor nem valakinek a megsértése, hanem az emberi méltóság megsértése. A személyiséget szubjektíve sértő, de az emberi méltóság sérelmét el nem érő kifejezéseket az Alaptörvény IX. cikke védi (3048/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [31]; 6/2021. (II. 19.) AB határozat, Indokolás [22]). Arra nézve, hogy mely kifejezések kérdőjelezik meg az emberi minőséget, az eset kontextusában kell vizsgálni; nem csupán a szavak nyelvtani jelentéséből kell kiindulni, hanem azt kell vizsgálat alá vonni, hogy objektív mérlegelés szerint mennyire érintette a közlés a sértett személyi, társadalmi helyzetét (3374/2019. (XII. 19.) AB határozat, Indokolás [29]).

[59] Ezért az eljáró bíróságoknak vizsgálniuk szükséges, hogy az eljárásban érintett személyt érintő közlés bármilyen módon kötődik-e a közérdeklődésre számot tartó, közügyeket érintő vitához. Abban az esetben pedig, ha megállapítható, hogy a vizsgált közlés közügyek vagy a közélet egyéb kérdéseinek megvitatásához kapcsolódik, és az érintettek e közéleti vitában közszereplői minőségben vesznek részt, függetlenül attól, hogy az érintett közhatalmat gyakorló személy, vagy más státuszú személy-e, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése alapján fokozott tűrési kötelezettség terheli a vele szemben megfogalmazott kritikával, bírálattal szemben.

[60] Az Alkotmánybíróságnak a konkrét ügyben azt kellett megvizsgálnia, hogy a Kúria döntése kialakítása során figyelemmel volt-e az ügy alapjogi érintettségére, lefolytatta-e az alapjogi vizsgálatot, továbbá annak során valamennyi, alkotmányjogilag releváns szempontot figyelembe vett-e a konkuráló alapjogi érdekek mérlegelése során döntése kialakításánál.

[61] Jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, az indítvány által támadott kúriai döntés a fentiekben már - ismertetettek szerint - a felperes felülvizsgálata folytán az első közlést vizsgálta érdemben. Ennek, jelen alkotmányjogi panaszeljárásban érdemi elbírálásra alkalmas második fordulata ("saját magának adhatta el") tekintetében azt állapította meg, hogy a választási kampány időszakában történt a vitatott közlés, melyre nézve fennáll az indítványozó közszereplői minőségéből eredő magasabb tűrési kötelezettsége.

[62] Mint azt a fentiekben az Alkotmánybíróság már többször kiemelte, a véleménynyilvánítási jog és a jóhírnév sérelméhez való jog kollíziójának mérlegelése során az egyik alapvető szempont annak meghatározása, hogy az adott közlés tényállításnak, vagy értékítéletnek tekintendő-e. Az elsőfokú bíróság az első közlés tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az véleményként értékelhető, míg a másodfokú bíróság ítéletében ettől eltérő álláspontra helyezkedett. Ennek során a másodfokú ítélet kifejtette, hogy "tényállítást vélemény is tartalmazhat, hiszen a tények alapján tényekre levont következtetés is minősülhet véleménynek, ahogy ez az első közlés, a saját magának adhatta el a párt helyi irodáját" esetében is megállapítható.

[63] A felülvizsgálati döntés indokolásában beidézi az értékítélet, illetve tényállítás tartalmú közlések értékelésének különbözőségére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatot, ugyanakkor a konkrét ügyre vonatkozóan a felülvizsgálati kérelemmel kifogásolt első közlésre nézve önálló mérlegelést nem folytatott le, nevezetesen, hogy a támadott közlés tényállításnak, vagy értékítéletnek tekintendő-e. Megállapítható továbbá az is, hogy ezt követően (lásd: Indokolás [30]) ténybeli pontatlanságként értékelte, hogy az indítványozó 2015-16-ban nem volt a helyi pártszervezet vezetője, azonban magára a közlés második fordulatára nézve nem foglalt állást. Ugyanakkor a Kúria döntésének következő bekezdésében az elsőfokú bíróság ítélete helytállóságát állapította meg, amely véleményként értékelte a kifogásolt első közlés második fordulatát. Ez alapján azzal, hogy a kúriai döntés helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, valójában osztotta az elsőfokú bíróság vizsgálatának a felülvizsgálati kérelemmel érintett megállapításait, így többek között azt, amely véleményként értékelte a kifogásolt első közlés második fordulatát. Mindezekre tekintettel Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria, indítványozó által kifogásolt, alapjogi mérlegelésre vonatkozó vizsgálata nem tekinthető hiányosnak.

[64] 5. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a Kúria az indítvánnyal támadott döntése meghozatala során felismerte az adott ügy alapjogi érintettségét, és azzal összhangban ítélte meg az indítványozó által felülvizsgálati kérelmében kifogásolt első közlés második fordulatát.

[65] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria indítványozó által támadott ítélete nem ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Budapest, 2024. február 13.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.

alkotmánybíró

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1213/2023.